Rabul ejt a képregények különleges világa

Az egy hetes kreatív programon a fiatalok mangát, szuperhősöket, vagy akár kitalált szereplőket is rajzolhatnak, megalkothatják saját karaktereiket, sztorijaikat is, de az önkifejezésnek is egy nagyon jó eszköze. A szervezők filmvetítésekkel és nyomdalátogatással is színesítik a programot. Az elkészült képregényeket kinyomtatják, hogy mindenki hazavihesse a saját alkotását. Az idei tábor azért is különleges, mert szabad kézzel és digitálisan is rajzolhattak a gyerekek, van aki minden évben részt vett az egyedülálló táborban. – Maximum 15-20 fős létszámmal indultak minden évben a turnusok, mert mindenkivel egyenként foglalkozunk. Hivatalosan 9-15 éves fiatalokat vártunk, de van olyan gyerek, aki megszállott képregény rajzoló, tavaly hét éves korában kezdett el járni. Van olyan diák is, aki pedig már kinőtte ezt a korosztályt, 15 évesen kezdte, most már 17 éves, de ő ragaszkodik ehhez az egy héthez – részletezte Kertész Sándor, a Képremény Kulturális Egyesület elnöke, és kifejtette: a rajzkészség sem mérvadó a jelentkezéskor, mert mindenkiből megpróbálják kihozni a legtöbbet, hogy a saját képregénye a lehető legjobb, legkülönlegesebb legyen. A grafikus, művésztanár azt is kifejtette, hogy a képregény örök: egyidős az emberiséggel az, hogy képekben meséljenek el egy-egy történetet, csak az évszázadok, évezredek során a platform változott, a barlang faláról gyakorlatilag mára átkerült a monitorra.

Családi történetek

A gyerekek általában már saját elképzeléssel érkeznek a táborba, megvan az a történet, amit szeretnének képregény formába ölteni. Sokszor a saját családi múltjukból származó eseményeket dolgoznak fel. 

– Halmi Zsolttal kezdtük három éve, az első tábor előtt kicsit aggódtunk, hogy egész nap mit fogunk kezdeni a gyerekekkel, de azt tapasztaljuk, hogy annyira szeretik ezt az alkotási folyamatot a fiatalok, hogy van aki a külön programokra, például a filmvetítésre sem jött el, mert annyira belemerül a rajzolásba, hogy azt szerette volna folytatni. Gyakran előfordul, hogy 16 óra után is itt maradnak a könyvtárban, hogy a képregényükkel foglalkozhassanak. Aki pedig egy kicsit tanácstalanabb vagy bizonytalanabb, végig fogjuk a kezüket, és minden segítjük és terelgetjük a diákokat. Technikailag már nagyot változott a világ, így a képregény rajzolás is. Az első táborokban a szabadkézi rajzolással kezdtük, utána beszkenneltük, és folytatták digitálisan a gyerekek. Most ebben az évben a Wacom cég digitális rajztáblákat adott az egyesületünknek, és ez megint egy új lehetőséget nyitott meg – fejtette ki Kertész Sándor, és megjegyezte: a készülék segítségével egészen az alapoktól a kész képregény oldalig mindent elkészíthetnek vele a diákok, a végtelen javítás lehetőségével. 

Önkifejezés képregényben

Halmi Zsolt is örömmel mondta el, hogy nem a szuperhősös karakterek a jellemzőek, hanem a legtöbb táborozó saját, már otthon megírt elbeszélésekből, sztorikból, novellából, regényekből mutat egy részletet, és azt próbálja képregénnyé formálni. – Tavaly is volt olyan, aki saját családi történetet hozott a második világháborúból, a nagyszülők, dédszülők emlékeit feldolgozva. Az egyéni világukat testesítik meg, de rengeteg inger éri őket mindenhonnan: táplálkoznak a filmekből, vagy ihletet, ötleteket merítenek a meglévő képregényekből, internetről is. Aki úgy jön, hogy van egy komplett története, már otthon próbálja átalakítani, tehát egy másik médiumra adaptálják át gyakorlatilag. Mi pedig abban segítünk, hogy hogyan lehetne ezt a legtökéletesebben megjeleníteni, milyen képkockák illenek a történetéhez, minél kevesebb szöveggel, de a párbeszédek maradjanak meg egy-két leíró résszel – fejtette ki Halmi Zsolt, és kifejtette, hogy átbeszélik a vázlatokat, a karaktereket, a képi világát a képregénynek, a rajzokat, és a színeket is. 

