Váci Mihály édesanyja és édesapja voltak a nevelőszülei

A száz évvel ezelőtt, 1924-ben született híres nyíregyházi költővel, Váci Mihállyal és a családjával kapcsolatos kutatómunka során számos érdekes történet, adalék, sőt tárgyi emlék került elő. 
Stick Gyula, a Váci Mihály Kulturális Egyesület elnöke – akinek Váci Mihály édesanyja és édesapja évekig a nevelőszülei voltak – a feleségét úgy ismerte meg, hogy a lány annak idején húsvétkor tojást akart venni, ezért bekopogtatott Váci néniék házának ablakán. Stick Gyula a függöny mögül láthatta a 16 éves, csinos és gyönyörű arcú lányt, de a hölgy nem vehette őt észre. Miután a lány a szakajtóba rakott tojásokkal távozott, Gyula érdeklődött Váci néninél, hogy ki volt ez a varázslatos szépségű lány. Zsuzsika néni meglepetten kérdezte tőle, hogy „nem ismered? Itt lakik a szomszédunkban, a Bartók Béla utca 30. szám alatt a szüleivel”. 
 

Ma is szeretetben élnek 

Ő nem ismerhette, mert a lánynak 8 órára a Kölcsey Ferenc gimnáziumban kellett lennie, Gyula pedig jóval korábban, reggel hat órára ment a munkahelyére, a Füszért raktárába. Így sokáig elkerülték egymást, annál is inkább, mivel Gyula a munkaidejének lejárta után rendszerint a városban, a Dózsa, a Béke és a Gorkij moziban filmeket nézett, valamint „járkált a lányok után”. De később aztán összeismerkedett a két szomszéd fiatal: összeházasodtak, és ma is szeretetben, boldogságban élnek. 
 

Váci néninek aranyszíve volt 

Zsuzsika néni bármelyik szomszédjának szívesen adott sót, borsot, cukrot, lisztet, paprikát, s mindent, amit kértek tőle. 
A nagyszoba ablakának közelében állt Zsuzsika néni és Miska bácsi dupla ágya. Az asszonyé felett szentkép függött, a férje keze ügyében pedig egy zöld fényt kibocsátó világvevő rádió volt, amelyen élénk figyelemmel hallgatta a híreket, köztük a parlamenti tudósításokat. Főként Mihály fia felszólalásait, amikor a szegény nép, s benne az ifjúság életkörülményeinek javítását szorgalmazta. 
Kevesen tudják, hogy Váci Mihály kétszeres József Attila- és Kossuth-díjas költő testvére, András sem volt „kismiska”. Országos hírű grafikus- és festőművész lett belőle. Az egyik képen az édesapját rajzolta le, a másikon pedig a vasutas atyja foglalkozásának fontos eszközeit örökítette meg grafikán, de a petróleumlámpáját, valamint a nélkülözhetetlen és hajszálpontosan működő zsebóráját is. Mindkét tárgy az édesapja hivatása emblémájának is tekinthető. 
Cselényi György