Vadász

2024.05.05. 14:00

A fő helyen a többi trófea között

A vadászatot ajándékba kapta a vadásztársaság tagjaitól Tóth István.

M. Magyar László

Tóth István a terítéknél

Fotó: Tóth István archívuma

 Tavaly volt huszonöt éve annak, hogy aktív tagja a vásárosnaményi székhelyű Beregi Tisza Vadásztársaságnak a Tiszaszalkán élő Tóth István. A civil szervezet közösségi életében is tevékenyen részt vesz, a felügyelőbizottság tagja. A tavalyi jubileumnak és az elvégzett 2,5 évtizedes munkának köszönhetően jutalomként azt kapta a társaságtól, hogy terítékre hozhat egy gímszarvasbikát. 

Keresték a megfelelő szarvast 
– Nagyon sokszor kimentem cserkelni a vadászterületünkre a hivatásos vadászunkkal, Kokas Péterrel, s talán a tizenegyedik alkalommal sikerült végül elejtenem a szarvasbikát – elevenítette fel kérésünkre a vadászat napját Tóth István. – Mentünk hajnalban, elindultunk sötétedés előtt is, kerestük a megfelelő szarvast a Ricse elnevezésű területen. Ez Gergelyiugornya határában található, fiatal tölgyerdő-telepítésről van szó. A vadászat napján, 2023. szeptember 21-én 15 óra után indultunk el cserkelni, több bikát is hallottunk bőgni. Megbeszéltük, hogy egy erőteljesebb hangú bika felé kezdjük meg a cserkelést, s igyekszünk majd minél jobban megközelíteni. 
– Négyszáz-ötszáz métert mehettünk, amikor egy bika kivágott elénk a nyiladékba. Volt ott egy kanális, annak a túloldalán is bőgött egy bika, valószínűleg oda indult annak reményében, hogy ott tarvadak is lesznek. Még tökéletes lővilág volt, Péter megnézte a távolságot műszerrel, úgy 183 méterre lehetett a bika tőlünk. A vad olyan helyen állt, ha öt métert arrébb megy, már takarásba kerül, ezért kísérőm utánzott egy bőgő hangot, hogy felénk figyeljen, én meg lőbot segítségével leadtam a lövést – mesélte a vadászat részleteit Tóth István. 
– A lövés után a szarvas még átment a vizesárkon, de onnan 4-5 méterre összerogyott. Szerencsémre utánkeresésre nem volt szükség, hamar rátaláltunk. Az értékeléskor bronz minősítést kapott a trófea, a korát kilencévesre saccolták a szakemberek – tette hozzá Tóth István. 
Laikusként úgy tűnik, hogy ez egy csodálatos trófea, ami biztosan arany minősítést kapott az értékeléskor – jegyeztem meg Tóth Istvánnak. 
– Valóban csodálatos trófea a számomra is, de vannak különböző számítási tételek, s azok alapján csak bronzérmes lett. Figyelik többek között a rózsa körméretét, az ágak számát, hosszát – magyarázta a sportvadász. – Az egyik legszebb trófeám a gyűjteményemben, s az egyik legkedvesebb is, mert a vadásztársaság tagjai szavazták meg a számomra. Szerencsés vagyok, hogy Diána egy ilyen bikával ajándékozott meg. A vadászszobámban a fő helyre került a többi trófea között. 

A lesre is felviszi a tacskót 
Tóth István közismert arról, hogy rabja a szálkás szőrű tacskónak. Ezért rákérdeztem arra is, hogy vajon erre a vadászatra vitt-e magával kutyát. 
– Tacskó mindig van velem, mindig elkísér a vadászataimra nagyvadak esetén, így akkor is volt velem kutya, hiszen bármikor szükség lehet utánkeresésre. Az ebnek is éppen olyan nagy élmény a kiruccanás, mint a vadásznak. Kitűnően fegyelmezhetőek ezek a kutyák, éppen ezért a lesvadászatok alkalmával is magammal viszem. Hihetetlen nyugalommal és fegyelmezetten ül mellettem, amint megérzi szaglásával a vadat, már finoman jelez is nekem. A kutya csak akkor szokott ugatni, ha csapán megy, vagyis ha utánkeresésről van szó. Mindezek miatt nem is érti, hogy amikor apróvad vadászatára megyek, miért nem viszem magammal.
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában