2024.06.23. 11:30
MCC: Lőporos hordón ülve?
Milyen hatása van a palesztin-izraeli háborúnak az európai migránsközösségekre? Az MCC nyíregyházi képzési központjában erről is beszéltek a kutatók.
Az MCC vendégei voltak, Tárik Meszár és Kmeczkó Sára előadása Nyíregyházán
Fotó: MW/Szarka Lajos
– Területi konfliktus vált vallási háborúvá a Közel-Keleten – vélekedtek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nyíregyházi rendezvényének vendégei, Tárik Meszár vezető kutató és Kmeczkó Sára kutató, az MCC Migrációkutató Intézetének munkatársai. Előadásukban az izraeli–palesztin konfliktus széles történelmi hátterét vázolták fel. Egészen a 19. század második felétől indultak 1947. november 29-éig, amikor az ENSZ közgyűlése megszavazta a Palesztina felosztására vonatkozó tervet, melynek következtében Palesztina 55 százaléka Izraelé, 42 százaléka a palesztin araboké lett. Az előadó felsorolta azokat a háborúkat (néhány közülük: 1956-os szuezi válság, 1967-ben a hatnapos háború, az 1973-as jom kippuri háború, 2000-ben a második intifáda) is, melyek megmutatják, hogy az elmúlt hónapok háborús eseményei nem új konfliktusokból erednek, azonban hatásaik napjainkban is érezhetőek.
Fotó: MW/Szarka Lajos
Rakéták ezrei húsz perc alatt
– A Hamász terrorszervezet fegyveresei 2023. október 7-én reggel rakéták ezreit lőtték ki a Gázai övezet irányából Izraelre. A zsidó államot sokkolták az események, 1139 áldozata volt az Izrael ellen rég nem látott terrortámadásnak, rengeteg embert elraboltak, a túszokat csak hetek vagy hónapok múlva adták ki. Felrótták az izraeli hírszerzésnek, hogy hibázott. Mindenki ismeri az események folytatását: Izrael ellentámadásba lendült, s a háború azóta is tart. A nyugati sajtóban megjelent hírek szerint 38 ezerre tehető a palesztin áldozatok száma, de nem hoznak egységes adatot erről, ahogyan a háború folyását is különböző szemszögből festik le az egyes sajtóorgánumok – hangzott el az előadásban.
Tárik Meszár felidézte, időközben az izraeli ellentámadás intenzitását több ország is kritizálta, de meg kell jobban vizsgálni, hogy melyik fél nem tartja be a nemzetközi hadijogra vonatkozó szabályokat, mely egyértelműen kimondja, hogy kizárólag katonainak minősülő objektumok és célpontok támadhatók, hogyan kell elkerülni a civil áldozatokat a hadviselés során.
– A Hamász tudatosan polgári épületek közelébe telepíti a rakétatámadóit, lőszerraktárait. Egy iskola vagy kórház nem katonai célpont, viszont, ha az iskolát militánsok szállják meg és ott állítanak fel egy géppuskafészket, onnantól katonai célpontként funkcionál – hangoztatta az előadó, s hozzátette: az úgynevezett „arányosság elve" mindkét félre vonatkozik.
Mint ismert, a terroresemény után az európai és észak-amerikai nyilatkozatok Izrael mellett álltak ki, az iszlám vallású országok és Kína az eszkaláció elkerülésére szólították fel a feleket, Irán pedig Izrael ellen tanúsított ellenérzéseit fogalmazta meg. A palesztin–izraeli konfliktusra az Európában élő migránsközösségek is meglehetősen szélsőségesen reagáltak.
Szembenállás vagy integráció?
– Nagy tüntetések, demonstrációk szerveződtek, ezek részben a Palesztina melletti kiállást szorgalmazták, részben a különböző iszlamista, szalafita (a szunnita iszlám ultrakonzervatív ága) csoportok saját nézeteik hangoztatására használták fel a tüntetéseket, rájuk telepedtek és egyre inkább Izrael-ellenes, zsidóellenes, cionistaellenes tüntetésekké alakultak át. Antiszemita rigmusokat skandáltak, horogkereszteket mutogattak ezeken a demonstrációkon. Svédországban, Ausztriában össze is csaptak a rendőrökkel a bevándorlók. A tüntetések a mai napig tartanak, nem értek véget, s megvannak a veszélyeik – hívta fel a figyelmet az előadó, aki szerint a nyugati kultúrával való szembenállás tükröződik ezekben a demonstrációkban: nem fogadják el a nyugati értékeket, a kulturális különbségeket, s felmerül az a kérdés is, a szabad véleménynyilvánítás vagy a biztonság a fontosabb?
– Úgy gondolom, az elmúlt évtizedekben nem tudták megoldani a migránsok integrációját a nyugati országok, nem foglalkoztak ezzel, s ebből egyre nagyobb gond lett társadalmi és gazdasági szempontból is. A migrációs kihívások továbbra sem csitulnak, a közel-keleti országok közötti konfliktusok súlyos társadalmi és migrációs problémákat vetnek fel az európai kontinensen, figyelembe véve azt a tényt, hogy az arab országok 1973 óta nem dolgoztak ki egymás között bevándorlási programot.
