Magyarország is életben tartja a holokauszt emlékezetét

A vármegyénkben élt egykori zsidó lakossággal kapcsolatos megemlékezéseken rendszeresen részt vesz prof. dr. Hunyadi László, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja. A napokban megtisztelte jelenlétével Nyíregyházán a Kállay Gyűjteményben A zsidók Nyíregyházán (1840–1944) című kiállítás megnyitóünnepségét is. A rendezvény után válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire is dr. Hunyadi László. 

Elfogadta a felkérést 

Először is arra voltunk kíváncsiak, hogyan lesz valaki Izrael tiszteletbeli konzulja. 
– Nyilván kinevezik – válaszolta tréfásan, majd így folytatta: – Izrael akkori nagykövete meglátogatta egyszer a Debreceni Egyetemet, s jelezték nekem a nagykövetségről, hogy szeretne velem is találkozni. Miután beszélt az oktatási intézmény vezetőségével, feljött az én tanszékemre is, s a bemutatkozás után kertelés nélkül rátért a lényegre: úgy gondolták, felkérnek engem, hogy legyek Izrael tiszteletbeli konzulja. Bár váratlanul ért, de elfogadtam a nagyon megtisztelő felkérést. Most megkérdezhetné: jó, jó, de honnan tudhattak rólam? Holokauszttúlélők leszármazottja vagyok, s egy holokauszttúlélő hölgy megkért arra, hogy az Izrael számára létrehozott alapítványa ügyében egyeztessek a nagykövetséggel. 

– Így kezdődött a kapcsolatom a nagykövetséggel, és később az ottani munkatársakkal számos kulturális program megvalósításában is együtt dolgoztam, vagyis jól ismertek már engem, alkalmasnak találtak erre a tisztségre – elevenítette fel az előzményeket dr. Hunyadi László, akitől azt is megkérdeztük, mi mindent kell csinálnia egy tiszteletbeli konzulnak. – A tapasztalataim szerint mindenki másképpen végzi ezt a munkát. Én bölcsész, vagyis nyelvész vagyok, eredetileg angol–orosz szakos voltam, ebből az indíttatásból kiindulva én az izraeli kultúrát és az izraeli tudományt próbálom ismertté tenni Kelet-Magyarországon, mert ez a terület tartozik hozzám. Valójában ezt nem is kérik tőlem, de belső kényszernek érzem, valahogy úgy jön, hogy ezekkel is foglalkozzam sok más mellett. 

Ismerni kell a történelmet! 

Vajon meg lehet-e fogalmazni, hogy milyen 2024-ben Magyarországon a zsidóság helyzete? – faggattuk tovább a tiszteletbeli konzult. – Ez egy nagyon érdekes kérdés, s nem könnyű választ adni, mert sok mindent jelenthet. Jelentheti azt, hogy maguk a zsidók hogyan érzik magukat, de azt is jelentheti, hogy az ország hogyan tekint a zsidókra. Egy szintet továbblépve, az országon túl azt is jelentheti, hogy vajon a kormánynak milyen a kapcsolata a zsidó vallású emberekkel, hogyan tekint az ország vezetősége a zsidókra. Visszafelé indulok el a válaszadásban. 

– A kormánynak van egy deklarált álláspontja, ami szerint zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben. Ennek tanúja vagyok én is, tanúi vagyunk sokan, és azt látjuk, ezt be is tartja a kormány. Támogatja a kormány a zsidó kulturális élet fejlődését, több zsinagóga felújításához adott pénzeszközöket. Ami a társadalmat illeti: nyílt, erőszakos antiszemitizmus nincs jelen napjainkban Magyarországon. Az, hogy kinek mi van a lelkében, arra csak azt tudom mondani: nem véletlen volt az, hogy Magyarországon hozták meg az első zsidóellenes törvényt Európában, s az sem véletlen, hogy az a néhány évtized hatással volt az emberek lelkületére olyan mértékben, hogy még nem sikerült mind a mai napig maradéktalanul kitörölni. 

– Éppen ezért nagyon fontos a Kállay Gyűjtemény kiállítása, fontos ismerni a történelmet, fontos ápolni a hagyományokat, és végtelenül szimpatikus megnyilvánulásokkal is találkoztam. A harmadik részkérdés pedig ugye az volt, hogyan érzik magukat a zsidók. Talán ezt a legnehezebb megválaszolni, mert sokféle irányzat van, és az életkori megoszlás is nagy. A fiatalok próbálják magukban újrateremteni a zsidó valláshoz való viszonyukat. 

Az emlékezéshez ember is kell 

Sok embert foglalkoztat annak a veszélye: ha már nem lesznek közöttünk holokauszttúlélők, akkor néhányan meghamisítják majd a történelmet, átírják a tankönyveket. Hogy látja ön ezt a kérdést? – hangzott el egy újabb kérdés. 

– A kérdés hallatán a március 15-i forradalom jutott az eszembe, aminek az ünnepsége nem is olyan rég volt. Maga a forradalom 176 éve történt, s még mindig ünnepeljük, mindig van aktualitása. S akik március 15-ével kapcsolatosan kifejtik a gondolataikat, visszautalnak a majd kétszáz évvel ezelőtt történt eseményekre, s összekapcsolják a jelennel és az elképzelt jövővel is. Ezért azt gondolom, a holokauszt emléke is így fog fennmaradni, de ehhez kellenek emberek. 

– Ahogy az 1848-as forradalmi események emlékének ápolására létezik egy Magyarország, a holokauszt emlékezetére is létezik Izrael. Az, hogy vannak országok, és szerencsére köztük van Magyarország is, ahol életben tartják a holokauszt emlékezetét, az csak külön öröm. 

Óriási figyelmeztetés 

A holokauszttal kapcsolatban mit üzenne a későbbi generációknak? 

– Úgy gondolom, hogy az ember veleszületett alapvető tulajdonsága, hogy keresi az azonosságot, s észreveszi a különbözőséget. Csakhogy amikor nemcsak észreveszi a különbözőséget, hanem keresi is annak érdekében, hogy a másokkal való azonosságot erősebbnek érezzék, az nagyon ártalmas tud lenni. Közhelyszámba mehet az a szó, hogy tolerancia, de mit is jelent valójában? Azt jelenti, hogy fogadd el azt is, aki nem pontosan olyan, mint te, ráadásul keresd meg azt, amitől te több leszel azzal, ha őtőle valamit átveszel vagy tanulsz. Nincs más módja annak, hogy az emberiség is fennmaradjon. A holokauszt egy óriási figyelmeztetés, hogy mindenkinek meg kell küzdenie azzal az énünkből fakadó tulajdonsággal, hogy jobban szeretjük azokat látni, akik olyanok, mint mi vagyunk, és legalábbis csodálkozunk azokon, akik nem olyanok, mint mi vagyunk. 

– Sok erő kell hozzá, hogy belássuk: hasznossá akkor válunk magunknak és másoknak is, ha tudunk átvenni és készek vagyunk kapni más emberektől is – tette hozzá befejezésül dr. Hunyadi László.