Az életre készíti fel a tanítványait

Rudikné Kecsmár Ágnesnek pszichológus diplomája van, de elsősorban személyiségfejlesztő trénernek vallja magát. A pozitív szemlélet híve, azért dolgozik, hogy tudatosítsa másokban: ha kitűznek egy célt maguk elé, azt igenis el tudják érni, kitartó munkával képesek megvalósítani mindazt, amit eltökélnek. Ennek szellemében szervezi meg nyári rajz- és jógatáborát is immár tizenegy éve.
– Mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni. Amikor az enyém első osztályos lett, kerestem a lehetőségeket a szünetben, de végül arra jutottam, hogy az ismerősök csemetéit összeszedve szervezek inkább én egy tábort. Családiasnak indult, mostanra azonban kinőtte magát – jegyezte meg Ágnes, aki a tematikáról szólva elmondta: 35 évesen kezdett rajzolni, s akkor rájött, hogy ha ő ennyi idősen meg tudta tanulni, akkor bárkit képes erre megtanítani. Emellett elvégezte a gyermekjóga-oktató tanfolyamot, s mivel a rajzolás és a jóga is stresszoldó, egymást erősítve remekül megfér mindkettő a táborban.
– Nem kényszerítek senkit arra, hogy jógázzon, a tapasztalat azonban az, hogy ha az elején egy kicsit ódzkodnak is tőle, kíváncsiságból kipróbálják. Egyetlen dologhoz ragaszkodom, és szerencsére ezt a gyerekek is nagyon szeretik: szünetgombnak hívom, amikor ebéd után kivisszük a matracokat, plédeket, és a fák alatt, az árnyékban együtt relaxálunk. Amikor ellazulnak, tanulságos meséket, történeteket mondok nekik, amiket a végén megbeszélünk.

A saját tempójukban dolgoznak

Nyaranta általában öt turnust indítanak, minden héten 30–35 általános és középiskolást fogadnak. Az idén a Guido Lovaspark ad otthont a tábornak, amire még mindig illik a családi jelző, hiszen Ágnes gyógypedagógus lánya és edző fia is besegít.
– Minden tábor, miden turnus más egy kicsit, sok függ attól, hogy a fiúk vagy a lányok vannak-e többen azon a héten. Előbbiek jobban igénylik a szabadban eltöltött időt, míg a lányok inkább bent rajzolnak. Minden nap együtt reggelizünk, aztán bemelegítünk csuklógyakorlatokkal, a jobb és a bal agyfélteke harmonizálásával, vannak kinti programok interaktív, csapatépítő játékok, aztán elkezdünk rajzolni. Az újaknak megmutatjuk a különböző technikákat, velük közösen rajzolunk, akik pedig évről évre visszajárnak, szabadon választhatnak, de ott vagyunk velük is folyamatosan, és ha elakadnak, segítünk. Mindenki azt rajzol, amit akar, vannak, akik egy hétig ugyanazon dolgoznak, mások naponta három képpel is elkészülnek. Hagyjuk, hogy úgy és abban a tempóban alkossanak, ahogy ők szeretnének. A rajzokat minden nap kirakjuk és folyamatosan cseréljük a hét során, így a szülők is láthatják, mivel foglalkoznak a gyerekeik. Pénteken aztán mindenki hazaviszi a műveit – magyarázta a táborvezető.

Tudniuk kell: bármire képesek

– Ebéd után relaxálunk, majd jógázunk, rajzolunk, kézműveskedünk. Minden évben kipróbálunk valami újat, az idén például pólót festünk. Rengeteget vagyunk a szabadban, élvezzük ezt a gyönyörű környezetet. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek megnyugodjanak. A szülők visszajelzései is megerősítenek ebben, de mi is látjuk, tapasztaljuk, hogy árad belőlük a nyugalom, feltöltődnek pozitív gondolatokkal, magabiztosabbak, hisznek magukban. Szeretem tudatosítani bennük – főleg tanévkezdés előtt –, hogy meg tudják csinálni, képesek rá, legyen szó bármiről. Megtanítom nekik, hogy először ne a nagy egészet nézzék, hanem bontsák kicsi, apró részletekre, amik a végén összeállnak. Ha pedig elakadnak valahol, induljanak el egy másik irányból. Ez egy, az élet minden területén alkalmazható szemlélet – hangsúlyozta Rudikné Kecsmár Ágnes.
– Nagyon büszke vagyok azokra a gyerekekre, akik járnak hozzám, és azokra is, akikkel külön dolgozom. Látom, ahogy próbálják az életbe átvinni mindazt, amit megtanulnak a foglalkozásainkon. Vannak köztük 18 éves, továbbtanulás előtt álló fiatalok, akik már meg tudják fogalmazni, milyen sokat adott nekik a közös munka, hiszen az alkotás mellett felkészítette őket az életre.