A hang, ami hozzásegít a teljesebb élményhez

Nemrég láttam egy filmet arról, hogy... – amikor először kezdte így a mondatot Nemes-Nagy Tünde, bevallom, megállt a kezemben a toll. Egy idő után érzékelte a hallgatásom, és rákérdezett, miért vagyok ilyen csendben, én pedig megkértem, magyarázza el, hogyan nézi látássérültként a tévét. Nyilván, nem a dialógusokra céloztam, hiszen azokat hallja, hanem arra, miként rakja össze a sztorit, ha a jelenetben éppen egy szót sem szólnak a szereplők, csak a gesztusaik, mimikájuk árulkodik arról, mi történik.

Szeretnek eljárni

Amikor a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke legutóbb stúdiónk vendége volt, beszélt többek között mindennapjaikat megkönnyítő eszközökről és a Braille-írásról, de érintett még valamit: az audinarrációt. A Médiatörvény négy éve előírja, hogy a 18.30 és 21.30 közötti televíziós idősávban a hazai gyártású filmek és sorozatok akadálymentesítését látássérültek számára, hozzásegítve őket a teljesebb élményhez.
– Ez egy külön hangsáv, amit kikeresünk a tévé menüjében és bekapcsoljuk – foglalta össze a technikai részét Tünde. – Nézzük a filmet, mennek a párbeszédek – magyarázta –, és amikor te azt látod, hogy a képernyőn a kisgyermek szó nélkül odaszalad az anyukájához és megöleli, a narrátor elmondja, hogy a kisgyermek odaszaladt az édesanyjához és átöleli a térdét. Így lesz a látássérültnek teljes képe arról, mi történik, és nemcsak a filmekben, hanem a színházban, múzeumban is. Ez azért lehet, mert egyrészt folyamatosan fejlődnek az audionarrációs programok, másrészt elég erősen megmutatkozott az igény a látássérültek részéről, akik ugyanúgy szeretnek kulturális eseményekre járni, mint bárki más. Én például imádom a zenét, olyannyira, hogy az általam képviselt szervezet tavaly július óta hat akadálymentes koncertet szervezett Budapesten.

Máshol erre nincs lehetőség

– Ez nem azt jelenti, hogy a zenekarok külön nekünk játszottak – kuncogott az egyesület elnöke –, úgy kell elképzelni, hogy csoportosan felutazunk a koncertre, ami előtt az audionarrátor elmondja nekünk, hol vagyunk, bejárjuk a színpadot és a környékét, megmutatja, hol találjuk a fontosabb helyiségeket, a ruhatárat, a mosdót vagy a büfét. Elmagyarázza azt is, milyen a színpadkép, hogy néznek ki a zenekari tagok, és ha nyitott a banda – márpedig minden akadálymentes koncerten nyitottak voltak eddig –, találkozunk velük, képeket készítünk velük, különleges hangszereket hoznak ki nekünk, például az Ismerős Arcok egy szaxofont mutatott meg a csoportnak. Óriási élmény, hiszen erre máshol, máskor nincs lehetőségünk.
– Az egyesület akadálymentes projektjéhez több szórakozóhely és kulturális intézmény is csatlakozott, így Nyíregyházán is volt már audionarrált koncert, és nemrégiben egy telefonos QR kódos módszerrel elérhetővé vált a Magyar Nemzeti Galéria állandó Csontváry-kiállításán az audionarrációs lehetőség is.
Magyarországon több audionarrátor van, a mi egyesületünk a Narradívákkal, köztük Gazdag Katival dolgozik együtt. Egy audionarrátor azonban csak akkor érzi magát biztonságban, ha van mellette egy tapasztalati szakértő – az említett Csontváry-kiállításnak én vagyok a tanácsadója.