Oxfordban kutatja a mesterséges intelligenciát

– A mesterséges intelligencia kétélű kard: ha rossz kezekbe kerül, nagy bajt is okozhat, de ha feltérképezzük a veszélyeit és megtanítjuk az embereknek, hogyan fordíthatják a javukra, jobbá és könnyebbé teszi az életüket – így fogalmazott lapunknak Botos Csabi, aki nemrégiben sikeresen védte meg a mesterséges intelligenciáról szóló doktori tézisét az Oxfordi Egyetemen, elnyerve ezzel a DPhil (Magyarországon PhD-nak felel meg) címet.  
A fiatal kutató 17 éves koráig Nyíregyházán élt, a Móra-iskolában, majd az Eötvös gyakorlóban tanult, diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett. Bionika szakon végzett, s mint mondta, rengeteg támogatást kapott ahhoz, hogy később Erasmus ösztöndíjjal gyakornokként Oxford-ba mehessen: a DPhil-kurzus fedezéséhez elnyerte a Facebook AI Research támogatását, Angliában pedig kinyílt előtte a világ. Magyarországon, egy kisebb start-upnál kezdett el dolgozni, a munkája révén pedig eljutott Kaliforniába, Stanfordba, Los Angelesbe, és sokat jelentett neki, hogy személyesen cserélhetett eszmét kiváló egyetemi professzorokkal, akik úgy gondolták, neki köztük van a helye. Hatalmas lökést adott neki, hogy azt látta: az ott folytatott kutatások rendkívül kreatívak, és örömmel tapasztalta, milyen hatalmas szellemi tőke áll az egyetemek rendelkezésére.

Úttörők lehetnek

– Ami a munkámban a legizgalmasabb, hogy mivel a mesterséges intelligencia egy új terület, úttörők lehetünk, s először térképezhetünk fel bizonyos témákat. Ha például fizikával foglalkoznék, nap mint nap Einstein tételeivel kelnék és feküdnék, hiszen a tudományág alapvetéseit már bebizonyították, de mivel az MI még ez előtt áll, óriási lehetőségeket rejt. Senki sem tudja, hogy a következő évben mi lesz a fejlesztés iránya, hiszen még nem értünk el addig, hogy minden ötletet kipróbáljunk. Immár elég erősek és gyorsak a számítógépek ahhoz, hogy akár a saját laptopunk előtt ülve a legvadabb elképzeléseknek is teret adjunk, s aztán megnézzük, mi működik és mi nem. 
– Azt gondolom, nagyon sok idő kell ahhoz, hogy rájöjjünk, hol van ennek a történetnek a vége, és hogy mit tudunk kipréselni a mesterséges intelligenciából – mondta Botos Csabi, aki szerint az, hogy az MI sok mindent elvégez helyettünk, nem jelenti azt, hogy többé ne kellene gondolkodnunk, sőt! – Miután az autó megjelent, az emberek sokkal nagyobb távolságokat tudtak megtenni, de ettől még a járást nem kellett abbahagyniuk, azok pedig, akik emiatt keveset gyalogolnak és jó formában akarnak maradni, szánnak időt a testük karbantartására – nos, ugyanezt az agyunkkal is megtehetjük. Ahogy az emberek elmennek konditerembe, hogy jól nézzenek ki, úgy azt is felismerhetjük, hogy ha egész nap a TikTokot vagy a Facebookot pörgetjük, elbutulunk, és hogy menő, aki sudokuzik, verseket tanul vagy olyan dolgokat végez, amivel az agyát karbantartja: ez mindenkinek az egyéni felelőssége – fogalmazott a kutató, aki szerint nagyon sok múlik azon, hogy egy-egy ország mennyire támogatja az MI-kutatást, vagy hogy milyen gyorsan tud a történésekre reagálva új szabályokat bevezetni. 
– Ez az agilitás nagyban befolyásolja, hogy a következő 10-20 évben mennyire lesz versenyképes egy-egy ország – mondja. – „Nyersanyag” szempontjából Magyarország olyan, mint Texas: átlagon felüli a tehetségek száma, ám a külföldi felsőoktatásban végzetteket többre becsülik a nemzetközi munkaerőpiacon. Ez azért is sajnálatos mert a hazai oktatás színvonala nem marad el a világ legrangosabb egyetemeitől, egyszerűen csak kevesebb figyelmet és támogatást kapnak a magyar intézmények. Emiatt fontosak az olyan projektek, mint amilyen például a vizsgáztatóm,  Huszár Ferenc kezdeményezése: a professzor szeretne kiépíteni egy mesterséges intelligencia klubot a magyarországi egyetemi hálózatok között. A cél az, hogy segítsük a fiatalokat a legjobb egyetemekre eljutni, és garantálni, hogy később legyen hova visszatérniük a dúsan kamatozott szellemi tőkével.

A sokszínűség sokat segít

Arra a kérdésre, hogy az MI-kutatás szempontjából miért fontos a személyes jelenlét, azt mondja, így könnyebben találnak megoldást a problémákra. – Gondolhatnánk azt, hogy a munkám szempontjából mindegy, hogy Nyíregyházán ülök-e vagy Oxfordban, de ez nincs így. Bemegyek az irodába és beszélgetek a kollégáimmal: van, aki Indiában született, van, aki Brazíliában, más Japánban, vagy Kaliforniában, ez a diverzitás pedig elősegíti, hogy sok szemszögből vizsgáljuk meg ugyanazt a kérdést. Minél több országot képviselnek az együtt dolgozók, annál valószínűbb, hogy megoldás születik: ha nem én, akkor valaki más jön rá, mit is kellene tenni – mondja Botos Csabi, aki szeretne a kutatás területén maradni, de az, hogy ezek merre haladnak, megjósolhatatlan. 
– Minden gyorsan változik, és éppen ez az, amit szeretek a munkámban. Alkalmazkodni kell az újabb és újabb szellemi kihívásokhoz, mindenre nyitottnak kell lenni és fel kell venni a tempót másokkal. Ha van egy ötletem, kipróbálom, működik-e vagy sem és ha igen, megosztom másokkal is. Mert a közhiedelemmel ellentétben nem úgy dolgozunk, hogy magunkra zárjuk egy kis terem ajtaját: olyan ez, mint egy vasárnapi bazár. Kimegyünk a piacra, mindenki megpróbálja eladni a saját portékáját, s megy a cserebere.

Alkalmazkodás a kihívásokhoz

– Annyira sokan foglalkoznak most a mesterséges intelligenciával, hogy a kereket nap mint nap feltaláljuk, ráadásul egymással párhuzamosan. Szinte hihetetlen, hogy azon információk alapján, amiket most olvasunk, ugyanazt az ötletet a különböző kutatócsoportok egymástól függetlenül publikálják, s talán egy-két év múlva derül csak arra fény, hogy ki honnan közelítve jutott ugyanarra a következtetésre. Számomra ez az emberi elme működésének egyik gyönyörű bizonyítéka, de benne van ebben az összefogás is – tette hozzá Botos Csabi, aki nem szakadt el Nyíregyházától: évente legalább négyszer, ötször hazalátogat az itt élő édesanyjához, s nagymamájához.