2024.02.25. 07:00
Pumára vadászott Colorado sziklás vidékén
A nyomok olvasásához mindenképpen szükség van frissen leesett hóra is.
Jobban nem is kezdődhetett volna az idei esztendő a Nyíregyházán élő Mikucza Zsolt sportvadász számára: először Amerikában pumára vadászhatott, utána pedig részt vehetett Dallasban azon az ünnepségen, amelyen Hidvégi Béla világhírű magyar vadász átvehette a Weatherby-díjat. Az élményeiről készségesen mesélt szerkesztőségünknek.
A kellemest a hasznossal
Először is arra voltunk kíváncsiak, hogyan született meg az ötlet, hogy elindul pumára vadászni.
– Valójában soha nem tartozott a bakancslistás dolgaim közé. Aztán néhány éve jó vadászbarátom, Hidvégi Béla megemlítette, ha kimegyek vele az egyik díjátadó ünnepségére, akkor lehetőségem lenne Amerikában pumára vadászni, ráadásul el is kísér engem. Akkor kezdett el foglalkoztatni a pumavadászat gondolata.
– Időközben megváltoztak a körülmények, Béla nem tudott elkísérni, így én is lemondtam a pumavadászatáról, ugyanis nyelvtudás és társaság nélkül nem feltétlenül akartam Amerikában bolyongani egy hétig – elevenítette fel az előzményeket Mikucza Zsolt.
– Az idei év azonban úgy hozta, hogy ismét megcsörrent a telefonom, Hidvégi Béla keresett. Nagyon sok szeretettel meghívott a legújabb és egyben legnagyobb díjának, a Weatherby-díjnak az átadójára. Három világhírű vadászati díj létezik, amit Európában nagyon kevesen kaptak eddig meg, s e kevés vadász között immár ott van Béla is. A Pantheon-díjat 2016-ban, a Conklin-díjat 2021-ben vehette át. Mint mondta, a Weatherby-díj 2024-es átadójára Dallasban négy asztalt lefoglalt a magyarországi barátainak, s a barátok között rám is gondolt. Mivel így már az út megnyílt Amerikába, úgy gondoltam, hogy akkor élek a pumavadászat lehetőségével is.
– Csakhogy az időjárást tekintve az idei év hasonlóan kezdődött Amerikában is, mint Magyarországon. Nem volt hideg, nem volt hó, pedig a pumavadászathoz friss hóra van szükség. A pumának a nyomolvasása úgy kezdődik, hogy két-három irányban elindulnak a hegyi vezetők, angolul a guide-ok hajnalban, még sötétben szánokkal, terepjárókkal, ki mivel, attól függően, hogy milyen jellegű a táj, és az éjszaka keletkezett pumanyomokat értékelik, és ezekre állítják rá a speciális vérebeket. Az enyhe időjárás miatt szinte tavasz volt Amerikában, vagyis alig volt friss hó, és ami még egy óriási probléma a tengerentúlon, hogy előre kell kifizetni a vadászatot.
A vadászat biztos, a trófea nem
– Az amerikaiak vadászatot adnak el, nem trófeát, vagyis nincs garancia a vad elejtésére. Nem jó érzés úgy kimenni, hogy a pénzt kifizeted, és nem is biztos, hogy zsákmányra tudsz majd szert tenni. Sőt, az időjárás mindezt még gátolja is. Mindezek miatt újraterveztem az amerikai vadászatot, a megszokott szervezőm, Fenyvesi Norbert segítségét is kértem, és új helyszínt kerestünk. Végül Norbival együtt utaztam ki Colorado államba, az eredeti helyszíntől teljesen más irányba mentünk, ahol jobb körülményeket mutatott az időjárás.
Forrás: Fotó: Mikucza Zsolt archívuma
Két hetet késett a havazás
Ez is egy hegyvidéki terület? – kérdeztük Mikucza Zsolttól.
