A verseny nem csak az eredményekről szól

A szervezők igencsak ,,kiéheztethették” a Leveleki-víztározó harcsáit, mert alig kezdődött meg hétfőn 13 órakor a Hírös Yacht Tavaszi Harcsafogó Verseny, már horogra is akadtak az első bajszos ragadozók. Az ország minden részéből érkeztek csapatok, sőt jöttek érdeklődők még a határon túlról is, hogy 120 órán keresztül éjjel-nappal várják a harcsák kapásait. 

Visszatérő vendégek 

A Big Wolf Cat Team Piliscsabáról érkezett, a három tag, Gáspár Attila, Nagy Farkas és Palovits Zoltán a hatos helyet húzták ki a sorsoláskor. 
– Régóta ismerjük már ezt a tavat, rendszeresen olvassuk a tógazda bejegyzéseit a közösségi oldalon. Nem először vagyunk itt, számos versenyen részt vettünk már. Ha jól számolom, talán hatodik alkalommal versenyzünk Leveleken – mondta érdeklődésünkre Gáspár Attila. 
– A versenyeken elért eredményekkel nemigen tudunk büszkélkedni, de voltunk már itt versenyen kívül is többször a szigeteken horgásztunk, s olyankor mindig sok szép élménnyel gazdagabban mentünk haza. 
– Régebben sokat jártunk Olaszországba a Pó folyóra, de valljuk be, nagyon messze van. Levelek jóval közelebb található lakóhelyünkhöz. Igaz, panaszra most sincs okunk, hiszen még nem telt el egy teljes nap, de már ­fogtunk közel hetven kilogramm halat. Mindegyik ­kifogott hal számít. A legnagyobb halunk 22,53 kilo­grammos harcsa volt, de sajnos egy másik ­csapat már 30 kilogrammon felüli ragadozót fogott, így náluk lobog a legnagyobb halat jelző zászló. Főleg estefelé, fényváltáskor jöttek a halak. Csalinak kishalakat használunk, amiket hoztunk magunkkal, majd most akarunk itt fogni a tóban. Muszáj hozni magunkkal kishalat, különben nem tudnánk elkezdeni a versenyt időben, ha akkor állnánk neki a kishalak pecázásának. 
Mit szól vajon a család, hogy több napra eljönnek a Nyírségbe horgászversenyre? – kérdeztük a piliscsabai horgászoktól. 
– A családtagok hozzászoktak már, hogy az ember eljön egy hétre horgászni, de azért a barátnőket, hitveseket majd kárpótoljuk ezekért a napokért. 

Edzésként jöhet a fekvőtámasz 

Említették, hogy nem szoktak bejutni a legjobbak közé. Megéri ezért eljönni Piliscsabáról Levelekre? – hangzott el egy újabb kérdés. 
– Ez nemcsak a versenyzésről, s nemcsak az eredményről szól. Élvezzük a csendet, a nyugalmat, hallgatjuk a madarak énekét, finomakat főzünk, nagyokat beszélgetünk. A többi csapatot is jól ismerjük, mindig keresünk lehetőséget egy kis szomszédolásra, tereferére. 
Egy ilyen versenyre fel lehet készülni? 
– Fel is kell készülni, mindent át kell gondolni, elő kell készíteni. 
– Arra gondolok, hogy valamelyik tónál esetleg edzőtábort tartanak… 
– Farkas csinál esetleg száz fekvőtámaszt – mondták nevetve a társak, majd így folytatták: 
– A korábbi évek tapasztalatai jelentik az edzést. Jól ismerjük már a tavat, hiszen évek óra járunk ide. A tó minden részén versenyeztünk már, például az apagyi oldalon, a leveleki oldalon, a gát közelében. Meg aztán vannak technikai lehetőségek, gondolok a halradarra, amik segítik a horgászatot, nézzük a műszerrel a medret. 
– Egyébként a harcsánál nem lehet kiszámítani. Ami most jó helynek számít, ott jövőre lehet, hogy semmit sem fognak. Az egyik verseny előtt kijöttek két héttel korábban gyakorolni az egyik csapat tagjai, és rengeteg halat fogtak. A versenyen sorsoláskor ugyanazt a helyet húzták ki, de akkor már semmit sem fogtak, csupán egy-két kisebb harcsát. Szenvedélyes horgászok vagyunk, szeretünk pontyozni is, szeretjük a horgászat más szakágát is. A harcsázás azonban teljesen más, nem tudok más jelzőt használni rá, mint hogy brutális hal. Mire a túloldalról idehúzzuk, bizony alaposan elfárad a kar – tette hozzá Gáspár Attila. 

Húzós volt az éjszaka 

Nem kellett messzire menni, hogy vármegyei csapattal találkozhassunk, ugyanis a szomszédos álláson a Hotel Pagony csapata volt. 
– Sok versenyünk lesz az idén, ezért forgatjuk a tagokat, hogy egyrészt mindenhol ott lehessen a Hotel Pagony csapata, másrészt hogy ne legyen senkinek sem megterhelő a versenyzés – tájékoztatta szerkesztőségünket Varga Péter, aki az édesapjával, Varga Imrével várta a harcsák rablását. 
A harmadik társuk Máthé Dávid, akinek kedden Debrecenbe kellett utaznia, így csak ketten figyelték a spicceket. – A verseny kezdete óta sikerült fognunk hat kisebb-nagyobb halat. Az eddigi legnagyobb 11 kg körüli harcsa volt. Volt néhány halvesztésünk is. Főleg napközben, illetve sötétedéskor, fényváltáskor kaptak a harcsák. Éjszaka két halat fogtunk. Az első éjszakánk húzós volt, felváltva egy-egy órát aludtunk, mert voltak kapások, frissítettük a készségeket, jártuk a vizet, meg aztán rendszereznünk kellett a táborhelyet is. Éjszaka nehéz behúzni a készséget, ráadásul harcsázáskor nem világítjuk meg a bójákat, nehéz tájékozódni, de a technika nagy úr, van navigáció a csónakban, s azzal pontosan, ügyesen, egyszerűen lehet tájékozódni – folytatta Varga Péter, aki szólt a többi versenyről is. 

Versenyről versenyre 

– A Hotel Pagony csapata az első alkalommal megméretteti magát áprilisban a Balatonnál az IBCC versenyen, aztán jövünk ide vissza májusban a Halcatraz pontyfogó horgászversenyre, júliusban pedig szeretnénk elindulni a Hegyalja Harcsafogó Kupán is két csapattal. 
– Tagja vagyok mind a pontyozó-, mind a harcsázócsapatnak is, így én is megyek majd a Balatonra. Sok időt és energiát felemészt egy-egy ilyen verseny. Ráadásul hónapokkal előtte már készülni kell rá. Igaz, én most apai felügyelet alatt vagyok, pontosabban én kéreztettem el édesapámat erre a versenyre. Muszáj gyakorolni is előtte. A békés halak horgászatát is itt Leveleken gyakoroljuk, így készülünk a balatoni versenyre. Most a horgokon kis halak és nadályok vannak. Próbálkozunk fenéken, vízközben és a felszínen is.