A hobbija a hivatása az ultraterepfutónak

A nyíregyházi ifjabb Belus Tamás tavalyelőtt a magyar színeket képviselte a világbajnokságon. Ő az, aki 2019-ben megnyerte a Salomon Ultra-Trail Hungaryt, 2020-ban óriási pályacsúcsot futott a Szénás Körön, és noha 2021 márciusában életmentő operáción esett át, júliusban részt vett a spanyolországi skyrunning-világbajnokságon. A Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online podcastvendégeként sokat mesélt pályafutása érdekességeiről. 
– Izgalmas volt ez az év is eddig, bár túl sok újdonságot nem hozott, azt leszámítva, hogy a futóedzői munkámmal egyre többet foglalkozom, ami egy nagyon örömteli változás. Borzasztó büszke vagyok arra, hogy el tudtam érni: a hobbim lett a hivatásom, még ha egy picit áttételes módon is – mondta ifjabb Belus Tamás. – Keveset versenyeztem, ami a tudatos döntésem eredménye. Az idén már 44 éves múltam, és bizony az idő múlását én sem tudom (teljesen) kicselezni, úgyhogy próbálok kevesebb hosszú versenyre menni, de azokon jól szerepelni.

A tavaszi szezont szokásos módon a Bükki Hardon kezdtem, ahol erős mezőnyben lettem ötödik: nem ment jól a futás, kellett pár hét, mire mentálisan felálltam abból a kudarcból. Aztán az Utlra-Trail Hungaryn, az ország legfontosabb 100+ km-es terepversenyén második magyarként majdnem újra dobogóra állhattam – a pécsi Dittrich Andris és két nagyon erős cseh és szlovák futó mögött lettem a negyedik. Néhány hete még bevállaltam egy felkészülési versenyt a Börzsönyben, a 60 km-es Triton Trailt, ahol a verseny előtti napon szenvedtem bokasérülést. Végül a ráolvasásnak, a Leukoplastnak és a bokasérülésekben szerzett mérhetetlen rutinomnak köszönhetően így is megszereztem a harmadik helyet. Több versenyt már nem is vállaltam nyáron, hiszen két hét és újra jön az Ultra-Trail du Mont Blanc, az UTMB, a mi sportágunk Tour De France-a, ahol immár hatodik alkalommal indulok a 145 km-es, +9100 méter szintemelkedésű TDS nevű versenyen. Nálam többször egyetlen magyar futó sem indult itt (nagy példaképem, Sperka „Speró” Tamás ötször indult TDS-en). Hosszú, meredek és nagyon technikás verseny ez, ráadásul az idei évre még tovább nehezítettek az amúgy is nehéz pályán. Őszintén szólva nincs rá racionális magyarázat, hogy miért tartok ki ennyire a verseny mellett, mert én nagyon nem fekszik nekem technikailag, hacsak amiatt nem, hogy így minden évben ott lehettem az UTMB-n, ami tényleg a terepfutás nagy ünnepe. Éjfélkor indulok az olaszországi Courmayeur-ból, dél felé tesz egy hatalmas félkört a pálya a Mont Blanc csoport tömbje között hét 2000 méter feletti hágón át. Az 1800 indulóból több százan tartoznak a szakág kiemelkedő futói közé, úgyhogy én a legjobb százba kerüléssel most is nagyon elégedett lennék. Ez eddig háromszor is sikerült nekem. A TDS után 1-2 hetet pihenek, de aztán jön az idei Magyar Terepultra Bajnokság, amit ezúttal a Vadlán Ultra Terep nevű, 107 km-es versenyen szerveznek meg a Keszthelyi-hegységben. A Magyar Atlétikai Szövetség által szervezett terepultra országos bajnokságon még soha nem indultam, itt volt már az ideje, remélem, ott is sikerül dobogóra állnom.