Gyógynövények a múzeumban

Virágillatok az előtérben, fűszeres aromák az udvaron – aki szombaton belépett a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumba, rögtön érezhette, valami különleges készülődik, rendkívüli programmal várták a látogatókat a Múzeumok éjszakáján. 

Gyógynövények: a természet kincsei

Dr. Szabó Irén igazgatótól megtudtuk, ez idei és egyben az első Múzeumok éjszakáján a gyógynövények kerültek a középpontba, ugyanis június 24-én Keresztelő Szent János születésének ünnepén a görögkatolikusoknál hagyomány a gyógynövények megszentelése. A tradíciók szerint az ünnep előestéjén a hívek elindultak a határba, a mezőkre, a rétekre, és csokorba gyűjtötték Isten ajándékát, a gyógyító erejű növényeket, s megáldották azokat a templomokban, ahogyan az est folyamán a múzeumban is megszentelték a csokrokat. 
Nyitányként a Szent Miklós görögkatolikus iskola énekkara tanított meg a közönséggel egy gyógynövényekről szóló dalt, majd az előtérben a június egyik legillatosabb lila virágából, a levendulából  kötöttek csokrokat, de készült szalaggal fűzött levendulabuzogány is. Közben a kemencében sült a fűszeres lepény, aki pedig megszomjazott, háromféle gyógyteát is kóstolhatott. Sikerült igazán természetközelivé varázsolni a szombat estét, amelyen a gyógynövények világába Berczik Ágnes segítségével pillanthattunk be. A biológus fitoterapeuta a nyári napforduló időszakában gyűjthető növényekről tartott előadást. Elmondta: az ember nem élhet teljes életet a természet nélkül.

Tények és hiedelmek 

– A modern kor pszichológiájának tézise, hogy az ember biofil élőlény, ami azt jelenti, hogy egészséges természetkapcsolat nélkül nem lehetünk mi sem lelki értelemben egészségesek. Így nem csoda, hogy egyre többen hiányolnak valamit a civilizált életmódjukból. Valamit, ami visszavezethet a gyökereinkhez, és ez nem mást, mint a természethez való kötődés. A nyugalmat, a stressz oldását mind-mind megtalálják, akik járják a természetet – mondta a Gömörszőlősről érkezett biológus, aki hivatásának tartja, hogy újra összefűzze az embereket a természettel, segítsen megismerni a gyógyító erejű növényekben rejlő lehetőségeket.  
Tíz gyógynövényt mutatott be előadásában, s mint hangsúlyozta: – Egy-két óra alatt lehetetlen megismerni a Magyarországon őshonos gyógynövényfajtákat, ez számomra is egy véget nem érő tanulási folyamat – mondta, s nemcsak kivetítette amiről beszélt, hanem a frissen szedett növényeket meg is mutatta, hiszen amíg az átlagember tisztában van azzal, milyen betegségre milyen gyógyteát kortyolgasson, addig nem biztos, hogy terepen is felismeri azokat. Mint kiderült, az sem mindegy, hogy a szárával, levelével gyűjtjük be a növényt, vagy csak a virágából készül el a főzet. Mielőtt belekezdett volna az ismertetőbe, kiemelte: gondos körültekintéssel alkalmazzuk bajainkra a természet patikáját, ügyelve a kúraszerű használatra. A nyári napfordulón szedett növényeknek mindig is különleges varázserőt tulajdonítottak a népi gyógyászatban, erről is mondott érdekességeket a biológus. Az orbáncfűről az járta, hogy ördögök és boszorkányok „ellenszere”, s ha jobban bele­gondolunk, ma is a depresszió tüneteinek csökkentésére ajánlják főzetét, tehát ha úgy tetszik, elűzi „az ártó gondolatokat, hangulatokat”. S vajon miért szedték a napfordulón a tejoltó galajt? Aki szerencsés életet és gazdagságot remélt,  erdőn-mezőn kereste a mézillatú, sárga virágot.