Az év emberei

Ki legyen az év embere? Ezt a kérdést tettük fel pár nappal ezelőtt a Kelet-Magyarország összeállításában, bemutatva tíz nagyszerű embert, akiket olvasóink nagyon jól ismernek. Ez a portrékkal megtöltött oldal azóta is az asztalomon fekszik, s ahogy minden áldott nap kézbe vettem, újra és újra eltűnődtem valamennyi arcon, milyen fantasztikus egyéniségek, teljesítmények köszönnek vissza a mosolyaikból. A sziklás hegyeket maga alá gyűrő terepfutó-világbajnok, a néprajzkutató muzeológus lovag, a gyermekeket és már az ő gyermekeiket is gyógyító orvos, a környező világunk szépségeire szemünket felnyitó fotóművész, a diákjai kilométeres sorfala között búcsúzó iskolaigazgató, a hon védelmét a tisztelet legmagasabb fokára helyező katonatiszt, a mindig, mindenhol, még a földrengés pusztításában is segítő doktor, a múlt sorscsapásait megrendítő könyvekben feltáró író, a szűkebb környezetét évtizedek óta kenyérrel, művészetpártolással szolgáló vállalkozó és az égő házból idős nőt kimentő rendőr… Nincs sorrend. Mind a tíz jelölt megérdemli a kitüntető címet, tízszeresen is. Napi tűnődéseim pedig megerősítették: felemelő élmény és kimeríthetetlen erőforrás lehet úgy megélni a nap minden pillanatát, hogy valaki tudja és érzi, százak, ezrek emlegetik a nevét tisztelettel és szeretettel. Minden hivatásban rejlik valami rendkívüliség, érték, sehol máshol el nem érhető szépség. A jelöltjeink mindegyike megtalálta ezt. Az újságírói hivatás szépsége pedig az, hogy ilyen embereket ismerhetünk meg. A jók között a legjobbat megtalálni nehéz vállalkozás, szinte lehetetlen. Nem is hagyományos értelemben vett verseny volt a célunk, hanem a tisztelet kifejezése azok iránt, akik életük mindennapjaiban maguk elé helyeztek egy célt, egy szolgálatot. S ami fontos: mérhetetlen szerénységgel és alázattal. A győztesünk már a jelölés pillanatában megosztotta gondolatait, ezt szeretném most ide emelni: „Azt gondolom, hogy már az is nagyon nagy dolog számomra, hogy ilyen emberek között az én nevem is felmerülhetett és ezért nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, bárki is kapja végül a díjat, mindenképp megérdemelten fog nyerni. Nem arra kérlek titeket, hogy szavazzatok rám, hanem arra, hogy nézzétek meg a jelölteket és lássátok, hogy milyen fantasztikus emberek munkálkodnak ebben a megyében. A mai világban a sok szörnyűség és negatív hír között szerintem kifejezetten szívderítő látni, hogy milyen sokan dolgoznak nap mint nap azért, hogy az élet valamilyen területén másoknak segítsenek, vagy valamilyen módon jobbá tegyék a világunkat.” Ettől jobb zárszót én sem tudok adni. Legfeljebb annyit: köszönjük. Mindenkinek.

Nyéki Zsolt
Kelet-Magyarország főszerkesztő