Holttest a szerkesztőség kirakatában

Sokan emlékezhetnek még a Jósa András Múzeum 2021-es, Ahol sok a törvény, ott szaporodik a bűn című kiállítására, ami Nyíregyháza és Szabolcs vármegye kriminalisztikájának történetét mutatta be a betelepítéstől egészen a második világháború előestéjéig. A tárlat megálmodói és kurátorai, Mohácsi Endre és Kertész Tünde Fruzsina történészek úgy érezték, ebből a témából többet is ki lehetne hozni. 
A múzeum 2022-ben sikerrel pályázott a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz programjában, s a levéltári kutatások mellett tudományos konferenciát rendeztek – ehhez kapcsolódóan egy kiadványt is megjelentettek –, illetve több előadást tartottak tudományos-szakmai rendezvényeken. A program júliusban lezárul, és kézzel fogható eredménye még ebben az évben megjelenik: egy, a témát feldolgozó, olvasmányos-ismeretterjesztő kötet Elkövetők és bűnüldözők – Adalékok a régi Nyíregyháza bűnügyi történetéhez címmel.

Sok ügy, kevés adat

A könyv szerzői felosztották egymás között a vizsgált időszakot. Mohácsi Endre az 1753-as betelepítéstől a csendőrség 1881-es megalakulásáig tartó évtizedeket kutatta főként levéltári források alapján.
– Nem volt könnyű dolgunk, mert a régi ügyészségi és bírósági iratokat kiselejtezték, így – annak ellenére, hogy rengeteg a dokumentum – nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Nagyon sok üggyel találkozunk, ezek jelentős része viszont foghíjas, ezért vagy csak egy ítéletet ismerünk, vagy magát az ügyet és annak vizsgálatát, az eredményét azonban nem. Fontos megjegyezni, hogy a XVIII. században bűncselekmény előfordult, de ezek egyszerű esetek voltak, mint az istenkáromlás, a fertelmeskedés, azaz házasságtörés, lopás. Történtek gyilkosságok is, de azokat már magasabb szinten vizsgálták. Az ügyek mellett szerettük volna megmutatni a másik oldalt is, vagyis azt, hogyan nyomozták ki az eseteket – magyarázta a pénteki sajtótájékoztatón a történeti osztályvezető. Mohácsi Endre hozzátette: a kutatás során beazonosították Nyíregyháza első csendbiztosának, Maurer Károlynak a fotóját. 
Kertész Tünde Fruzsina a XIX. század végétől az 1939-ig tartó időszakot kutatta. 
– Ekkor alakult meg a rendőrség, a csendőrség és a detektívtestület megszervezése befejeződött, ami mind hatással volt a bűnüldözés hatékonyságára. A törvényszéki orvosok nagyban segítették a nyomozásokat, a nyíregyházi detektívek is rendkívül hatékonyan dolgoztak, és ami még nagyon fontos, hogy az első világháború után összekapcsolták a főváros és a vidéki települések kommunikációját. Ennek köszönhetően a pesti bűneseteknek elkövetőit – a határ közelsége miatt – sokszor Nyíregyházán fogták el, miközben vasúton menekültek – ismertette a történész.
Míg a kutatás első felében főként levéltári forrásokra támaszkodhattak, a második részében belemerülhettek a korszak sajtótermékeibe is, amelyek rengeteg támpontot nyújtanak, azonban mai szemmel nézve nagyon nyersen írják le az egyes eseteket.

Különleges eljárások 

– Az újságcikkeket olvasva megismerkedhetünk azokkal a különleges eljárásokkal, amik ma már elképzelhetetlenek. Csak egy példa: ismeretlen nő holttestére bukkantak egy Serház utcai kútban. Hogy könnyebb legyen beazonosítani, lefényképezték és kitették a szerkesztőség kirakatába abban a reményben, hogy a járókelők felismerik – osztotta meg a szakember a sajtó képviselőivel.
Az Elkövetők és bűnüldözők – Adalékok a régi Nyíregyháza bűnügyi történetéhez című kötet a tervek szerint ezer példányban lát napvilágot, így akiket érdekel a téma, abban a reményben várhatják a megjelenést, hogy hozzájuthatnak egyhez. Addig is, mintegy ízelítőül a Jósa András Múzeum legfrissebb, 65. évkönyvében olvashatnak egy tanulmányt a könyvvel és a kutatással kapcsolatban.