Egy kerékpár és egy bőrkesztyű

Elemi, általános iskolai tanítóim közül Török N. tanító bácsi jut néha-néha az eszembe. Elmondása szerint először gimnazistaként, majd egyetemista korában Belgium, Hollandia, Dánia kisebb-nagyobb részét bejárta. Főleg a kerékpárját használta. Volt egy feledhetetlen élménye, amit megosztott velünk. Dánia egyik városkájában a kerékpárját a járdaszegélyre téve egy gazdag kirakatot akart jobban szemügyre venni. Ám ekkor több hasonlókorú fiatal vette körül. Régi egyetemista társai voltak. Mint kedves barátjuk, magukkal vitték. Három hét alatt Dánia jórészét bemutatták magyar fiúnak. Az érzékeny búcsú abban a városkában történt, ahonnan Török tanító bácsit – ellentmondást nem tűrve – magukkal vitték. Tudjátok meg, fiaim – emelte ki a feledhetetlen tanító bácsink – a kerékpárom ugyanott volt, ahogy, ahol hagytam. Az 1947-48-as tanévben hallott történet a napokban jutott ismét az eszembe. 2023. november 15-én Kisvárda-Hármasút vasútállomáson a Záhony felől érkező vonatot vártam. A bőrkesztyűmet a fedett váróhely ülésén tartottam. A jelzés nélkül, szinte zajtalanul beérkező vonatra gyorsan kellett fellépni. A kesztyűm hiányát már a fellépés pillanatában éreztem, de visszalépni nem lehetett, az ajtó automatikusan zárult. A következő nap, 16-án visszatértem a malőr helyére. A bőrkesztyűm már nem volt sehol! No comment!

- Zsoldos János -