Ázsiában kereste az ősmagyarokat a nagyapa

Foglalkozott képzőművészettel, kutatta a szkíta–hun–magyar rokonságot, több nyelven beszélt, s nemcsak rendezgette a kiadványokat könyvtárosként, hanem maga is írt tanulmányokat. 
Az Újfehértón született Zajti Ferencre vonatkoznak ezek a szavak, akinek életéről és munkásságáról a napokban emlékeztek meg a városban születésének évfordulója alkalmából, hiszen nemcsak a kulturális intézmény viseli a nevét, hanem egy mellszobor is található róla a helytörténeti gyűjtemény előtti parkban. 
A rendezvényen részt vett két unokája, Zajti Ferenc és Zajti Gábor is. Az idősebbik testvér, Zajti Ferenc készségesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire még az ünnepség előtt. 

Milyen érzés, hogy Újfehértón ápolják a nagypapa emlékét? 
Furcsa, meglepő, ugyanakkor örömteli is. Úgy 24 évvel ezelőtt jártunk először Újfehértón Buczkó József akkori múzeumigazgató meghívására, mert egy dokumentumfilmet készítettünk nagyapánkról. Az ő kezdeményezésére állították fel Zajti Ferenc szobrát, majd a művelődési ház és a múzeum összevonása után a közös intézmény felvette Zajti Ferenc nevét. Tavaly pedig az újfehértói önkormányzattól posztumusz díszpolgári címet kapott a nagyapánk. Azért mondom, hogy meglepő is, mert nem tartozik a trendi emberek közé. Hosszú időn keresztül a gondolkodását, elméleteit nem tudták elfogadni, más álláspontot képviselt, mint a többség, s ugyanez van napjainkban is több szempontból. Nagyapánk munkássága ugyanis nem illeszthető a magyarság finnugor származáselméletébe, Perzsiában, Indiában kereste az ősmagyarokat, s a fehér hunokban vélte megtalálni a magyarság őseit. A magyar őstörténet nagyapánál egyet jelentett a hun–szkíta–magyar rokonság igazolásával. Mindezek ellenére voltak olyan erényei, amelyek abban a korban és abban a világban, amelyben élt, értékelhetőek voltak. 

Az unokák hogy állnak a nagyapa egész munkásságához? 
Történelem szakos vagyok, így van rálátásom a dolgokra. Kritikusan fogadom a nagypapa nézeteit, amik kellő forrás- és emlékezetkritikát is kívánnak. Ugyanakkor mindig megpróbáltam meg­keresni azokat az értékeket, amik az adott korban elfogadhatóak voltak. Azt kerestem a munkásságában, hogy a saját korában mi lehetett az, ami progresszív volt, ami újszerű volt, és követésre alkalmas. 

Próbálják népszerűsíteni a nagyapa gondolatait a munkásságán keresztül? 
Amennyit megtehetünk, azt megtesszük a nagyapa emlékének ébren tartása érdekében. Volt egy alapítványunk, amellyel megpróbáltuk a népszerűsítésnek nevezett folyamatot elindítani, de nagyon nehéz ma az emlékét ápolni. 

Ismerik egyáltalán Magyarországon napjainkban Zajti Ferenc nevét? 
Van egy réteg, amelynek a tagjai ismerik, s főleg a történészi munkásságát értékelik. Egy másik réteg a képzőművészeti tevékenységét ismeri el, s van egy harmadik csoport is, ami a szépírói tevékenységéért tiszteli. Nyilván ez így együtt is egy szűk elit, a tömegekhez ezek a gondolatok nem nagyon jutnak el, s ma már egy egészen más világot élünk, mint ami a XX. század elején, közepén volt. Akkoriban teljesen más szellemi pezsgés volt, mint ma. 

Próbálnak előadásokat tartani? Meghívják önöket, hogy beszéljenek Zajti Ferencről? 
Meg szoktak hívni bennünket, de mi magunktól nem tartunk ismeretterjesztő előadásokat. Az indiai érintettsége révén, az orientalisztikával, vagyis a keletkutatással kapcsolatban meg szokott jelenni olykor nagyapa neve. Az ő meghívására érkezett Magyarországra Rabindranath Tagore indiai költő, amikor meg Indiába utazott, ahol a szkíta rokonságú „gudzsár hunokat” kereste, meglátogatta Mahatma Gandhi házát is. A török–magyar kapcsolatok százéves évfordulója (1924–2024) alkalmából rendezvénysorozat indult el idehaza és Törökországban is. Törökországba engem is meghívtak a programokra, vagyis nem felejtették el nagyapa nevét, emlékeznek arra, mit tett a magyar–török kapcsolatok érdekében. Törökországban egy történészkongresszuson előadást tartottam Zajti Ferenc és Kemal Atatürk kapcsolatáról. Jó barátok voltak. A Török Köztársaság megalapítója a szűk elitjéhez sorolta Zajti Ferencet, a Török Történelmi Társaság tagjának nevezte ki, ami nagy dolog volt akkoriban. Hitelt is adott Zajti Ferencnek, hogy a Magyarországon elárverezett házát meg tudja menteni, csakhogy a pénz már későn érkezett, a család pestújhelyi házát addigra eladták, de vettek helyette egy másikat. 

Rendszeresen eljönnek Újfehértóra? 
Évente egyszer biztosan eljövünk. Ha a közelben járunk, akkor ha kerülünk is, de útba ejtjük Újfehértót, hiszen hálásak vagyunk a városnak, hogy ápolja nagyapánk emlékét.