Népi Woodstock: ahol lelassul az idő

Ritmusra rütyőző apróságok, a csűrben, a fák árnyékában hűsölő, a tánctanításra készülő, kézműveskedő, éneklő-nevetgélő fiatalok, gyermekeiket terelgető anyukák, álmosan kávézgató apukák... Még ébredezett a tábor, amikor megérkeztünk Harangodra. A természet, a muzsika, a tánc, a népművészet azonnal körülölelt minket, lekerültek a cipők, szandálok, a meleg homokban máshogy nem is járja.

Mesterek és tanítványok

– Hagyomány már, hogy minden évben július utolsó teljes hetére szervezzük meg a Téka Népművészeti Tábort. Az idei már a harminckilencedik, úristen, kimondani is hihetetlen! – jegyezte meg széles mosollyal a tábor mozgatórugója és örökmozgója, Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária.
A menetrend mindig ugyanaz: az ébresztő és a reggeli után kezdődnek a tánctanítások a különböző korosztályokban, majd a hangszeres mesterkurzus után ebéd és csendespihenő, kézműves foglalkozások következnek. Délután ismét tánc- és zenetanulás, méta és táncház a program, 20.30-tól pedig a fellépő együtteseké, bandáké, csoportoké a színpad. Az idén a Görbeszék Társulat tartott interaktív hangszerbemutatót a gyerekeknek, a Miskolci Tamburabanda töltötte meg Harangod zugait ritkán hallott muzsikájával, a Nyíregyházi Tánctanoda a Mese, mese, meskete című – szintén gyerekeknek szóló – műsorával érkezett a Tékába. A 15 éves Bakator zenekar jubileumi koncertet adott, a hét hátralevő részében pedig a mesterek és tanítványaik, valamint a táborozók élvezhetik a közönség figyelmét.
– A szerda minden évben tematikus nap. Tavaly a női szerepeket jártuk körbe a paraszti kultúrában, az idén pedig a mestereket és tanítványaikat állítottuk a középpontba. Ebbe sok minden belefér, mi pedig szerettük volna megmutatni a folytonosságot, azt, ahogy az idősebbek átadják a tudásukat, tapasztalataikat az utánuk jövőknek, akik így megőrzik és továbbviszik a legfontosabb emberi értékeket. Olyan előadókat is hívtunk, akiket a klasszikus tanár-diák viszonyon túl családi szálak fűznek egymáshoz. Nagyon fontos számunkra – hangsúlyozta Annamária –, hogy legyen szó táncmesterekről, népzenészekről, népi énekesekről, a szakmák legkiválóbbjait mutassuk be a táborozóknak, s tegyük mindezt tiszta forrásból, még élő adatközlőkkel és hagyományőrzőkkel is, mint amilyen a Magyarpalatkai Banda vagy Hideg Anna néni Ördöngösfüzesről.

Összművészeti alkotás készül

Tartogat még egy különlegességet a hét.
– A kézművesek és a táborlakók együtt készítenek el egy képet. Ez egy két és fél méteres összművészeti alkotás lesz, egy életfa, amihez a fafaragók csipkézik a keretet, lesznek rajta kovácsoltvas virágok, a fát gyékényből fonják, a levelei bőrből készülnek, a virágok gyöngyből és nemezből, a talajt szövik. Az alkotást szombaton mutatjuk be, a tábor után pedig méltó helyet keresünk neki – paskolta meg az akkor még üres vásznat Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária.
Tordai János nélkül elképzelhetetlen a Téka, a fafaragó  a kezdetektől előbb látogatóként, majd foglalkozásvezetőként vett részt a tábor életében. Ebben az évben viszont előadóként is bemutatkozott a tematikus napon.
– Itt mindig sokan vannak – mutatott az elmélyülten dolgozó gyerekekre és felnőttekre. – A fa simulékony anyag, amiből bármit meg lehet csinálni, akár vaskarikát is – tette hozzá jelentőségteljesen a mester, akinek nyomdokaiba lépett fia, Zoltán is.
– Szivacsként szívta magába a mesterséget, igaz, neki könnyebb dolga volt, mert az év 365 napján ezt látta tőlem, ebben nőtt fel. Csodálatos fafaragó lett, nagyon büszke vagyok rá, és örülök, hogy továbbviszi a munkámat.

Hazajönnek táborozni

Szőke Ottilia és családja Németországból jön haza a Téka tábor miatt.
– Tizenkét éve költöztünk el, de minden év júliusában itt vagyunk a barátainkkal, családtagjainkkal. A gyermekeink már Németországban születettek, és fontos, hogy a magyar kultúrát, néphagyományokat is ugyanúgy megismerjék, megszeressék, a Tékában pedig minden adott ehhez. Erdélyben, egy kis faluban nőttem fel tévé és telefon nélkül, és szeretném, ha ők is tudnák, hogy van élet a digitális világon kívül, méghozzá sokkal vagányabb és értékesebb. Jó látni, hogy élvezik a kézműveskedést, órákra leköti őket.
A tábor szíve napközben a népi játszótér, ahol a kicsik hagyományos játékokkal, erőpróbákkal múlathatják az időt. Míg Horváth Eszter gyermekei a csigaversennyel voltak elfoglalva, volt időnk beszélgetni egy kicsit. 
– Budapesten élünk, 2015-től minden évben eljövünk ide táborozni, nekünk a Téka jelenti a belföldi nyaralást. A nagyszülők művészek, régóta rendszeresen visszatérnek Harangodra. A gyerekek is szeretnek kézműveskedni, a nagyobbik már konkrét tervvel érkezik, tudja, mit fog készíteni a bőrösnél, a fazekasnál, a kovácsnál, a kicsi pedig egész ügyesen nemezel.