Kemény csaták az igazság nehéz terepén

A sűrűjébe csöppent az igazságügyi miniszter ez év augusztusában: igazságügyi reform, brüsszeli „kívánságra” meghozandó törvények kidolgozása és elfogadtatása, jogállamisági vita… Nem egyszerű dolog manapság a jogi és politikai területek kavarodásában eligazodni, amelyek próbára teszik Magyarország (s több más tagállam), valamint az Európai Unió kapcsolatrendszerét. Ezekre is kitértünk a dr. Tuzson Bence igazságügyi minisztertől kért interjúban.

Ez év augusztusában vette át az igazságügyi tárca vezetését. A székfoglalójában melyek voltak a legfontosabb elemek, sarokpontok?

A szigorúan vett szakmai feladatok mellett az ország szuverenitásának az ügye, megvédése ad olyan szélesebb keretet annak a munkánknak, amely valamennyi állampolgár életét közvetlenül vagy közvetve befolyásolja. Nem fogadjuk el, hogy vélelmezett jogi kifogásokkal bárki is felborítsa a magyar társadalmi értékrendet, a hagyományainkkal, kultúránkkal, általános erkölcsi normáinkkal ellentétes viselkedésre, életre kényszerítsenek minket, vagy jogi és pénzügyi zsarolással megfosszanak a jogainktól. A világpolitika mindig így működött: voltak s vannak a nagy és erős országok, amelyek kiemelkednek népességben, területben, gazdasági és katonai potenciálban, és ezek az országok mindig diktálni akarnak a kisebb nemzeteknek. Ez örökös feszültségforrás volt, s vezetett kisebb-nagyobb konfliktusokhoz, vagy éppen világháborúhoz. Ebből tanulnia, okulnia kellett volna mindenkinek, de a jelek szerint a világ nem ért az idők szavából. Sajnálatos tény ez akkor is, ha nem egy nagy országról, hanem egy olyan nagy szövetségi rendszerről van szó, mint amilyen az EU. Az alapítói szándék szerint nagyságtól függetlenül kellene építenie a tagállamok egyenlőségére, de láthatóan távolodik ettől az eszmétől, sőt egyre durvábban megy szembe vele.

Örök vita tárgya a jogszolgáltatást szinkronba hozni az igazságszolgáltatással, ez folyamatosan érzékelhető társadalmi elvárás. Hogyan hat mindez a jogalkalmazói gyakorlatra?

Az emberek mindig az igazságot keresik, kiváltképp, ha bírósághoz fordulnak valamilyen ügyben, az állam pedig jogszabályokat alkot, amelyek segítenek megkeresni az igazságot. Ebben fontos kérdés az, hogy a jogszolgáltatás egységesen működjön, ne forduljon elő, hogy ugyanabban a tárgyban indított két pernél két különböző ítélet születik. Volt erre példa. Ezt megközelíthetjük a bíróságokkal szembeni kritikaként, de fontosabb megvizsgálni jogalkotói szempontból, hogy az adott jogszabályok mennyire egyértelműek. Én kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy a jogértelmezés egységes és világos keretrendszerét teremtsük meg. Ezért hoztam létre három bizottságot, amelyek egyenként elemzik a jelenlegi jog­gyakorlatot, hogy a polgárjog, a büntetőjog vagy éppen a közigazgatási jog területén milyen ítéletek születtek, és azok hogyan álltak összhangban a jogalkotói szándékkal. A vizsgálatok eredményeit is beépítem azokba a javaslatokba, amelyeket a jog­gyakorlat egységesítésére nyújtok majd be, s amelyeket aztán a jogalkotói munkában is hasznosítani lehet. Ez könnyebbé teszi a bíróságok dolgát, de a hétköznapi emberekét is, hogy ne legyen feltétlenül szükségük alapvető ügyek és az azokra vonatkozó jogszabályok értelmezéséhez jogvégzett szakértőre.

A Magyar Jogászegylet vármegyei szervezetének legutóbbi ülésén a jogásztársadalom kihívásairól is szó esett. Ezek egyike a jogi normák, szabályozások kiterjesztése új területekre, ilyen például az állatvédelem vagy a nemi identitás új megközelítései. Hogyan lehet felkészülni erre a gyorsan változó világra?

A gyorsan változó világra nem szabad túl gyorsan reagálni, mert abban benne rejlik a hibázás lehetősége. Mindig meg kell nézni, hogy a világ merre változik, és ez a társadalom, az életünk minden területén érvényes. Mégpedig azért, mert vannak hagyományaink és kulturális értékeink, amelyeket nem szabad alárendelni a korszellem szülte pillanatnyi igényeknek. Mi olyan szabályalkotásra törekedtünk és törekszünk a jövőben is, amely biztos támpontrendszerként és iránymutatásként szolgál. Az is szempont, hogy a szabályalkotás jól értelmezhető, hosszú távon alkalmazható legyen. Itt nincs helye a kapkodásnak vagy olyan trendek, divatirányzatok követésének, amelyeknek még nem is láthatóak a következményei. Természeténél fogva a jog mindig igyekszik gyorsan lekövetni az életünket és annak változásait, de ezt megfontoltan kell tennie. Valóban egy nagyon gyorsan változó világban élünk, és számos új kihívással szembesít mindenkit, így a jogásztársadalmat is, de egy kapkodó, nem megfontolt, a jogi struktúrát és hierarchiát nem tisztelő jogszabályalkotás átláthatatlanná teheti egy ország jogrendszerét. Ezért mondom, hogy nagyon figyelmesen kell eljárni, de természetesen van olyan helyzet, ami azonnali reagálásra készteti a jog világát is. Ilyen például a világjárvány vagy a háború okozta veszélyhelyzet, ami óhatatlanul arra kényszeríti a kormányzatot, hogy gyorsan hozza meg a szükséges intézkedéseket megalapozó jogszabályokat. Ám azért hívják ezt veszélyhelyzeti jogalkotásnak, mert ideiglenes környezet, helyzet határozza meg, és átmeneti időszakra szól. Ami viszont hatékonynak bizonyul, beváltja a hozzá fűzött reményeket, az a későbbiekben is része lehet a jogrendszernek. Összefoglalva tehát az élet kihívásaira reagálni kell, de törekedve arra, hogy a hosszú távra szóló, stabilan fennmaradó jogi környezetet erősítsék.

