Doktorálna az egykori lagzizenész

– Ha az egyre fokozódó látásromlásom miatt nem kell újraterveznem az életemet pár évtizeddel ezelőtt, talán még most is lakodalmakban muzsikálnék – mondja a negyvenes éveiben járó Koncsol Krisztián, akire immár közösségszervezőként is számíthat a hazai munkaerőpiac. A látássérült hallgatónak ez már a negyedik felsőfokú szakképesítése, amelyet az elmúlt tíz évben a Nyíregyházi Egyetemen szerzett, s szavaiból ítélve távolról sem tartja befejezettnek a tanulmányait. Kótajban cseperedett fel, ma is itt él a családjával: édesanyjával, a párjával és a gyermekeivel. Kedvese házi gondozó, egyik fia asztalosnak tanult, technikumba készül, a másik az építőiparban helyezkedett el. 

Megbékélt az állapotával

Édesanyja egyedül nevelte fel a születésétől kezdve látásproblémákkal küzdő gyermekét, aki előbb a debreceni Gyengénlátók Általános Iskolájában, majd a nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban tanult, végül levelezőn, szülőfalujában érettségizett. Tizennyolc évesen ugrott fejest a szintis-dalos szórakoztatóiparba, megannyi ifjú házasnak, baráti, munkahelyi közösségnek szerezve ezzel feledhetetlen emlékeket. Mint mondja, akkoriban még 100 százalékban „oda kellett tennie magukat” a mulattatóknak, a szintetizátorokon nem volt súgógép, hangszínjavító program, annyi ritmus- és effektcsomag, mint manapság. A lelkes fiatalember 2004-ben sajnos elvesztette a látását egy betegség miatt, ezért úgy döntött, „letészi a lantot”. Évekbe telt, mire sikerült megbékélnie az állapotával, s újabb lépéseket tennie az önérvényesülés útján. Előbb felsőoktatási szakképzésen vett részt a Nyíregyházi Egyetemen, később szociálpedagógiából diplomázott, most pedig a közösségszervezési tanulmányai végére került pont. Elsőéves a mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterképzésen, erőfeszítéseinek gyümölcse jövő nyárra érik be. 

Fókuszban a kótaji romák

Krisztián szellemi muníciói kiapadhatatlannak tűnnek, hiszen jövő ősszel már a doktori címért szeretne ringbe szállni szociológiából. Ennek „előszobája” az a tudományos kutatómunka, amelybe a lakóhelyén élő cigányokat is bevonta. – A kótaji roma társadalom közösségi változásait vizsgálom, olyan területekre fókuszálva, mint az integráció, a kultúra, a tradíció, a vallási meggyőződés és a média hatása a célcsoport életére, világnézetére. Amitől igazán különlegesnek ígérkezik ez a diplomamunka, az nem más, mint a Magyar Pünkösdi Egyház megjelenése és cigánymissziós tevékenysége a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű emberek körében. Hipotézisem szerint a szervezet szellemi, lelki, oktatási, fizikai-anyagi támogató munkája és életvezetési tanácsadása révén látványos és kifejezetten előnyös metamorfózison megy keresztül a kótaji romák közössége, az új életformát gyakorlók számarányának növekedésével egyenes arányban csökken a deviancia az adott szubkultúrában – magyarázza lelkesen Krisztián. Ha minden jól megy, a tanulást pár éven belül felválthatja a tanítás, a leendő „doktor úrnak” ugyanis eltökélt szándéka, hogy oktatóként és/vagy íróként másokkal is megossza a sok év alatt megszerzett tudását, tapasztalatait. 

Bátorság, sorstársak!

– Szerencsésnek érzem magam, mert vannak céljaim. Ahhoz, hogy a fogyatékkal élők érvényesülni tudjanak, ismerniük kell a határaikat. A realitás talaján állva, szerteágazó, piacképes ismeretekkel nagyobb eséllyel találhatnak maguknak állást a munkaerőpiacon. Fontos, hogy csak olyan tevékenységbe kezdjenek bele, ami a képességeiknek megfelel. Úgy vélem, nem csak nekem sikerülhet mindez, példámat követve, kellő bátorsággal, elszántsággal, bizonyítási vággyal és támogatással a sors­társaimnak is. Ne a társadalom formáljon minket, inkább mi formáljuk a társadalmat! – vallja Koncsol Krisztián, hozzátéve: sokat köszönhet az egyetem oktatóinak, hallgatóinak, illetve a Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ munkatársainak, akik immár 10 éve segítik a tanulmányi előmenetelét. 

Nem engedik el a hallgatók kezét

A Nyíregyházi Egyetemen évről évre nő a speciális szükségletű hallgatók aránya. Tanulnak az intézményben autizmus spektrumzavarral élő, hallás-, látás- vagy mozgássérültek, és egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdők is. A Körei László egyetemi oktató vezetésével működő Mentálhigiénés és Esély­egyenlőségi Központnak kiemelt missziója a hallgatók lelki egészségének támogatása, mentális állóképességük megőrzésének elősegítése, hátrányaik kompenzálása, az esélyegyenlőség biztosítása. A fogyatékkal élő, segítségre szoruló egyetemisták éppúgy számíthatnak a személyi segítők, önkéntesek és külső szolgáltatók alkotta csapat tagjaira tanulmányi ügyekben, jegyzetkészítésben, fénymásolásban, személyi kíséretben, mint hivatalos vagy ösztöndíjjal kapcsolatos ügyek intézésében, karriertervezési kérdésekben.