A tiszta élet alapja: tisztelni kell az embert!

Bár már az ókorban is ismerték a holokauszt fogalmát, ami magyarul teljesen elégő áldozatot jelent, azonban csak az 1944-es tragikus eseményekhez kötődve lett világszerte ismert kifejezés. Mint ismert, 1944 áprilisában Magyarországon is megkezdődött a zsidók gettóba zárása, majd innen az őket megsemmisítő halálgyárakba szállították a hatágú csillag viselésére kötelezett embereket. 
A napokban Nagykállóban és Újfehértón rendeztek megemlékezést a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából, szerdán pedig a Nyíregyházi Zsidó Hitközség szervezésében a Váci Mihály Kulturális Központban idézték fel a fájó és tragikus múltat.

A bűnük: zsidónak születtek 

A vendégeket Färber György, a hitközség elnöke köszöntötte. 

– Nyolcvan éve történt a szörnyű tragédia. Nyolcvan éve kezdődött a gettósítás, s az emberek bűne mindössze annyi volt, hogy zsidónak születtek – mondta többek között beszédében a hitközség vezetője. – Fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, ne vesszen a feledés homályába ez a tragédia, soha többet ilyen szörnyű esemény ne fordulhasson elő. Hadd idézzem Jonathan Sacks angol főrabbi mondatát is: „A zsidókkal kezdődő gyűlölet sohasem a zsidókkal ér véget. A gyűlöletnek nincs hierarchiája.” 
– Szeretném köszönteni hitközségünk legidősebb tagját, a 98 éves Markovics Gyulát, aki megjárta Auschwitz-Birkenau poklát, s most itt van közöttünk egészségben – tette hozzá Färber György.

Az ember embernek farkasa 

A rendezvényen elmondta gondolatait dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere is. Beszédét azzal a latin mondással kezdte, hogy „homo homini lupus”, vagyis az ember embernek farkasa. 

– Több ezer éve érvényes ez a gondolat, aminek a lényege, hogy az ember nem tiszteli, nem becsüli azt a világot, amiben él. A holokauszt idején rövid idő alatt nagyon sok ember vesztette életét a koncentrációs táborokban. 1944. április 16-án létrejöttek Magyarországon az első gettók azon emberek számára, akik zsidó vallásúak voltak. Bár a rendelet a gettók létrehozására április 28-át írta elő, Kárpátalján és Nyíregyházán jóval korábban megkezdődött ez a folyamat. Nyíregyházáról összesen 12 ezer embert szállítottak el a megsemmisítő lágerekbe, ahonnan végül 3500 személy tért vissza. Nem tudjuk átérezni azt a megaláztatást, ahogyan a koncentrációs táborokban bántak a zsidó emberekkel – jelentette ki az alpolgármester, majd így folytatta: 

– Érthetetlen számunkra, hogyan lehet kirekeszteni embereket vallási, faji vagy bőrszínalapon. A legtisztább élet alapja, hogy tisztelni kell a másik embert. A holokauszt óta most nyolcvan év telt el, de el fog majd múlni kilencven és száz év is. Nem lesz már egy olyan ember sem, aki átélte a szörnyűségeket. Ezért fontos, hogy továbbadjuk az objektív valóságot a Z, az Y, az alfa generációk tagjainak. 
Dr. Ulrich Attila utalt a nyíregyházi önkormányzat és a Nyíregyházi Zsidó Hitközség kapcsolatára is. 

– Az önkormányzat támogatja a maroknyi hitközség csapatát a város sokszínűsége érdekében. A sokszínűség jellemző volt a településre a múltban, a jelenben, és remélem, a jövőben is. Fontos, hogy színes és elfogadó legyen a világunk, s megbecsüljük az életet. Tennünk kell azért, hogy tiszta legyen a világ. Bízom abban, hogy a nézőtéren ülő diákok, ha idősebbek lesznek, akkor sem feledik el a tolerancia fontosságát, és a tisztelet élményét és érzését továbbadják majd a későbbi generációknak.

Nem hitték, hogy megtörténhet 

Köszöntötte a vendégeket Weisz György újságíró is. 

– Debreceniként büszke vagyok arra, hogy mától tagja vagyok a Nyíregyházi Zsidó Hitközségnek – kezdte beszédét, s felidézte azt az estét, ami 1944. április 15-én történt Bökönyben. Nagyapja az esti ima után közölte a hittársaival, hogy másnap gettókba zárják őket. Bár mindenki hallott erről, senki nem hitte, hogy ez megtörténhet, annak ellenére, hogy már voltak zsidótörvények, és a sárga csillagot is viselniük kellett. Hiába reménykedtek, a sorsuk megpecsételődött, az utolsó útjuk állomásai a következő települések voltak: Bököny–Nagykálló–Nyíregyháza–Auschwitz-Birkenau. 
A köszöntőgondolatokkal nem ért véget a múlt megidézése, ugyanis a Debreceni Színjátszó Stúdió Független Színház művészei Pilinszky János KZ-oratórium című színművét mutatták be. A sokkoló hatású, a láger poklát bemutató előadás egyben nyíregyházi ősbemutató is volt. 

A megemlékezés végén Csatlós Tamás, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség kántora imádkozott a mártírokért, valamint elmondta a gyászolók kaddisát is.