Az űrhajós olyan, mint egy svájci bicska

Miért is megyünk újra az űrbe? – olyan kérdés ez, ami sokakban megfogalmazódhatott, amikor felröppentek az első hírek arról, hogy hosszú idő után újabb magyar űrhajós teljesíthet szolgálatot és kutathat a Nemzetközi Űrállomáson. Aztán ahogy telt az idő és egyre valóságosabbá vált az űrutazás lehetősége, a gunyoros hangnem is érdeklődővé szelídült. Amikor pedig kiderült, hogy Farkas Bertalan után ismét egy megyei asztronautára, a nyíregyházi Kapu Tiborra esett a választás, a kérdőjel helyét átvette a felkiáltójel: Megyünk az űrbe!

Egy űrhajós Gyulaházáról, egy Nyíregyházáról

Poros Tibor matematikus-fizikus volt a moderátora annak a beszélgetésnek, amit szerda délután rendeztek a Kodály-iskolában az MCC nyíregyházi képzési központjának szervezésében, s ahol ismét előkerült az a bizonyos kérdés. Ezúttal azonban a legilletékesebbek válaszolták meg: Kapu Tibor kutatóűrhajós és tartalékosa, Cserényi Gyula, valamint dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos. Előtte azonban Farkas Bertalan szólt a pódiumon és a nézőtéren ülőkhöz. Az első magyar űrhajós Gyulaházáról érkezett a rendezvényre, mert ott született, és ott tekinthető meg az 1980-as űrrepülésére emlékeztető kiállítás.

– Kijelöltük Gyulaházán azt a helyet is, ahová majd a feladata elvégzését követően az űrből visszatérő magyar kutatóűrhajós egy fát ültet – mondta el a hallgatóságnak. Majd hozzátette: nagy boldogság számára, hogy figyelemmel kísérheti, segítheti a HUNOR programot, és mivel 2025-ben érkezik el az ő küldetésének a 45. évfordulója, nagyon szép pillanat lenne az életében a második magyar űrrepülés teljesítése. Nagyot is mert álmodni, mert mint mondta: ez a program magában rejti azt is, hogy a harmadik honfitársunk űrmissziójára nem kell várni újabb 45 évet.

A beszélgetés a kályhától indult, Poros Tibor elsőként arra volt kíváncsi, hogy vendégei gyermekként milyen hivatásról álmodtak. Mint kiderül, a matematika és a fizika világa mindannyiukat már viszonylag fiatalon magával ragadta.

– Emellett édesapám, dr. Ferencz Csaba indította el a Budapesti Műszaki Egyetemen az első tudományos csoportot, amelyik űrkutatással foglalkozott, így várható volt, hogy előbb-utóbb érdekelni kezd ez a terület. Nem bántam meg, mert aki a világűrrel foglalkozik, egy idő után minden ezzel kapcsolatos aspektus érdekelni fogja – árulta el a miniszteri biztos.

– Én vadászpilóta szerettem volna lenni – vette át a szót Kapu Tibor, aki mindig is lenyűgöztek a repülőgépek, főleg a vadászgépek. Még olvasni sem tudott, de már a szüleitől kapott Top Gun újságokat lapozgatta. Később a matek és a fizika szeretete válaszút elé állította, döntenie kellett: pilóta lesz vagy a természettudományokkal foglalkozik majd. Végül megtalálta az arany középutat: gépészmérnök lett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

– Nagyon sok minden akartam lenni, vadászpilóta, űrhajós, mérnök, sebész, autóversenyző, majd a gimnáziumban a biológiától a kémián és matematikán át a fizikáig gyakorlatilag a természettudományok teljes skálája érdekelt. Sokáig orvosnak készültem, mint a szüleim, utána állatorvosnak, végül villamosmérnökként kezdtem meg a tanulmányaimat – osztotta meg a hallgatósággal Cserényi Gyula.

