Nem küzdhetnek egyedül

Ahol fogyatékkal élő családtagról gondoskodnak, kimondva-kimondatlanul felmerül: mi lesz vele, ha a szülők, nagyszülők egészségi állapota már nem engedi meg, hogy tovább neveljék-ápolják sérült szerettüket. A másik fontos kérdés az, mi történik, ha elérkezik az ideje, hogy kirepüljön a családi fészekből, és önállóan vagy intézményi segítséggel belevágjon új, felnőtt életébe. Ezt a témát járja körül a nemrég bemutatott, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával készült Családban marad? című dokumentumfilm, amiről Onderó Szilárd osztott meg részleteket podcastünk vendégeként. 

Hiánypótló alkotás

– A film ötlete Tóthné Nefiru Anikó fogyatékosságügyi tanácsadótól származik. Sikerült öt olyan szülői karaktertípust találnunk, akik másképpen közelítenek ehhez a témához. A cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan kérdéskörre, amivel előbb-utóbb minden fogyatékkal élő gyermeket, családtagot gondozó ember szembesül – mondta elöljáróban a Nyírség Könyvtár Alapítvány elnöke, akinek az volt a feladata, hogy interjúkat készítsem a szülőkkel. – Ezek rendkívül őszinte és mély beszélgetések voltak. Az összesen kilenc órás anyagból egy kisfilm készült volna, ám a nyersanyagok visszahallgatása során egyértelmű vált számomra, hogy az eredetileg eltervezett 35 perc kevés lesz. Végül másfél órába „sűrítettük bele” mindazt, ami fontos lehet nemcsak a hasonló helyzetben lévő családok, hanem a szakellátásban dolgozók és a laikusok számára is. Nem utolsósorban pedig szerettük volna társadalmi párbeszédet indítani – magyarázta Szilárd, s hozzátette: a bemutató előtt nem tudták, hogyan reagálnak majd a látottakra a nézők.
– Amikor elkészült a vágott verzió, összeültünk egy úgynevezett nulladik vetítésre, és azt kértem a többiektől, hogy mondják el őszintén a benyomásaikat. Anikó véleménye nagyon fontos volt, hiszen én nem vagyok szakember, más nézőpontból közelítettem meg egy rendkívül fontos témát. Miután megnézte a filmet, úgy fogalmazott, hogy hiánypótló alkotás született.
A Családban marad? premierje a megyei könyvtárban volt, azóta elérhetővé tették a filmet, így bárki ingyenesen megtekintheti. – A bemutató után csupa pozitív visszajelzést, építő kritikát, javaslatot kaptunk. Mindenki mást vitt haza magával a filmből, ami azért jó, mert csak akkor tudunk érdemben beszélgetni róla, ha sikerül érzelmeket, gondolatokat kiváltanunk a nézőkből. Sokat töprengtem rajta, hogy most ez dokumentumfilmnek minősül-e vagy sem. Én azt mondom, hogy a dokumentumfilm és a riportfilm keveréke, amiben kulturális elemek is megjelennek, hiszen helyi írók, költők és érintett szülők versei is elhangzanak benne. Így talán egy szélesebb réteghez is közelebb visszük a témát, amit az első pillanattól kezdve úgy akartunk bemutatni, hogy ne sajnálatot váltsunk ki. A filmet jó értelembe vett vitaindítónak szántuk, akármilyen nehéz sorsokat is ismernek meg a nézők – jegyezte meg az alapítványi elnök.

Közösen kell megoldást találni

A premiervetítésen nagyrészt a szülők vettek részt, de ültek szakemberek és laikusok is a nézők soraiban. A stáb igyekezett a lehető legjobban bemutatni a családok helyzetét, azt, miként reagálnak az adott problémára, milyen a megküzdési stratégiájuk. – Volt olyan szülő, aki a végén odajött hozzám, és elmondta: visszaigazolást kapott arról, hogy jól csinálja, amit csinál. Egy másik szülő ezzel szemben belátta, hogy nem dughatja tovább homokba a fejét. Abban azonban mind egyetértettek, hogy bár soha senki nem fogja úgy szeretni a gyermeküket, mint ők, az élet velejárója, hogy kirepülnek a fészekből, még ha nem is úgy, mint egészséges társaik. – A támogatott lakhatások például kiválóan alkalmasak arra, hogy a sérült fiatalok függetlenedhessenek, amiben a szülőnek is nagy a felelőssége, hiszen fel kell készítenie a relatíve önálló boldogulásra. A súlyosan, halmozottan sérültek esetében azonban ez nem jöhet szóba, nekik megfelelő intézményt kell találni, miközben a rendszer finoman szólva túlterhelt. Ez a szülők feladata, ahogy az is, hogy ha aggályaik támadnak az ellátás minőségével kapcsolatban, jelezzék a szakellátás felé.
– Azért tettük nyilvánossá a filmet, hogy minél többen lássák, gondolkodjanak és beszéljenek róla, mert ez egy létező probléma. Minél többen gondolkodnak együtt, annál több alternatíva születhet a megoldásra. Valamennyiünk felelőssége, hogy az ilyen és ehhez hasonló nehéz témák napirenden legyenek. Mi szükséges ehhez? Hogy a civil szervezetek kezdjenek el egymással is kommunikálni, hogy az érintettek ne elszigetelten, küszködve próbálják megoldani a problémákat, és hogy a szakellátás konstruktívan működjön együtt a családokkal. Ha az alapok megvannak, a sajtó segíthet megszólítani, nyitottabbá és elfogadóbbá tenni az embereket – tette hozzá.
A teljes beszélgetés elérhető a Szabolcs Online-on, a Videán és a Spotify-on is.