Kemecséről indultak, az óceánig jutottak

Egy magára valamit adó város gondol arra is, hogy a településen aktív legyen a szellemi és műveltségi élet, valamint jobban ismerjék meg lakóhelyük múltját a helybeliek. Így indult útjára két évtizeddel ezelőtt Kemecsén a helytörténeti konferencia, amit immár huszadik alkalommal rendeztek meg szombaton a városháza dísztermében. A korábbi tizenkilenc alkalommal valóban a település múltjával, a nemesi családok életével, a történelmi eseményekkel foglalkoztak a tudományos tanácskozás előadói, azonban most gondolt egy merészet Lucza János helytörténész, a konferencia fáradhatatlan főszervezője, s egy huszáros vágással úgy döntött: az idén legyen a mottó ,,Kötődéseink: Az Értől az Óceánig”, s olyan, Kemecséhez erősen kötődő személyek mutatkozzanak be, akik az egykori nagyközségből elindulva képletesen szólva meghódították a világot, vagyis a maguk szakterületén jelentős eredményeket, sikereket értek el. Így kapott meghívást az idei rendezvényre prof. dr. Hajnal Béla, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, dr. Hajdu Zsanett biológus, gyógynövényszakértő, Lutter Imre versmondó, előadóművész, költő, producer, drámapedagógus és Simonovits József berepülő-pilóta.

Mielőtt azonban a vendégek meséltek volna életükről és munkájukról, a konferencia résztvevőit köszöntötte műsorával a helyi Hangvarázs Énekkar, majd Lipők Sándor polgármester mondta el köszöntő gondolatait.

Beszédében szólt a város jelentősebb változásairól. Mint elmondta, az önkormányzat szoros kapcsolatot alakított ki a református egyházzal, s az egyház működteti a településen a szociális ellátórendszert, a házi segítségnyújtást, a nappali gondozást, valamint a gyermekintézményeket: a bölcsődét, az óvodást és az iskolát. A fejlődés eredményei között említette a város vezetője az ipari park kialakítását és az oda vezető út elkészítését, ami szükségessé tette egy vasúti átjáró kiépítését is. A fejlesztéssel a település vezetése munkahelyek teremtését tűzte ki célul. A gond csak az, hogy nem megfelelő a térség villamosenergia-ellátása, holott a tárgyaló partnerek, a kínai és dél-koreai cégek rgiaigénye igen nagy.

– A vármegyénket nem iparra tervezték, hanem mezőgazdaságra. A fejlődés érdekében azonban szükség van iparra, nem maradhatunk le a fejlettebb területek mögött, kell a munkahely, hogy a fiatalok itthon maradjanak – fogalmazott Lipők Sándor, aki még arról is beszámolt a konferencia résztvevőinek, hogy elindult az új mentőállomás megépítésének közbeszerzési eljárása. A polgármester bejelentette azt is, hogy a helytörténeti konferencia szervezői, Lucza János és Márkusné Tóth Gizella átadják immár a stafétát két fiatalnak, Pokoraczkiné Petró Renátának és Hajdu Gabriellának, s megköszönte Lucza János Márkusné Tóth Gizella két évtizedes munkáját.

A két szakember két évtizedes elkötelezett, lelkiismeretes és szerteágazó munkáját megköszönte Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke is. Kiemelte a két kovászember áldozatos munkáját. Kovászembernek nevezte Lipők Sándor polgármestert is, aki sokat tett a város fejlődése érdekében.

– A honismereti konferenciát inkább nevezném honszereteti konferenciának, hiszen a tanácskozások megszervezéséből visszaköszön a hon szeretete. A beregi nagyszüleim gyakran hangoztatták, akkor teljes az élet, ha megvan a hit, a család, a szülőföld hármas egysége. Ha valamelyik hiányzik, Isten nem tekint le ránk derűs szemmel. A mai konferencián a hangsúly a szíven és a kötődésen van. Erőt onnan merítünk, onnan viszünk magunkkal, ahonnan származunk.

Befejezésül hadd idézzem Tiszai Nagy Menyhért gondolatait, amit a fiának írt: ,,Hidd el nagyon jó embernek lenni Diófák alatt kis füvek mentén vigyázni békát gyíkot bogárt hogy el ne taposd Betyártanyát ütni árokparton s tudni hogy vérem egy új ágban kergeti már a bennem elfáradt ábrándokot. Mert mit annyit kerestem Hol van a mindenség. Egy gondolat egy lépés és egy megőrzött fűszál, amit akkor szád szegletében rágtál nem kérdi ki érti az eszünket túléri.”

(A konferencia előadásaira később még visszatérünk.)