Egy olimpiai aranyérmes Kisvárdáról

Szinte napra pontosan 100 éve, hogy 1924. július 27-én befejeződött Párizsban az olimpia, ma pedig, egy évszázad után, ismét a francia fővárosban kezdődnek meg a nyári játékok. Az 1924-es olimpián született meg az első, bizonyítottan szabolcsi kötődésű aranyérmünk, a kisvárdai születésű dr. Halasy Gyula (1891–1970) sportlövő jóvoltából. 

Öltönyben versenyzett

1896-ban Athénban, az újkori olimpia indulásakor még csak 13 ország 245 sportolója szavazott bizalmat a kétes kimenetelű kezdeményezésnek, azonban legutóbb, Tokióban már minden földrészről, 206 országból, 339 versenyszámban 11 090 sportoló érkezett. A magyarok ugyan az újkori olimpiák alapítói közé tartoznak, de az első találkozókon még nagyon alacsony létszámú küldöttséggel tudták képviseltetni magukat. Különösen a távoli helyekre való kijutás okozott gondot számukra, ezért nemegyszer fontolgatták anyagi okok miatt a kimaradást. A kimutatások szerint 1912-ig nem is volt szabolcsi, szatmári vagy beregi sportember a kiutazó csapatban. Az 1912-es stockholmi olimpián azonban aranyérmet szerzett kardvívásban a magyar válogatott tagjaként Berty László katonatiszt vívó – bár születési helyét kétféleképpen jegyzik a források: a lexikonok többsége Budapestet jelöli születési helyeként, néhány pedig Nyíregyházát – de egyértelműen nem tudjuk bizonyítani szabolcsi kötődését. Az első világháború miatt az 1916-os berlini olimpia elmaradt, így csak a világégés után, 1920-ban tudták megrendezni a soron következő játékokat Antwerpenben, ahová a háborúban vesztes országokat nem hívták meg a versenyekre – így hazánkat sem. Újabb 4 évnek kellett eltelnie, mire Magyarország újra szerepelhetett a rangos világversenyen. 
Az 1924-es párizsi olimpián minden eddigi rekordot túllépett a magyar küldöttség létszáma: 86 férfi mellett 3 nő szerepelt a listán, s a csapat tagja volt 4 szabolcsi olimpikon, akik mindannyian pontszerző helyen zártak. Megszületett az első, minden kétséget kizáró szabolcsi aranyérem is, méghozzá agyaggalamb-lövészetben: a kisvárdai, de sok szállal Nyíregyházához kötődő dr. Halasy Gyula első lett. Ebben az időben még nem voltak speciális sportöltözékek, így bajnokunk elegáns öltönyben, nyakkendőben teljesítette a követelményeket. 
A magyar sportlövészet második olimpiai bajnoka, dr. Halasy Gyula 1891. július 19-én született Kisvárdán. Édesapja Halasi Mór, a kisvárdai Windt és Fisch terménykereskedő cég egyik megalapítója, valamint a Kisvárdai Takarékpénztár igazgatója, míg édesanyja Weinberger Irén volt. Az elemi iskola után a polgári iskolát is Kisvárdán végezte, majd ezt követően a nyíregyházi Evangélikus Főgimnáziumba járt. 1908-ban kitűnő eredménnyel érettségizett, tanulmányait pedig a jogi pályán folytatta. Tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Bécsben, a Kereskedelmi Akadémián, végül a budapesti és a kolozsvári egyetemen szerzett jogi, illetve államtudományi doktorátust. 
Az első világháború kirobbanásakor tartalékos huszár hadnagyként a debreceni 2. huszárezredben szolgált, s 1916-ban ő volt az első hadnagy, aki kiérdemelte a hadiékítményes vaskoronarendet. Egy aknarobbanás hatására megsérült, és hazahozták, de gyógyulását követően tovább küzdött a harctéren. Végül tartalékos huszár századosként szerelt le, s egy időre Kisvárdára költözött, majd a fővárosban dolgozott tovább. 
1921-ben ismerkedett meg a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) céllövőszakosztályában az agyaggalamb-lövészettel. Első jelentősebb eredményét 1922-ben érte el, amikor a KMAC által rendezett versenyen József királyi herceg díjáért hendikep volt 10 élő galambra, ahol 9 találattal az élen végzett. 1923-ban az Országos Magyar Galamblövő Egyesület (OMGE) által megtartott versenyen szintén első lett. A sikerek hatására a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1924. június 23-i ülésén döntött arról, hogy az agyaggalamb-lövészetre Halasyt kiküldik Párizsba. 
Az agyaggalamb-lövészetre július 8. és 10. között került sor Versailles-ban, amelyen 44 induló vett részt. A „galamb” tulajdonképpen egy 11 cm átmérőjű és 1 cm vastag aszfaltkorong volt, amelyet kb. 50 méter távolságból kellett eltalálni. A július 8-án kezdődő versenyt 100 „galambra” hirdették, s ezen a napon 70 lövést kellett leadni. Hiba nélkül csak ketten lőttek, míg a magyar versenyző és még két lövő csak egyet vétett. Másnap további 30 lövéssel folytatták a vetélkedést, amelyből először 20 lövést adtak le. Hibátlanul egyedül a finn Konrad Huber lőtt, ő csak egyet tévesztett. 

A „szétlövés” döntött

A következő 10 galambot csak ők ketten találták el, így a magyar és a finn holtversenyben végzett, ezért a „szétlövés” következett. Halasy ezt megnyerte, így végül 98 találattal és világcsúccsal szerezte meg az olimpiai bajnokságot. Ez volt a második eset, hogy olimpián európai versenyző nyerte a galamblövést, míg Halasy 98 találatos olimpiai csúcsa 1972-ig fennmaradt. Később Krúdy Gyula így jellemezte Halasy Gyulát: „Ő a legnyugodtabb magyar ember.” Ugyanezen az olimpián a kisvárdai sport­ember a csapattal a hatodik helyet szerezte meg. Később több nemzetközi sikert ért el, s kimagasló oszlopa volt a szabolcsi sportlövészetnek. 
1970. december 20-án hunyt el Budapesten – a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. A MOB és a Magyar Testnevelési és Sportszövetség is saját halottjának tekintette. Szülőhelyén, Kisvárdán 1981 óta utcanév, míg 2021 óta emléktábla őrzi az emlékét. 
Dr. Holmár Zoltán történész