Mesterséges intelligencia – áldás vagy átok?

– Akármi is a mesterséges intelligencia (MI), ugyanúgy beépül majd az életünkbe, mint ahogy az okostelefonok vagy a számítógépek. És hogy áldás vagy átok? Lesz és kész – ezt mondta a napokban a Vasvári Pál Gimnáziumban Mérő László. A matematikus, pszichológus, az ELTE professzora azzal a meglepő kijelentéssel kezdte az előadását, hogy a jelenség olyannyira nem újkeletű, hogy ő már 40 (!) éve befejezte az MI kutatását, és azt is elárulta, hogy ehhez köthető az eddigi legnagyobb, írásban megjelent tévedése.
– Az Észjárások című könyvem első kiadása 1989-ben jelent meg, és az akkori ismereteim alapján abban kijelentettem: az MI csak egy bizonyos szintig juthat el, az ember mindig jobb lesz nála. Ehhez képest 7 évvel később a Deep Blue nevű program legyőzte a sakkvilágbajnokot, Gerri Kaszparovot, ami nagyon fontos pillanat volt az MI fejlődésében. Sokáig reménykedtem, hogy a Go nevű játék ellenáll majd, de hiába: 2017-ben a világ legjobbja, Ke Jie kikapott az AlphaGo programtól. Az MI esetében sincs tehát új a nap alatt, így joggal merülhet fel a kérdés, miért most lett ennyire átütő erejű a mesterséges intelligencia, a ChatGPT? Nos, a sebességtől: ma az algoritmusok 10 milliószor gyorsabban működnek, és míg korábban három havonta egyszer válaszoltak, ma már másodpercenként kétszer–háromszor, ráadásul az adatfeldolgozás sebessége is többszörösére nőtt. Az MI jelen van a mindennapjainkban és sokszor felmerül a kérdés: mi történik, ha egyszer öntudatra ébred? Mire ez megtörténik, kiképezzük azokat a szakembereket, akik ezt kezelni tudják – mondta Mérő László, aki arról is beszélt, hogy sok esetben a szabályozás hiánya a továbblépés gátja.

Mesterséges intelligencia: tiltás helyett szabályozás

– Az önvezető autók tizedannyi halálos balesetet okoznak, mint a hagyományosak, azaz hazánkban évente legalább 500 ember maradna életben, ha ilyen járműveket használnánk. Ám nem egyértelmű, hogy a tragédiákért ki a felelős: a gyártó, a tulajdonos, vagy az, aki éppen autóban ül? Amíg ez nem egyértelmű, azok sem vesznek ilyen járművet, akik megtehetnék. Az biztos, hogy az MI elősegíti a kooperációt olyan területeken, amiket nem értünk, és kompromisszum-keresésre ösztönöz bennünket azzal, hogy megmutatja, mi történik, ha egyik vagy másik területet vesszük komolyabban. Az MI ugyanis mindenkinek segít: azoknak is, akik feltörhetetlen kódokat próbálnak meg készíteni és azoknak is, akik feltörik ezeket. De fontos tudni, hogy mindig gép marad és azt teszi, amire beprogramozták: soha nem mondja, hogy nincs kedve sakkozni velünk vagy elvinni bennünket A-ból B-be – mondta a professzor és arról is beszélt, mit tettek, amikor a hallgatók az egyetemen elkezdték ChatGPT-vel íratni a beadandóikat. – Az első gondolatunk az volt, hogy megtiltjuk, de rájöttünk, hogy hasznosabb, ha megtanítjuk őket arra, hogyan érdemes használniuk. Így a beadandóikhoz kérhetik a ChatGPT segítségét, de jelezniük kell, mit kérdeztek tőle, mit válaszolt, és hogy ők mit tettek hozzá, azaz hogy saját kútfőből mennyivel egészítették ki. Ezt rögzítettük, így azzal, aki lebukik, okkal lehetünk kemények, hiszen ismerte, de nem tartotta be a szabályokat. – Az MI bizonyos betegségek felismerésében már jobb, mint az emberek, ami nagyon jó hír, de ismernünk kell a veszélyeit is – jelentette ki Mérő László, aki ezt egy példával illusztrálta. 

Komoly erkölcsi dilemma

– Van egyfajta gyomorbetegség, amit egy rossz gén okoz. Ha korán diagnosztizálják, csecsemőkorban egy viszonylag egyszerű műtéttel gyógyítható, operáció nélkül viszont pár éves korban halálhoz vezet, és mivel a rossz gén öröklődik, ez egy komoly dilemma elé állítja az emberiséget. Ha ugyanis az MI-nek köszönhetően a betegséget észreveszik, az érintett  gyerekeket megmentik, ám mivel ők szülőként továbbadják a rossz gént, 10-20 generáció múlva szinte mindenki ezzel a műtéttel kezdi majd el az életét. Teljesen természetes, hogy egyetlen szülő sem fogja megtagadni ezt a lehetőséget a gyermekétől – mondta Mérő László és megkérdezte a diákokat, pedagógusokat, ők hogyan döntenének. A jelenlévők 90 százaléka arra voksolt, hogy a beteg gyerekeket meg kell műteni, még ezen információ birtokában is. A professzor elmondta: az arány mindenhol hasonló.