Nem súlyemelőket keresnek

A kiválasztási folyamat során újra és újra próbára teszik a jelöltek készségeit és képességeit, folyamatosan feszegetik a határaikat, hogy megbizonyosodjanak róla, a legszélsőségesebb körülmények között is végre tudják hajtani a feladataikat.

– Ahogy Farkas Bertalan sem azért volt fent, hogy megnézze, milyen szép onnan a Föld, ezúttal is kutatót küldünk, aki folyamatosan dolgozni fog. Ehhez biztos szakmai háttér és megfelelő fizikai állapot kell, ami nem azt jelenti, hogy a legerősebb megy, nem súlyemelőket keresünk, hanem az űrhajózáshoz szükséges felépítést. Ami azonban a legfontosabb, az a mentális, szellemi, pszichés, lelki felkészültség. Nem lehet elveszíteni a kontrollt, mindig, minden pillanatban száz százalékon kell teljesíteni akkor is, ha váratlan helyzet adódik – magyarázta dr. Ferencz Orsolya.

– Mind a kognitív, mind a pszichológiai és egészségügyi kiértékelésében ugyanazokon mentünk keresztül, mint az Európai Űrügynökség asztronautái a kiválasztásuk során – csatlakozott az előtte szólóhoz a nyíregyházi kutatóűrhajós. – Amikor kognitív képességekről beszélünk, abba a matematika, fizika, logika mellett a vizuális, rövid és hosszú távú memória, valamint a tájékozódás és az angoltudás is beletartozik. Sok mindent mérnek az emberen, és adott esetben ezek olyan tesztek, amiket egymás után harmincszor is meg kell csinálni. Megnézzük, hogyan alakul a tanulási, teljesítési görbe, mennyit csökken vagy növekszik, miként reagálunk arra, ha hibázunk. Mindeközben rengeteg pszichológiai vizsgálatunk volt, sok más mellett rengeteg olyan aspektust is mértek, amik utalnak a stressztűrő képességre is.

Cserényi Gyula a megfelelő szaktudás fontosságát hangsúlyozta.

– A kutatóűrhajós az űrállomáson tudományos munkát, biológiai és orvosbiológiai, növénytermesztési, gyógyszerkísérletek fog végezni. Igazából az űrhajós olyan, mint egy svájci bicska: nagyon sok feladatra alkalmasnak kell lennie – jegyezte meg, majd szintén kitért a megfelelő fizikai állapot fontosságára.

– Az űrutazás nagyon megterhelő. Bár maga a felbocsátás és a visszaérkezés már nem olyan intenzív, mint korábban, a súlytalanság olyan változásokat okoz, aminek hatására komoly biológiai folyamatok indulnak el: csont-, izom- és szívizomvesztés, megváltozik a teljes kardiovaszkuláris rendszer állapota, amire fel kell készülni, ehhez pedig nem elég egy év. Aki űrhajós akar lenni, egész életében sportoljon, legyen egészséges, táplálkozzon helyesen, vigyázzon a fogaira és a látására – magyarázta a kutatóűrhajós tartalékos.

A család a legfőbb támaszuk

– Hogyan emlékeznek arra a pillanatra, amikor eldöntötték, jelentkeznek a kiképzésre? – hangzott a moderátori kérdés, amire mindketten elmosolyodtak.

– Egy ejtőernyős csoportban hallottam a lehetőségről, és bevallom, egy kicsit vacilláltam ugyan, de már jó néhány héttel a 2022 januári határidő előtt elindítottam a folyamatot. Keresztapám is tudott róla, ő a rádióból értesült, és mondta is a többieknek, hogy Tibikének erre jelentkeznie kellene, nekem viszont nem szólt – nevetett Kapu Tibor, aki így végül egyedül hozta meg a nagy döntést. – Az utolsó napokban, amikor a motivációs levelet nyomtattam, édesapám és keresztapám is ott voltak velem, tehát együtt tettük meg az utolsó lépéseket.

