Vérdíj sem rettenti a szabadsághőst

Aki tiszteli a magyar nőket és szereti a jó csirkepaprikást, rossz ember nem lehet. Mindkettő mellett hűségesküt tett már Hollandia vezető politikusa, Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke, de persze nem ezért várjuk megkülönböztetett figyelemmel a közelgő magyarországi látogatását. Budapestre érkezik, hogy a rangos nemzetközi konzervatív találkozó, a CPAC Hungary előadójaként megossza gondolatait az egyre aggasztóbb helyzetbe sodródó világunkról.
A jobboldali értékrend, vagy csak egyszerűen a normalitás, a józan ész térnyerésének egyik reménykeltő példájaként aratott választási győzelmet az elmúlt év végén Hollandiában a Szabadságpárt.
Geert Wilders kormányfői kinevezése előtt azonban az ottani fura politikai rendszer és koalíciós kényszer miatt azóta is akadályok tornyosulnak, de személye és pártja népszerűségi rekordokat dönt. Ez csupán annak köszönhető, hogy nevén nevezi az Európára és a hazájára nehezedő problémákat, elítéli az illegális bevándorlást és az azt támogató brüsszeli nyomást, Hollandia érdekeit tartja elsődlegesnek, óva int az internacionalizmus fanatikusaitól és a multikultúra „gyümölcseitől”.

Ismerős ez nekünk, hiszen sorsközösséget jelent Magyarországgal és annak miniszterelnökével, de egyben jelzi azt is: Orbán Viktor messze nem olyan magányos harcos ebben a ringben, és az ügy messze nem olyan veszett, mint amennyire azt szeretné elhitetni a nemzetközi mainstream, a baloldali elit és média.
Geert Wilders sem az a meghátráló alkat, a migrációs válsággal párhuzamosan rendületlenül figyelmeztet az iszlamizáció veszélyére is, pedig az Iszlám Állam vérdíjat tűzött a fejére. Lassan húsz esztendeje állandó testőri kísérettel kell élnie az életét, kiemelt biztonsági intézkedések mellett utazhat, dolgozhat, tarthat előadást. Rácsodálkozhattunk erre Nyíregyházán is, amikor ott tett eleget meghívásnak, és a Cantemus Kórusáról, Kossuth-díjas karnagyáról, Szabó Dénesről világhírű iskola környékét egyenruhás rendőrök, biztonságiak hada lepte el. A bejáratnál repülőtereket idéző beléptető rendszer, detektoros kapuk fogadták az érdeklődőket és a nagyteremben sűrűn álltak a terrorelhárítás emberei. Ez a fokozott védelem jár neki 2004. november 2. óta, amikor barátját, Theo van Goghot Amszterdamban, fényes nappal brutális kegyetlenséggel ölte meg a radikális Mohammed Bouyeri. S ha valaki azt gondolná, hogy ez már a múlt, nincs itt semmiféle veszély (ahogy a liberális, baloldali megmondók vég nélkül hajtogatják ezt), annak figyelmébe ajánlható Salman Rushdie esete: 1989-ben szólították fel a muszlimokat az író kivégzésére, ami kis híján 2022-ben, egy New York-i előadásán teljesedett be.
A nyíregyházi előadása után adott interjúban többször megerősítette: amiben nem hiszünk, azt nem is tudjuk megvédeni. Ő pedig hisz a hazájában, Európában, és felelősséget vállalva akarja megvédeni. Érthető hát a magyarok iránti szimpátiája, ami történelmi léptékkel is bír. Beszélgetés közben kellemes szürreális érzés töltött el: a holland politikusokra jellemző kioktató, lekezelő, látens felsőbbrendűséggel átitatott stílussal szemben a küldetés iránti alázattal válaszolt minden kérdésre. Nyíltan érvelt a Brüsszelben eltussolni akart problémákról, a kontrollt veszített népvándorlásról, az élhetetlenné váló nyugat-európai nagyvárosokról, a terrorveszélyről, az Európa létét veszélyeztető ideológiákról, gyengeségről.
A legnagyobb tisztelettel szólt a magyarokról, idézte fel az ezer éven át a kontinens védelmében is folytatott küzdelmeinket, amelyeket úgy foglalt össze:

Bármerről is nézzük, jó okunk van/volt szurkolni annak, hogy Geert Wilders alakítsa meg Hollandia következő kormányát. Olyan holland miniszterelnök lenne, aki rajongásig szeretett magyar feleségében Eger és Szigetvár hős asszonyait látja. Amikor pedig a kedvenc magyar ételére voltam kíváncsi, széles mosollyal vágta rá: a paprikás csirke, és ezt is a szabolcsi barátai körében fogyasztja a legszívesebben. Jó szívvel várjuk hát egy újabb fogásra, találkozásra! 

Forrás: Magyar Nemzet