Anyaság: felelősség egy másik ember iránt

Anyák napján tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki édesanyánk felé. A virágcsokroké és a köszönőszavaké a fő szerep május első vasárnapján, amikor jut idő arra is, hogy mindenki végig gondolja saját anyasága történetét, a nők társadalmi létét, a 21. századi anyák lehetőségeit és kihívásait.

Mit jelent ma jó anyának lenni? Mikor válik éretté egy nő az anyaszerepre? Hogyan egyeztetik össze a nők a családi életüket és a karrierépítést? – néhány kérdést mi is körbejártunk.

Kétpillérű szerepvállalás

– Érdemes visszamenni az időben egészen az 1950-es évekig, ugyanis ekkortájt nyert teret a kétkeresős családmodell, ami életre hívta a nők kétpillérű szerepvállalását. Egyaránt fontossá vált a munkaerő-piaci jelenlét és az anyaság megélése a nők életében. Hozzá kell tenni, hogy ez a kettős szerepjelenség ma is jelentős terhet ró a nőkre, a munka mellett a család életének a koordinálása, a háztartási feladatok elvégzése nagyrészt rájuk hárul, ahogy a gyermekek gondozása és nevelése is – hatványozottan igaz ez a kisgyermekes anyukák esetében –, de a kettős szerepvállalás a nők döntése. 
Ma már a női identitás része, hogy dolgoznak, karriert építenek az anyák. Nem kell választaniuk a kettő között, az életciklusukban vannak olyan időszakok, amikor a munkaerő-piaci jelenlét kap nagyobb hangsúlyt, és vannak olyan életszakaszok, amikor a gyermekvállaláshoz kapcsolódó feladatok kerülnek előtérbe, az energiák oda összpontosulnak. Párhuzamosan egymás mellett is futhatnak ezek a prioritások – mondta el Rusinné prof. dr. Fedor Anita, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának dékánhelyettese, a Szociális és Társadalomtudományi Intézet vezetője.

Ösztönző rendszerek

Majd azzal folytatta, nemzetközi családszociológiai vizsgálatok is alátámasztják, hogy a magyar társadalom tagjai rendkívül család-és gyermekcentrikusak.

– Az egyik felmérésben azt kérdezték meg a válaszadóktól, mennyire értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy nem lehet boldog életet élni gyermek nélkül. A magyarországi válaszadók 85 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre, tehát a nagy többség egyetért azzal, hogy a boldogsághoz, a boldog élethez szükség van gyermekekre a családban. (Ehhez képest például a német társadalomban 63 százalék volt ez az arány.) Ez is mutatja, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyenek gyerekeink, ráadásul a megkérdezettek válaszából kiderült, legalább kettőben gondolkodnak. Ha az anyaság kérdését nézzük, a női válaszadóknál még magasabb volt ez az arány. Az pedig valóban nagyon izgalmas kérdés, hogy nekünk nőknek,  mennyire lehet összeegyeztetni az anyaságunkat a hivatásunkkal. De érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt időszakban a két terület összehangolását célzott családpolitikai eszközök is segítették, például a GYED extra programcsomaghoz kapcsolódóan, lehetővé vált a gyermekgondozási szabadság mellett a teljes munkaidős foglalkoztatás, mely egyértelműen a gyermekvállalásból adódó jövedelemkiesést kompenzálja. A korábbi időszakhoz képest ugyancsak eltérés, hogy a gyermekgondozási ellátások egyszerre több gyermek esetén is folyósíthatóvá váltak. A nagyszülői gyed szintén segíti az édesanyákat a munka és a magánélet összeegyeztetésében. S ami szerintem még nagyon fontos, az a diplomás GYED. Köztudott, hogy manapság kitolódik a gyermekvállalás ideje, a nők tovább járnak iskolába, képzik magukat és diplomákat szereznek, a diplomás gyeddel talán csökkenthető azoknak a felsőfokú végzettséggel rendelkező nőknek a száma, akik 35 év felett vállalnák az első gyermeküket – jegyezte meg Rusinné prof. dr. Fedor Anita.

Átalakul a sorrend

Az anyává válással a női énkép is kiteljesedik – erről már a pszichológussal folytattuk a beszélgetést, akitől azt kérdeztük, lelki értelemben fel kell-e, vagy egyáltalán fel lehet-e készülni az anyaságra?

