A játék és a színház felszabadítja őket

Mendler Réka életében kéz a kézben jár színház és irodalom, ugyanis mindkettőért rajong, s mint azt elárulta, amióta a Zsöllye színkör tagja, megelevenednek a történetek, háromdimenzióssá válnak a könyvlapokról ismert karakterek, ez pedig óriási szabadságérzetet ad neki. 
– Mindig is imádtam olvasni és színházba járni, de egészen addig nem fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én is szeretnék színpadra állni, amíg egy barátom meg nem hívott az egyik előadásukra. „Én miért nem vagyok ott velük?” – tettem fel a kérdést, és elhatároztam, hogy ha lehet, csatlakozom a Zsöllyéhez. – Ez két éve volt, de ilyen rövid idő alatt is rengeteg értékes pillanatot, élményt adott a művészettel átitatott közeg. Leírhatatlan érzés a részese lenni – árulta el a nyíregyházi Zrínyi-gimnázium végzőse, aki komolyan elgondolkodott a színházi pályán is. 

Csehov, a zseni 

– Nagyon nagy álmom a színművészeti, de őszintén szólva nem hiszem, hogy lenne esélyem bekerülni, hiszen csak nemrég kezdtem színjátszással foglalkozni. Beadom a jelentkezésem az ELTE szabad bölcsészet alapszakára, ahol esztétikát szeretnék tanulni. Érdekel az írás is, ott pedig lenne lehetőségem a publikálásra, aztán megpróbálom a színműt – mondta. 
Minden színházrajongó életében vannak meghatározó előadások, Rékának ez Csehov Sirálya, amit a Vígszínházban látott a nagymamájával. – Elképesztő volt, átformálta a színházról alkotott képemet! Sokan nem szeretik Csehovot, mert a drámáiban „nem történik semmi”. Valóban felbontja a korábbi formákat, ami engem olvasva is szórakoztatott, de színpadon látni... Csehov zseni volt, a drámaiatlan drámáival még több korlátot bontott le, hatalmas szabadságot adva a rendezőknek. Egy 3 órás darab esetében okkal gondolhatja az ember, hogy lesznek benne hullámvölgyek, amikor nem ég olyan magas lángon, mint a nagyon erősre sikerült kezdésnél, de egy pillanatig sem engedett a feszességéből. Óriási élmény volt. 

Valahol Európában 

Magyar Boglárka azt szokta mondani, hogy amikor ír, levegőt vesznek a kezei. Első írásai a gimnázium alatt jelentek meg, azóta számos országos irodalmi, művészeti folyóiratban publikált. A másik nagy szerelme a színház. – Hétéves voltam, amikor Nyíregyházán bemutatták a Valahol Európában című musicalt. Kétszer láttam, a mai napig ezt hozom fel, ha megkérdezik, mi a legmeghatározóbb gyerekkori színházi élményem. Úgy éreztem, fel akarok menni a színpadra, én is táncolni akarok, énekelni és történeteket mesélni, ahogy a színészek csinálják. 
– Hogy miként lettem jelen állás szerint rendező, és hogyan kerültem a színházhoz közel, abban nagy szerepe van a Vasvári Pál Gimnáziumnak is. Általános iskolában nyolc évig jártam drámára Czombáné Éva nénihez, majd a Vasváriban négy évig voltam színjátszós. Végzősként a diákszínpadon írtam és rendeztem egy darabot, amely az Erkel Diák Ünnepeken arany minősítést ért el. Az egyetemen rendezőasszisztensi pozícióban is kipróbáltam magam – mondta a 24 éves Bogi, aki színházi stúdiumok minoron filmelméletet és -történetet tanult az ELTE-n, 2022-ben pedig felvették az egyetem neveléstudomány mesterképzésére, ahol színházi nevelést hallgat. Hátrányos helyzetű gyerekekkel szeretne foglalkozni. 

Előadás a Szindbádban 

– Tavalyelőtt csatlakoztam a Fiatal Drámaírók Háza csapatához, ahol kortárs drámákkal, azok gondozásával is foglalkozunk, az elmúlt három évben pedig több elismerést is bezsebeltünk. Az Okuláré-projektben megrendeztem az Animalitas Animae című előadást, melyet Ladnai Loránd dolgozott egész estés produkcióvá. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan elszánt és tehetséges csapattal dolgozhatok együtt, akikhez az életben is közel állok, hiszen benne van az ikertesóm, a barátaim a gimiből és az egyetemről – mondta Bogi, hozzátéve: olyan eszköztárral dolgozik, amelyet az élet adott neki. 

Az Animalitas Animae-t április 13-án 19 órától láthatja a Szindbád rendezvényterem közönsége.