Rémálom a papírágyon

Messze még az idei olimpiai játékok vége, de az már most bizonyos, hogy a várt sport­eredmények, teljesítmények mellett Párizs botrányos jelenetekkel írta be magát a sporttörténelembe. A versenyzőknek főző konyhában idő előtt elfogy a kaja, ami persze azért praktikus, mert az illemhelyeket is jócskán alultervezték a kedves házigazdák. S tudjuk, aki kevesebbet eszik, annak ritkábban kell árnyékszékre járni – ez így kompakt és környezetkímélő, márpedig a franciák a szent zöldáramlat szellemében szervezkedtek és alkottak. A korgó gyomrú olimpikonok kartonpapírból készült ágyban hajthatják álomra a fejüket, s az óvatos forgolódás közepette legfeljebb a fekáliától szennyezett Szajnán merenghetnek kicsit. 
A rémálom azonban nem az Elm utcában, nem is a Szajna vízében, hanem a folyót átívelő hídon kezdődik. Itt hidalt le a világ a megnyitóünnepségtől. Az ilyenkor szokásos nemzeti bemutatkozás (hát, hogy is mondjuk…) a sokszínűség és a progresszivitás demonstrációjába csapott át. Volt itt minden: nőimitátor szakállas férfi énekes, transzvesztita divatmodell, drag queen kavalkád, vészesen elhízott emberek body positivity mozgalma és sok egyéb, ami megerősítette a sport évezredes mottóját: „Ép testben ép lélek.” Itt az elrettentő példák erősítették a szabályt. „De gustibus non est disputandum” – intézhetnénk el egy legyintéssel az ízlések különbözőségét, de Párizs és a megnyitót követő hangorkán megér egy misét. A tömeges felháborodás láttán a magyar ellenzéki oldalon rögtön osztogatni kezdtek egy művészettörténeti okfejtést, mely szerint a transzvesztita orgia nem is Leonardo Utolsó vacsorájára hajaz, hanem csak egy holland festő művére, Olüm­posz isteneivel. S aki ezzel nincs tisztában, az elvakult, tájékozatlan, bigott, buta, vidéki suttyó, „hiszti helyett jobb lenne ismerni a képzőművészetet”. A konklúzió gyorsan kifut oda, ahol a baloldal mindig megtalálja a 18 éve tartó politikai vereségének az okát, a trágyán nevelkedő gombákkal. 
A helyzet azonban az, hogy az ügy ma már egyértelműen ciki a franciáknak: bocsánatot kért az olimpia szervezőbizottsága, törölték a megnyitóról készült videókat a hivatalos oldalakról, francia publicista kiáltotta az égre azt, hogy franciaként undort és szégyent érzett a párizsi olimpia megnyitója alatt. Nem lehet műveletlenséggel vádolni emberek százmillióit sem. A humanizmus, a sokszínűség, a tolerancia, a szabadság, a szolidaritás, a természet szeretetének egyébként szép üzenetei helyett amit látunk, az a deviancia kínos magyarázkodása, nem kevés erőszakkal fűszerezve. 

Nyéki Zsolt