Demográfiai tények a roma kisebbségről

Vármegyénk nemzetiségi összetétele majdnem homogén, mivel nem tartozik az etnikailag nagy változatosságot mutató területek közé. Ennek kialakulásában szerepe volt a II. világháború idején a zsidó (és részben cigány) származású emberek tízezreit érintő deportálásoknak, a háború vége felé a Szovjetunióba „málenkij robotra” elhurcolt több ezer embernek, az 1947–48-ban végrehajtott magyar–csehszlovák lakosságcserének is. 

Roma vagy cigány 

A rendszerváltozás előtti évtizedekben a cigányokat nem számítva néhány német (Rakamaz, Gávavencsellő, Napkor, Mátészalka, Mérk, Vállaj, Zajta) és szlovák nemzetiségűek (Nyírtelek, Nagycserkesz, Kálmánháza és Nyíregyháza tanyabokrai) lakta településen kívül a megye nem rendelkezett jelentősebb kisebbségi csoportokkal. A 15. századtól Magyarországra érkező romák az elmúlt évszázadoktól mind a mai napig beilleszkedési problémáik, eltérő szokásaik, iskolázatlanságuk stb. miatt folyamatosan nehéz időszakot éltek át. 
A 2022-es népszámlálás nemzetiségi adatait még nem dolgozták fel, de 2011-ben Szabolcs-Szatmár-Beregben önbevallás útján 45 ezren (a népesség 8 százaléka) vallották magukat romának. A nemzetiségek jogállásáról szóló törvény a hivatalos kommunikációban a korábbi cigány elnevezést a semlegesebb hangzású romára változtatta. A cigányok érzékenységét védeni hivatott változtatás azonban nem nyerte el mindenkinek a tetszését. 
Közéjük tartozott pl. a korábbi megyei cigány szervezet elnöke, Farkas Tibor (1933–2017) agrármérnök is, aki hosszú ideig Dombrádon a helyi termelőszövetkezet elnöke volt. Szerinte a cigány szónak nincs rosszalló értelme, ami számos szóösszetételben is szerepel (cigánykerék, cigánypecsenye, cigányútra ment falat, cigányzene stb.). A romák számának felmérésére az önbevalláson kívül van egy másik módszer is, ami abból indul ki, hogy kit minősít romának annak nem roma környezete. E megoldás sem az igazi, mert sok benne a szubjektív megítélés (itt jegyezzük meg, nem helytálló magyarokról és romákról beszélni, mert háromnegyedüknek magyar az anyanyelve, ezért romák és nem romák a helyes). 

Eltérő adatok 

A népszámlálás adatai szerint Magyarországon 2001-ben 190 ezer, 2011-ben 315 ezer, 2022-ben 210 ezer fő vallotta magát romának (sokan nem nyilatkoztak nemzetiségükről, vallásukról, fogyatékosságukról stb. sem). E sorok írója jól emlékszik Ófehértóra és Kántorjánosira, ahol 2001-ben két agilis cigány vezető milyen erős, egymással ellentétes kampányt folytatott a településén annak érdekében, hogy vállalják, illetve ne vállalják fel cigányságukat. Ennek eredményeként két hasonló településen, hasonló nemzetiségi összetétellel igen nagy különbséget mutatnak a népszámlálási adatok. 
Ma hazánk 3200 települése közül 2000-ben élnek romák. Számuk széles spektrumban 600-800 ezerre becsülhető, de egyes roma értelmiségiek szeretnek egymilliós népcsoportról beszélni. A kisebbségi önkormányzatok túlzó becslései is abból adódnak, hogy egy kisebbség mindig törekszik a valós létszámánál nagyobbnak mutatni magát, de a kisebbségi önkormányzatok finanszírozása is nagyban függ a kisebbség létszámától. 

Lassú felzárkózás 

Az önbevallás szerint 2011-ben megyénkben 9 településen (Nyírpilis, Uszka, Tiszavid, Aranyosapáti, Nyírmihálydi, Csaholc, Tuzsér, Kántorjánosi, Szamostatárfalva) haladta meg a cigányok aránya az egyharmadot, Nyírpilisen és Uszkán felülmúlta az 50 százalékot is. E településeken kiugró volt az élettársi kapcsolatban élők aránya, a 6 és annál több személlyel élő háztartások rátája, a komfort nélküli és az egyszobás lakások aránya, és akkor a lakások minőségéről, felszereltségéről még nem is beszéltünk. Adatok nélkül is állítható, a romák egy része asszimilálódik (iskolai végzettségével, foglalkozásával, házasságkötésével beolvad a többségi társadalomba), de nagy többségüknek a felzárkózás lassú és alig reményt keltő. 
A közvéleményt leginkább az érdekli, hogy miként alakul a roma népesség termékenysége. A Demográfia folyóirat egyik friss számának minden tanulmánya a „Roma népesedési viszonyok, 1990–2011” című témával foglalkozik. Ebből megállapítható, hogy a romák termékenysége csökken (kb. 3 évtized fáziskéséssel követi a többségi társadalmat). A teljes arányszám (egy nő élete folyamán várhatóan hány gyermeknek ad életet) ma Magyarországon 1,50-1,55 közé esik, ami a legfeljebb általános iskolát végzett roma nők körében az 1989. évi 3,23-ról 2010-re 2,79-ra csökkent. Ugyanez a szakmunkás vagy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező romák között 3,04-ról 1,71-ra mérséklődött. 

- Prof. Dr. Hajnal Béla, az MTA Demográfiai Bizottságának tagja -