Fűkaszálás: veszélyben az őzgidák!

A mezőgazdasági kaszálási munkák során fokozottan ügyelni kell az őzgidák és az egyéb vadászható, valamint védett fajok védelmére – hívta fel a figyelmet az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a napokban kiadott sajtóközleményében. Az őzek ellési ideje ugyanis részben egybeesik a széna és a szilázs betakarítási időszakával; s mivel a gidák két-három hetes korukig nem mozdulnak el születési helyükről, könnyen a kaszálógépek áldozatai lehetnek. A közlemény szerint a gidák megóvását segítheti a gazdák és a vadászok szoros együttműködése. 

Fontos az együttműködés 

Mint a közlemény felhívja rá a figyelmet, az őz jellemzően májusban és június első felében hozza világra utódját vagy utódjait, s ez részben egybeesik a széna és a szilázs betakarításának időpontjával. Az ilyenkor még elfekvő pár napos, illetve pár hetes őzgidák az ellési helyükön maradnak, vagyis a magas fűben a kaszálógépek munkavégzése miatt veszélyben lehetnek. A megóvásuk érdekében a betakarítás során érdemes vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt használni. Ugyanakkor ha a gazdálkodó értesíti a vadgazdálkodót a tervezett kaszálás időpontjáról és helyszínéről, akkor – gyors, hőkamerás drónos felkutatást követően – a vad a szomszéd táblára áthelyezve biztonságba kerülhet. Mindehhez a gazdák és a vadászok közötti együttműködésre van szükség – hangsúlyozza az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. 

Ebben a folyamatban fontos, hogy a gazdálkodó értesítse a vadgazdálkodót a kaszálás tervezett helyszínéről és időpontjáról. Ezt követően a vadászok intézkedhetnek a hőkamerás drón segítségével történő felkutatásról, majd a gidák mentéséről. 

Az őzgidák a megszületésüket követő két-három hetet a földhöz lapulva töltik az őket elrejtő növényzetben. Ezt „lapulóreflexnek” is nevezik, így védekeznek a ragadozók ellen életük ezen szakaszában, valamint a színezetük mintája is rejtőzködő – ez az életben maradásuk kulcsa. Életük első heteiben minden őket érő hanghatásra, zavarásra ösztönösen lelapulnak, nem mozdulnak, még a hangos gépek közeledésére sem. 

Motorral felméri a terepet 

A szakemberek nem javasolják, hogy megfogjuk, megsimogassuk a mezőn vagy az erdőben talált őzgidát. Az emberi szag miatt ugyanis a suta nem fogadja vissza a gidát, ami így aztán elpusztul. Ha gidára lelnek a szakemberek, gumikesztyűt húznak, s a gida környezetében lévő növények, fűcsomók közé fogva óvatosan emelik fel a gidát, és helyezik bele egy fűvel bélelt és szellőzővel ellátott, zárható fedelű tárolóba. A tárolót egy olyan tábla szélére viszik, amit nem kaszálnak. A suta a gida hívó hangja alapján meg fogja találni a kicsinyét. 
Tarcza Arnoldot, Csegöld mezőőrét, a „Szamos-menti Vadásztársaság, Csegöld” elnökhelyettesét kérdeztük meg az őzgidákkal kapcsolatos tapasztalatairól. 

– Valóban igaz, hogy a gida vagy mostanában gyakran a gidák ott maradnak, ahol a suta megellett. Akkor sem mozdulnak el onnan, csupán lelapulnak, ha gép közeledik feléjük. Csegöld határában már kevés kaszálóhely van, ezért nemigen fordul elő, hogy a kaszálógépek áldozatai lesznek a gidák. Szamostatárfalván van egy gazdálkodó, aki juhokat is tart, szokta kaszálni a füvet. Vele megbeszéltem, hogy kaszálás előtt a vékony nyomot hagyó motorommal bejárom a területet, s feltérképezem, hogy van-e a területen őzgida. 

– Természetesen egyszerűbb lenne egy drónkamerával felmérni a területet, de ilyen készülékkel még nem rendelkeznek sem az állattenyésztők, sem a vadgazdálkodók. Volt már rá korábban is példa, ha szólnak a gazdák, akkor segítek a motorommal nekik. A tapasztalatom egyébként az, hogy egyrészt nem a fűtenger közepén, hanem inkább kerítések tövében szokták hagyni a suták a gidákat, másrészt a gazdák is egyre jobban odafigyelnek kaszáláskor a megbúvó vadra. 

– Az igazsághoz tartozik az is, hogy nincs már annyi szarvasmarha, mint volt a korábbi évtizedekben, vagyis már nincs szükség annyi kaszálóra. Több évtizeddel ezelőtt, amikor szinte mindegyik termelőszövetkezet foglalkozott állattenyésztéssel, jóval több őzgida elpusztult. 

Otthonra találnak a vadfarmon 

Őzgidákkal rendszeresen találkozik a Nyírbátorban élő Mezei János, a helyi Báthori István Vadásztársaság tagja, aki 2015 óta vadfarmot működtet engedéllyel. 

– Tavalyelőtt és tavaly is hoztak be hozzám őzgidát. Mint a gidák megtalálói elmondták, hozzáértek a fiatal állathoz, hogy nincs-e megsérülve, ezek után már nem merték otthagyni, mert mi lesz vajon vele, ha az anyja is elhagyja, mert megérzi rajta az ember szagát. Mielőtt hozzáérnénk az őzgidához, érdemes alaposan körbenézni, mert a suta lehet, hogy ott van a közelben, és csak arra vár, hogy az emberek továbbmenjenek. A vadfarmom befogadja az őzgidákat, de az idén még nem keresett senki sem ilyen kéréssel. 

– A suták egyébként mostanában kezdenek elleni, s az ellés átcsúszik majd júliusra is, a párzás, az üzekedés ugyanis tavaly megcsúszott. Rendszeresen járom a lányommal a vadászterületünket, de még gidát az idén nem láttam, pedig sok őz él a területünkön. Tavaly ilyenkor már sok gidát láttam – magyarázta Mezei János. 

Megszokták már a környezetet 

Hogy lehetne megelőzni, hogy a kaszálógépek ne pusztítsák el a gidákat? – merengett el a kérdésen Mezei János. 
– Talán valamilyen vadriasztót kellene felszerelni a gépekre. Nem minden alkalommal lapul le a földre a gida, van arra is példa, hogy a zajra feláll és menekül. Általában egy gidája van a sutának, de olykor vannak ikergidák is. 

Mi lesz az őzgidákkal, amik bekerülnek a vadfarmra? – kérdeztük Mezei Jánostól. 

– Felnevelem az állatokat, de már egyiket sem engedem vissza, mert annyira megszokta az emberi környezetet, hogy már nem tudna a maga erejéből megélni, előbb-utóbb elpusztulna. Olyan veszélyek leselkednek rá, amikre nincs felkészülve.