– Igen, igen, sziklás, hegyvidéki terület. Az időjárás-jelentés jelezte a havat, azonban két hetet késett a csapadék. Ezért új repülőjegyeket kellett kérnem, teljesen át kellett szerveznem a programjaimat. Mindez azzal járt, hogy a dallasi ünnepi vacsorára éppenhogy beestem. Magamban repültem át Dallasba, mert a puma miatt muszáj volt még ott maradnom Coloradóban, ugyanis az utolsó pillanatban megérkezett a hó. Igaz, a legrosszabb időpontban, hajnalban kezdett el havazni, s teljesen befedte az éjszakai nyomokat. Az optimális az lett volna, ha nappal esik, s akkor az éjszaka útra kelő puma nyomait megőrzi. Olyankor úgy lehet olvasni a nyomokat, mint egy könyvet. Mivel a hajnali intenzív havazás reggelre elfedte a nyomokat, megint egy nappal eltoltuk a vadászatot. A puma ugyanis éjszakai ragadozó, olyankor mozog, nappal pedig vagy egy fa tetején, vagy egy sziklaperemen pihen, illetve alszik.
– A vadászat során négy-öt kutyát engednek a nyomra, s az ebek felkutatják a puma búvóhelyét. Ha rátalálnak, a puma menekül, a kutyák üldözik. Az ebeken van GPS, a gazdák és a várakozó vadászok figyelik a befutó jeleket, amik megmutatják, hogy az ebek hol állították meg a pumát. Ameddig lehet, kocsival közelítik meg a helyszínt, aztán sziklák, meredélyek, szakadékok következnek, s a kutyák addig őrzik a fára vagy sziklára felkergetett ragadozót, amíg a vadász oda nem ér.
Hűlt helye is lehet a macskának
A puma nem száll szembe az őt üldöző kutyákkal? – hangzott el egy újabb kérdés.
– Dehogynem. Volt olyan eset, hogy a puma legalább tízszer leugrott a fákról az ebek közé, és menekült tovább. Gondolj csak bele! Ez a sok menekülés a vadászoknak is feladja a leckét: mégy mondjuk egy-másfél órát az erdőben, olykor kidőlt fák jelentenek akadályt, aztán térdig vagy derékig érő hóban igyekszel közelebb jutni a pumához, s amikor odaérsz, akkor meg kiderül, hogy már hűlt helye van a macskának – folytatta a sportvadász.
– S ami még megterhelő pszichésen a számomra, az a kilátástalan várakozás, hogy vajon lesz nyom, vagy nem lesz nyom, s így telik el akár öt nap is. Aztán fogod magad, kimégy hajnalban egy quaddal a mínusz 20 fokban, s a hóban keresed a nyomokat. Amilyen peched van, nagyon sokféle nyomra találsz rá, amik mind nehezítik az olvasást. Amikor végül megtaláltuk az én pumám nyomát, először azt értékelni kellett, hogy megfelelő nagyságú macskáról van-e szó, csak utána lehetett elengedni a kutyákat. Négy óra múlva jött a hír, hogy az összes kutyát lerázta a puma, ugyanis a 4-5 méteres ugrásaival a sziklákon át tud ugrani, a kutyák azonban nem képesek lépést tartani vele. A nyomait újra meg kellett keresni, s a kutyákat az újabb nyomra kellett ráállítani.
– Aztán kaptuk a hírt, hogy egy kutya őrzi a fára felmenekült pumát, s a helyszín nincs is olyan messze tőlünk. Úgy 5-700 métert csúszkáltunk egy szakadékba lefelé, s egy magas fenyőfán ott volt a macska. Addigra már több kutya is őrizte. Az ebeket meg kellett először kötözni, nehogy a hóba eső ragadozót szétcibálják. A macskát nem a fa tövéből célzom meg, hanem a szakadék lejtőjéről, ami lehetett 60-65 százalékos, s végül onnan sikerült terítékre hoznom.
„Szörnyetegnek” nevezték
– Vannak olyan pumára vadásztató államok, hogy nincs lehetőséged válogatni, nem döntheted el, hogy hímet vagy nőstényt szeretnél elejteni. Vannak olyan államok, ahol már eleve nagy és hím puma vadászatára hívnak. Azt, hogy mekkora lehet a puma, a lépésnyomok távolsága alapján állapítják meg, illetve a mancs lenyomatából is látszik, hogy milyen idős. A hegyi vezetőim „monsternek”, szörnyetegnek nevezték az én pumámat, amit egy fél napon keresztül követtünk.