– Az anyává válás egy hosszú folyamat, ami rengeteg lelki munkát igényel. Hiszen  nem abban a pillanatban válik szülővé valaki, miután felsír a baba s a kezébe veszi az újszülöttet. Már a várandósság alatt elkezdődik ez a folyamat és hosszú évekig tart. Személyiségváltozást hordoz magában, amely során a gyermekkel kapcsolatos gondolatok, érzések, félelmek, remények, fantáziák kerülnek a központi helyre az édesanya érzésvilágában. Befolyással van az érzékelésre, érzésekre, és a tettekre is. Az anyaság átalakítja a fontossági sorrendet, a korábbi kedvtelések, örömforrások körét, az értékrendet, sőt, átrendezheti a kapcsolatokat, családi szerepeket is. Egyeseknél megfigyelhető, hogy a korábbi személyiségük háttérbe szorul, a baba és a körülötte lévő teendők határozzák meg a gondolatait, érzéseit – mondta el Oláh Gabriella szakpszichológus.
Majd arról beszélt, hogy új készségeket sajátíthatnak el az anyukák (szoptatás, altatás, együtt játszás a gyermekkel) és a szeretet új kifejezési formáját élhetik át. Ez a folyamat mindenkiben végbemegy, s igen hosszú, hiszen még a felnőtt gyerekétől is tanul az ember, mindig valami újat tapasztal az anya/ nagymama, de mégis egyedi sajátosságokat hordoz a gyereknevelés. 

– Ha a legelejét nézzük, akkor a legtöbb kismamát teljesen megrettenti a felismerés, hogy egyik pillanatról a másikra teljes felelősséggel tartozik egy másik emberi életért. Ez minden nőnek „kemény” helyzet, főként az első gyerek megszületése után. Az ehhez szükséges önbizalom és biztonságérzet csak lassan – sokszor igencsak rögös út alatt – alakul ki, miközben a baba és a mama összeszokik, az édesanya megtapasztalja, hogy képes a gyermeke életben tartására, fejlődésének segítésére. A nehézséget sok esetben a környezet és a társadalom nyomása jelenti, hogy tökéletes anyának kell lenni – vetett fel egy, a legtöbb anyában megfogalmazódó kérdést a szakember. Kinek ne fordulna meg a fejében, hogy „vajon jó anya vagyok?”

Ösztönös, megérzéseire hallgat

– Sok, néha túl sok az elvárás a gyermekneveléssel kapcsolatban: egyrészt a környezet, másrészt a szülő saját magával szemben állít fel követelményeket. S valljuk meg, gyakran nagyon nehéz eldönteni, hogy a sok „tanácsadó” között kire is hallgassunk. Minden gyermek egyedi, más ütemben fejlődik, különböző a temperamentuma, és más-más szükségletei vannak. A pszichológia szerint nem tökéletes, hanem „elég jó” anyának kell lenni. Az elég jó anya fogalma azt jelenti, hogy a gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez nem egy tökéletes gondozóra van szüksége, hanem egy elég jó anyára, akit a természetes önbizalma és a megérzései vezetnek, nincs szüksége gyermeknevelési kisokosra, szakirodalomra, csakis az számít, hogyan tud ő és a gyermek egymásra hangolódni. Ez különösen fontos a kezdeti szakaszban. Egy újszülött számára a legfontosabb személy az anyja, vagy az őt pótló személy. A gyermek idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően meghatározza a kapcsolata az anyjával. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatait is meghatározza. A biztonságosan kötődő gyermek magabiztos, kapcsolatait valódi érzelmi mélység jellemzi, bízik önmagában és a világ jóindulatában. Ahány ember, annyiféleképpen éli meg az anyaságát, de a gyermekkel való kapocs egy életre szól.

A szendvicsgeneráció

Rusinné prof. dr. Fedor Anitával arról is beszélgettünk, szerinte mi lehet a 21. századi családok egyik legnagyobb kihívása? A szendvicsgenerációt említette, azokat a 35 és 55 év közötti férfiakat és nőket, akik a saját gyermekeiket nevelik és gondoskodnak róluk, illetve a már idősödő szüleikkel is ők törődnek. A szendvicsgeneráció tagjai a gazdaságilag aktív korban lévők, tehát munkahelyi elvárások ugyancsak nehezednek rájuk, így ez a hármas terhelés rendkívül sok stresszel, lelkiismeret furdalással járhat.