– Én is a jelentkezési határidő előtt néhány héttel hallottam, éppen autóban ültem és hallgattam a rádiót. Korábban már az Európai Űrügynökség felhívásán is elgondolkodtam, de akkor nem mertem jelentkezni, mert nem hittem, hogy kiválasztanának. Persze, ezt később rettenetesen bántam, ezért amikor szembejött velem az újabb lehetőség, nem volt kérdés, hogy élek-e vele vagy sem. A feleségemnek mondtam el először, hogy szeretnék részt venni ebben, aki nyilván először nagyon meglepődött, majd utánaolvasott a HUNOR Magyar Űrhajós Programnak és rábólintott, azóta is támogat benne. Ezt az egészet nem lehetne családi támogatás nélkül végigcsinálni.

A következő lépés a kiválasztás volt, amiről az űrkutatásért felelős miniszteri biztos elmondta: a HUNOR egy nemzeti program, amiben az Európai Űrügynökség a hivatalos partnerünk, illetve az amerikai Axiom Space, akik mögött ott van a NASA űrkutatási tapasztalata.

– Pont amiatt, mert ez egy nemzeti program, a saját szakembereink alakíthatták ki azokat a kereteket, amikben megtörtént a kiválasztás és a kiképzés első egy éve. Ilyen például a légierő HUNOR manővere, amivel egy speciális repülési íven 7G terhelést kaptak a jelöltek. A metódusunk egy része felkeltette a nemzetközi partnerek figyelmét is és kifejezetten pozitív fogadtatásra talált. Folyamatosan nőni fog az űrhajósok iránti igény, ahogy a Hold körüli bázisok megkezdik a működésüket, tehát azoknak az országoknak, melyek képesek a megfelelő emberek kiválasztására és kiképzésére, nőni fog a piaci szerepe. A HUNOR tehát nem csak arról szól, hogy egy újabb magyar embert küldjünk fel űrállomásra. Ez egy jövőbe mutató terv.

Amikor arra kérték az űrhajósokat, hogy idézzék fel a legmeghatározóbb, legizzasztóbb emlékeiket a kiképzésről, az űrhajósok meséltek a gripenes repülésekről, az izolációs tréningről, az állandó megfigyelésről, tesztekről, teljesítménykényszerről, megosztották a hallgatósággal, milyen érzés katapultálni egy vadászgépből, s úgy fogalmaztak, a kiválasztás során számos nagy akadályt teljesítettek, ami rendkívül nehéz, egyben hatalmas élmény is volt.

– Mi mezei mérnökök vagyunk, Tibi ejtőernyőzik, én meg egy kétgyermekes vidéki családapa vagyok, aki hétvégenként füvet nyír a kertben. Ehhez képest ez nagyon nagy váltás volt.

A recept: tanulás, alázat, szorgalom

– Nyolcmilliárd emberből alig hatszáz űrhajós van. A nemzeti büszkeségen túl fontos, hogy a Nemzetközi Űrállomás egy kutatólaboratórium – nyomatékosította dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos. 

– A kutatási-tudományos tartalom véglegesítése, kialakítása jelenleg is tart, tehát ezekről még nem osztunk meg részleteket. Csak az kerülhet fel az űrállomásra, amit a nemzetközi partnerek jóváhagynak, és folyamatosan, a fejlesztés során is állandóan előállhat olyan helyzet, ami miatt egy be- vagy kikerül egy elem a teljes végső programból. A felhívásunkra több tucat óriási értékű tudományos kísérlet, javaslat érkezett, melyekből bőven tudunk meríteni, a legfontosabb része azonban mégiscsak az – és erre hangsúlyt fektet az Európai Űrügynökség is –, hogy a fiatalokkal, az iskolásokkal kommunikáljon az űrhajós, ha kell, akkor tartson egy-egy fizikaórát. Farkas Bertalan repülése generációkat inspirált. Ha sikerülne még több gyereket a természettudományok felé terelni, az már önmagában óriási eredmény volna. Hiszen itt az élő példa: hétköznapi emberek tanulással, alázattal és szorgalommal akár a világűrbe is eljuthatnak.