„A díszpolgári cím nem a csúcs, hanem egy fennsík”

Hogyan lesz a szombathelyi születésű, a korábbi kultúráért felelős államtitkárból, Jászai Mari-díjas színházi rendezőből, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje birtokosából, az előadóművészből, a Békéscsabai Jókai Színház egykori igazgatójából, a cirkuszművészből, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatóból, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatójából Csenger díszpolgára, aki miután a kitüntető elismerést átvette, immár Pekingben képviseli Magyarországot? Fekete Péter pályafutása igen színes, tartalmas, szerteágazó, rengeteg helyen megfordult az országban, a világban, mégis ez az első alkalom, hogy díszpolgár lett.   

– Amikor értesítettek a képviselőtestület döntéséről, rendkívül jóleső érzés töltött el. Az első gondolatom az volt, hogy egyértelműen ott kell lennem és magammal kell vinnem a családomat az ünnepségre. A csengeriek alaposan kitettek magukért, emlékezetes, színvonalas műsorral kedveskedtek – jegyezte meg Fekete Péter, aki büszkén mutatta a díját.

– Szívemnek-lelkemnek rendkívül kedves ez a vidék már csak a családi gyökereim miatt is. Gacsályiak a dédszüleim, és az édesanyám is itt született. Úgy alakult a sorsom, hogy közel negyven évig a környéken sem jártam, aztán államtitkárként vonzani kezdett Csenger. A Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Makovecz Imre gondolkodásmódjával, életművével számos társadalmi réteget megszólított, a magyar és az európai építőművészet korszakos alkotója volt. Csenger szerencsés, hiszen tizenkilenc olyan épület díszíti, amelyet Makovecz Imre vagy a hozzá köthető tervezőiskola álmodott meg. Az organikus építészet megteremtője volt: úgy gondolta, hogy az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá. Azt szerette volna elérni, hogy az épület egylényegűvé váljon a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Alkotásai életigenlést sugároznak, élni akarnak, így azokat gondozni kell. A gondoskodás hiányát rövid időn belül jelzik, s mint a gondozatlan növény vagy elhanyagolt ember, könnyen megcsorbulnak, látszik rajtuk az elhanyagoltság, az agónia. Így járt Csengerben az imaház is. Az 1990-es évek elején készült el, és az akkor még erősnek mutatkozó helyi szombatista közösség talált benne otthonra. Pár évig használták, istentiszteleteket, közösségi eseményeket tartottak benne. A csúcsidőszakban az aktív közösség lélekszáma a hatvanat, nyolcvanat is elérte, de idővel lecsökkent ez a szám, és az aktivitás is alábbhagyott. Megfogyatkozott a közösség forráslehetősége, lelkesedése, és a Makovecz-házon az elhanyagoltság jelei mutatkoztak. 2019-ben kulturális államtitkárként rendkívül elhanyagolt állapotban találtam. Úgy értesültem, az épületet autószalonnak nézte ki valaki. E szavak vészharangként kongtak a fülemben. A helyi önkormányzat együttműködésével elindult az értékmentő akció, hiszen nem fordulhat elő, hogy egy Makovecz-templom összedőljön vagy műhellyé silányuljon. Első lépésként a megmaradt, szűk adventista közösség vezetőjének kellett élhető otthont, illetve az újraformálódó közösség számára alkalmas, fenntartható teret találni. Majd elindult az épületmentés, és felelős döntés született: a kultúra templomaként szolgálhat tovább. A Makovecz Imre Alapítvánnyal folyamatos egyeztetésben és a Makovecz-életmű szakértője, Farkas Miklós vezetésével aprólékos felújítási akció kezdődött. A munka eredményeképp elkészült az összművészeti koncertteremként funkcionáló Makovecz Kultúrtemplom, amely ékköve a városnak, a régiónak. Kiváló példája épített örökségünk felelős megmentésének, a közösségi összefogásnak. De nem csak az épületre lehetünk büszkék, hanem arra a tartalomra, amivel sikerült megtöltenünk az elmúlt években. Öröm tapasztalni, hogy a helyi művelődési központ nem rivalizál vele, társként kezeli, igazi kulturális fellegvárnak számít ezen a vidéken. A kapcsolatrendszeremet és az ismeretségi körömet megmozgatva sok ismert művész lépett fel itt az utóbbi időben. 

Fekete Péter nagy hévvel és érezhető lelkesedéssel beszélt a Csengerhez fűződő viszonyáról:

– A CSAK! Fesztivál és Workshop alapítója, motorja, éltetője, szakmai vezetője a csengeri születésű Eszenyi Enikő. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, színházi rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja számomra olyan értékeket képvisel és közvetít, ami példaértékű. Fiatal színészhallgatók, pályakezdők érkeznek öt éve az országból és a határon túlról, és olyan impulzusok érik a CSAK! révén, amely elkíséri őket a pályájukon. Minden lehetőségemre álló eszközzel támogattam ezt a remek kezdeményezést. Egy kisváros, Csenger életében ez óriási lépték. 

Amikor ünnepélyes keretek között átvette a díszpolgári címét, nem leplezte a meghatódottságát:

– Fantasztikus volt a körítés. Megtisztelve éreztem magam, hogy például a csengeri konyhás hölgyeket is kitüntették, és ott lehettem velük egy színpadon. Ők aztán tényleg a mindennapokban kiszolgálják a helyi embereket. Nekem a díszpolgári cím nem a csúcs, hanem egy fennsík, ahol folytatom az utamat, és a jövőben igyekszek megfelelni a díj által támasztott kihívásoknak.

– Fekete Péter szakmai életútját számos elismeréssel és díjjal tüntették ki már. A Jászai Mari-díjas magyar színházi rendező, előadóművész, cirkuszművész, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója elvitathatatlan érdemeket szerzett Csenger kulturális felemelkedéséért, a város kulturális életének felpezsdítéséért – hangzott el Forján Zsolt polgármester méltatásának elején. – A kultúra terjesztését – hosszú távon megtérülő befektetést szem előtt tartva – felkarolta a helyben elérhető, nívós kultúrát képviselő tartalmak ügyét. Felismerve azt, hogy a művészet olyan szellemi kapcsolatokat sző, amelyek valódi közösséggé szervezik az embereket, hozzájárult egy különös kreatív, művészi légkör megteremtéséhez, amelyben a város képes felvirágozni. Segítő szándékának és aktív segítségének köszönhetően az egykori, Makovecz Imre által megálmodott adventista templom teljes mértékben megújult és napjainkban már heti rendszerességgel Makovecz Kultúrtemplomként fogadja a kultúra szerelmeseit. 

A díszpolgári cím birtokosaként azóta Kínába utazott, ahol a fővárosban a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatójaként tart előadást:

– Az először megrendezett pekingi kulturális expo egyik programja az a tudományos ülés, melynek egyik előadója lehetek. Ez hatalmas megtiszteltetés, hiszen külön magyar stand nincs, viszont képviselhetem a hazámat.