Egy-egy különös döntés a bírói kar munkájára is ráirányítja a közvélemény figyelmét. Ilyen volt például a Nők 40 nyugdíj megítélése egy férfinak, vagy más esetben az érzékelhető politikai attitűd mint mérlegelési szempont. Milyen szakmai mérce és kontroll segíthet ezek kezelésében?

Ebben mindig a jogalkotói szándék az irányadó, és jó, hogy felhozta ezt a példát. Amikor a jogalkotó kidolgozta a Nők 40 szabályt, akkor minden józanul gondolkodó ember tudta, hogy ezt nem erre az esetre alkották meg, nem az volt a szándék, hogy magukat nőknek érző férfiak éljenek a nőknek teremtett kedvezményekkel. Mindenki látja, tudja, hogy ez szembemegy azzal, amire a jogszabály született. A Nők 40 nőknek jár. E jogszabály mögött világos értelmezési keret áll, de a józan ésszel is látható a helyes irány, mégis olyan döntés született, amely okkal váltott ki társadalmi értetlenséget és felháborodást. A konkrét bírói döntés, mondjuk úgy, minimum egészséges kritikával illethető.

Az emberi jogok az egész világon kiemelt figyelmet kapnak, de ebben sincs konszenzus. Az élet védelmének örve alatt lehet-e például alapvető emberi jog az illegális határátlépés, migráció?

A felvetett konkrét kérdésben vannak olyan nemzetközi szabályok, amelyek megszületésük óta egyértelműen leírják, kinek adható meg a menekültstátusz. Ezek világosan rögzítik: akit üldöznek és menekülnie kell szülőföldjéről, annak segíteni kell. Viszont az a törekvés, amit Európában és világviszonylatban is látunk, az nem más, mint hogy ideológiáktól vezérelve írják át a szabályokat. Eldobják az eredeti fogalmak, mint a menekült definícióját, és ezzel a segítségnyújtás értékét devalválják, zúzzák szét. A meghozott szabályrendszer arra az egyébként keresztényi értékrendre épül, hogy az üldözöttnek segíteni kell, és ebből vezetik le a fejlett világban mindenütt az állam jogszabályait. Ám nagyon fortélyos módon egyes baloldali ideológusok kifordítják a fogalmak értelmét, az illegális gazdasági bevándorlókra, migránsokra is rávetítik a menekültstátuszt, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz. Látni kell a mögöttes szándékokat és érdekeket, amelyek szétverhetik azt a világot, amit korábban ismertünk, amiben eddig nyugalomban élhettünk. Ez egy nagyon veszélyes folyamat, és a világon egyre több helyen, egyre agresszívebben próbálnak teret hódítani. Ennek viszont gátat kell szabni, a joggyakorlatot vissza kell terelni a józan ész talajára, és vissza kell adni a fogalmak eredeti tartalmát.

Minden jel arra utal, hogy ha lassan is, de a világ eszmél. Magyarország konzekvens kiállása egyre több országban, egyre szélesebb támogatói körre talál. Elég csak megfigyelni a nyugati sajtó hangulatváltását, a politikusok nyilatkozatait, tömegek válságra adott reakcióit.

Olyan ez, mint a meztelen király tanmeséje. Sokan látják a valóságot, de senki nem mer először szólni, hogy itt valami nem stimmel. Aztán amikor valaki végre felkiált, hogy a hajbókolók hada előtt lépdelő király meztelen, akkor a kezdeti dermedt ijedtségből ocsúdva felerősödnek a realitás, a józan ész hangjai, a tömeghangulat is átfordul. Egy ilyen folyamat tanúi lehetünk ebben az esetben is.

A súlyos gondoktól terhelt világban ritka kikapcsolódást kínálhat a természet. Tuzson János botanikus akadémikus, a dédapja nevét viseli a Nyíregyházi Egyetem Botanikus Kertje. Eljutott már oda?

Több alkalommal is. Először 2002-ben jártam ott, amikor részt vettem a névadó ünnepségen. Jóleső érzéssel hallgattam a méltatásban, hogy ő az a tudós, aki a Bátorliget körüli értékes területek felfedezésével a Nyírséget kiemelte a többi tájegység közül, és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét ezzel botanikai szempontból európai hírűvé tette. Öröm látni és tudni, hogy a botanikus kert egyszerre szolgálja az oktatást, a tudományos munkát és szolgálja az itt élők, az idelátogatók pihenését és ismeretszerzését. És itt említem meg, hogy a botanikus kertben látható egy Tuzson János-szobor, amit az én húgom, Tuzson Eszter készített. Nem csoda, ha erős érzelmi kötődéssel jövök minden alkalommal ebbe a szép városba, s nem csak akkor, ha a munka, a kötelesség szólít Nyíregyházára.