Azért a szín az úr

Sokan nem is gondolják, hogy a színeknek milyen fontos szerepük van a képregényekben is. A színezésnél nagyon lényeges, hogy illeszkedjen a színvilág a történethez. Sztojka Viktória abban próbál meg segíteni a gyerekeknek, hogy ne csak a lokális színeket használják, hanem érezzék meg, és figyeljenek oda a tónusokra, árnyalatokra, vagy a hőmérsékletbeli különbségekre. – Fontos, hogy ne legyen túl rikító vagy komor a színvilág, illeszkedjen a történethez, mert nem mindegy, hogy dinamikus vagy nyugodt hangvételű jelenetről van szó. Ha valamit ki akar emelni, akkor nyilván legyen kontraszt benne, különböző hangulatokat lehet megjeleníteni a színek által. Oda kell rá tematikailag figyelni. Az egyik diák vadnyugati témát vett elő, és annak megfelelően próbálta a színeket használni, nagyon nagy intenzitással készülnek a rajzai, nagyon szeret vele foglalatoskodni – mesélte lelkesen Sztojka Viktória, és hozzátette: nagyon gyorsan ráéreznek a fiatalok a színek hangolására, az árnyalatokra, nagyon jól haladtak, ráadásul a számítástechnika adta lehetőségek kimeríthetetlenek, de mégis érdemes először manuálisan megismerni a színezés fortélyát. Megtudtuk azt is, hogy van aki fekete-fehérben tervez, ott a fekete-fehér ritmusával kell jól játszani, hogy vezesse a szemet, ne ragadjunk le egy ponton. Annak aki viszont színesben tervez, érdemes először színvázlatot is készítenie, hogy amikor élesben készülnek a képkockák, akkor már tudja, hogy oda milyen színeket fog használni. 

Képi történetmesélés 

Egy képregény megalkotása egyfajta önkifejezési módszerként is működik. Sokan irodalmi műveket írnak, festenek, zenét komponálnak és még lehetne sorolni a művészeti irányokat, de a legtöbbször az önkifejezés a cél. Ilyen képi történetmesélés egy-egy képregény megalkotása is, tulajdonképpen gyógyító folyamattá tud válni. A tábor vezetői azt is elmesélték, hogy a képregény kiadásban is jellemzőek, az önéletrajzi ihletésűek. Nagyon sok olyan képregény került az utóbbi években a piacra, ahol az alkotók magukat, saját történetüket, a saját lelki problémáikat rajzolták meg. A Kelet-Magyarország minden lapszámában is megjelenő Garfield macskáról szokták azt mondani, hogy alapvetően a 21. század emberének a kivetülése. Állandóan ennénk, és lusták vagyunk, és nem vagyunk hajlandók megmozdulni, szemünkkel figyeljük a történéseket, mindenkinek megjegyzést teszünk magunkban, mindenről megvan a véleményünk. Be-beszólogatunk egy képregényen keresztül a nagyvilágnak, az ilyen képregény alkotóknak nagyon sok követőjük van, folyamatosan figyelik ezt a fajta önkifejezést. 

Olasz Janka már harmadik alkalom vett részt a képregény rajzoló táborban. – Édesanyám ajánlotta nekem először, mert nagyon szeretek rajzolni, és annyira megtetszett, hogy utána mindig jöttem. Első évben nem volt nagyon fogalmam arról, hogy hogyan rendezzem el a képkockákat, hány képkocka férhet egy oldalra, hogy ne legyen zsúfolt, és abban nagyon sokat segítettek. Most már pedig a perspektíva, a különböző képkockák és az effektek használatában is nagyot fejlődtem. A saját könyvem egy részletét vázoltam fel. A sztori egy háború alatt játszódik, ahol az egyik oldalnak a századosa betör a másik oldalnak a menedékébe, de nem azért, hogy megtámadja őket, hanem azért, hogy békét ajánljon fel, ugyanis van egy nagyobb ellenség, akit együtt kellene legyőzniük ahelyett, hogy egymás ellen harcolnának – részletezte Janka a képregényének a történetét.

Sándor Evelin a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium kilencedik osztályos diákja, már egy kész történettel érkezett a táborba. – Két oldalt terveztem meg, amiket meg is tudtam csinálni. Ez egy fantasy történet egy királyfiról és a királyi szabóról szól, amit most megcsináltam a képregényben, az az, hogy hogy találkoztak. Nagyon élveztem az egész folyamatot, és külön öröm, hogy sok barátot is szereztem – mondta Evelin.