Nem feledik a kivégzett főhadnagy emlékét

Szemerkélő, olykor meg-meginduló esőben (mintha a természet is gyászolna) emlékeztek Nyíregyháza hősére a Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet falán elhelyezett emléktáblánál az állíttatók, a Trianon Társaság Nyíregyházi Szervezete és az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda képviselői.

Kovács István a 8. tüzérezred főhadnagyaként végigharcolta az első világháborút az olasz fronton, majd hazatérve az úgynevezett őszirózsás forradalom káoszában létrehozta városunk nemzetőrségét a polgárság védelmére, annak parancsnoka volt. A márciusban hatalomra jutott kommün, amelynek rettegett képviselője Pogány József népbiztos volt, a Lenin-fiúkkal elfogatta, majd rögtönítélő bírósága halálra ítélte, s a börtön udvarán nyomban ki is végeztette a mindössze 27 éves ifjút.

A megemlékezést Martinovszky István tárogató-toborzója után Dalmay Árpád, a Trianon Társaság Nyíregyházi Szervezetének elnöke nyitotta meg. 
„Megtisztelő, hogy egykori bajtársunk, vitéz Kovács István nemzetőr főhadnagy emléke előtt tiszteleghetek, ugyanakkor katonaként különösen nehéz beszélni a történelem ezen igazságtalan és szomorú időszakáról.
A proletárdiktatúra fájdalmas fejezet nemzetünk történetében: a főhadnagy ennek első nyíregyházi áldozataként halt hősi halált 1919. április 22-én – 27 évet élt. Mint ismert: az I. világháborúból hazatérve, a rend fenntartása érdekében alapította meg az általa vezetett nyíregyházi nemzetőrséget. Míg bajtársai közül sokan elmenekültek, ő sosem hagyta el Nyíregyházát. Politikai okokból gyilkolták meg. Pogány József népbiztos kényszerítette a forradalmi törvényszéket, hogy ítéljék halálra, ellenforradalmiság gyanújával.
105 év távlatából az akkor történteket már felfoghatatlannak tartjuk: hiszünk a demokráciában, állampolgári jogainkban, az igazságszolgáltatás erejében. Viszont muszáj hiteles információkat gyűjtenünk, átélnünk érzelmileg ezt a helyzetet, és ha fájdalmas is, szembe kell néznünk az igazsággal.

Hadisírgondozó tisztként fontos feladatom, hogy segítsek megőrizni az olyan HŐSÖK emlékét, amilyen Kovács István volt. Beszélnem kell tetteiről a következő generációknak, hiszen ő valódi példaként szolgálhat, értéket közvetít, személyiségformáló hatása van. A feljegyzések szerint bajtársunk az utolsó pillanatig katonaként és emberként viselkedett. Bátran és büszkén, méltóságát mindvégig megőrizve vállalta nézeteit, kiállt az elveiért, és őszintén beszélt arról, amiben hitt.
Szükségesnek tartottuk, hogy az Északi-temetőben található síremléket méltóképp felújítsák, toborzó irodánk sikerként könyveli el, hogy mindez megvalósult. Ahhoz, hogy most itt állhassunk az emléktábla előtt, szintén több szervezet -köztük toborzó irodánk – közreműködésére is szükség volt. Kezdeményeztük továbbá, hogy Kovács Istvánt rehabilitálják, találják meg az ide vonatkozó ítéleteket, és nagy nyilvánosság előtt is mondják ki, hogy áldozat volt. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók, és idővel megkaphatja a hozzá méltó megbecsülést, tiszteletet és elismerést”. 

Márton Boglárka főhadnagy mondott beszédet. „Megtisztelő, hogy egykori bajtársunk, vitéz Kovács István nemzetőr főhadnagy emléke előtt tiszteleghetek, ugyanakkor katonaként különösen nehéz beszélni a történelem ezen igazságtalan és szomorú időszakáról” – mondta bevezetőjében, majd így folytatta: „Hadisírgondozó tisztként fontos feladatom, hogy segítsek megőrizni az olyan hősök emlékét, amilyen Kovács István volt. Beszélnem kell tetteiről a következő generációknak, hiszen ő valódi példaként szolgálhat, értéket közvetít, személyiségformáló hatása volt.” Ezt követően elhangzott Zombory Andor Kovács István emlékezete című vers, majd a résztvevők elhelyezték a tisztelet és hála koszorúit.

A rendezvény az északi temetőben folytatódott vitéz Kovács István szépen felújított síremléke előtt, ahol Komiszár Dénes helytörténész beszélt nemzetünk mártírja emlékének őrzéséről. Elmondta, hogy1924-ben avatták posztumusz vitézzé. „Szülőháza mellett egész alakos szobrot emeltek emlékére, amelyet 1944-ben ledöntöttek, összetörtek. A bronzanyagból készült el a Petőfi-szobor, amely később Mándokra került. Kovács István szobra helyén mind a mai napig a szovjet megszállás szimbóluma, a kozák lovas szobra áll, amelyet 1956-ban ledöntöttek, de később restaurálva visszaállítottak. A szülőházat szintén 1944 őszén gyújtották fel. Az Északi temetőben egykor állt turulmadaras síremlékét, amely a temető legszebb, legnagyobb emlékjele volt, elpusztították. A család csak az 1960-as (!) években hozathatta rendbe, egyszerű formában a nyughelyet. Kovács István alakját a kommunisták démonizálták, még holtában is féltek tőle, emlékét bemocskolták. A rendszerváltozás után annyit sikerült elérni, hogy a szülőház egykori helyét emléktábla jelöli, Kovács István nyughelye pedig a Nemzeti Sírkert része lett”.

Az öt éve elkészült emléktábláját a büntetés-végrehajtási intézet falán 2020-ban avatták fel.