Hálásak vagyunk az ismeretlen jótevőnek

Június 22-én a feleségemmel a nyíregyházi plázában ebédeltünk. Hazatérésünk után, Sóstóhegyen a garázsban vettem észre, hogy az irattárcám (minden iratommal) kicsúszott a zsebemből az asztalnál. (Ezen dokumentumok hiányában a külföldi nyaralásunk is lehetetlenné vált volna.) Azonnal visszaindultam az ebédünk helyszínére, hátha egy becsületes megtaláló leadta. Még el sem értem az üzletközpontot, megszólalt a telefonom. A feleségem hívott, hogy a kapunk előtt egy barna színű Opel állt, melyben egy nő és egy férfi ült. A férfi kiszállt a kocsiból, és átnyújtotta feleségemnek az irattárcámat. A meglepetéstől és meghatódottságtól megszólalni sem tudott. Még a jótevőnk nevét sem kérdezte meg, az autó rendszámát sem jegyezte meg. Kedves ismeretlen! Személyesen is szeretném megköszönni azt, amit tett, és kérem tegye lehetővé, hogy ezt megtehessük. (Telefonszámom a szerkesztőségben.) 

Tisztelettel és köszönettel: Bárkányi Tamás