2023.11.11. 07:00
Az igazi csodákat idehaza élte meg
A Prima díjas Orendi Mihály szerint a nagy számvetés közepette meglepetés is érheti az embert.
Fotó: Gazdag Mihály
Emlékezetes marad Orendi Mihály számára az idei vármegyei Prima díj átadó. Az ünnepségen egy, a mátészalkai szülőházból startolt, következetes szakmai munkával a sportvilág magaslataira is felért sportvezető vehette át a kitüntetést. A tanúsító oklevélen ez olvasható: „Orendi Mihály. A VOSZ Vármegyei Prima Társadalmi Kuratóriuma döntése alapján Ön nyerte el a Magyar Sport kategóriában a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Prima díjat.”
Öt évvel ezelőtt, amikor Nyíregyháza díszpolgárává fogadta, már átélt hasonló érzést az idén 76 esztendős sportvezető, aki az újabb rangos elismerés nyomán feltoluló gondolatairól beszélt a Kelet-Magyarországnak.
– Ahogy a díszpolgári cím átvételekor, most is eszembe jut, de már nem kérdőjellel a végén, hogy mégiscsak lehet az ember próféta a saját hazájában. Azt is érzékelem, hogy az esztendők múlásával talán minden ember életében eljön a pillanat, amikor összegzésbe kezd, nekilát mérleget készíteni az életéről. Kiváltképp, ha erre emlékeztetik is bármilyen formában. Most például a Prima díj apropóján.
Katartikus élmények
– A mérlegkészítés nagyon érdekes, mert olykor meglepetésekkel is járhat. Visszatekintve sok minden átértékelődhet. Amikor rohanunk, akkor csak a napi sikerek vagy éppen kudarcok élnek velünk, arra nincs időnk, hogy hátranézzünk, hogy összehasonlítsuk életünk egy-egy fontos, de menet közben elfelejtődött eseményét. Viszont eljöhet az az életkor, amikor már jut erre is idő. Persze a nagy számvetés közepette „meglepetés” is érheti az embert. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a pályafutásának az a pillanata kerül a képzeletbeli dobogó tetejére, amelyet annak tartott. Ezzel már így vagyok én is.
– Csodás dolog megélni, részese lenni egy bearanyozott olimpiai sikernek. Még inkább kettőnek. Különösen, ha az egyiket olyan csodálatos sportoló szerzi, akit a saját sportága taszított ki az uszodák világából. Aztán csaknem négy év bolyongás után és egy lélekmelegítő beszélgetés eredményeként az újrakezdést vállalta. És olyat tett, amivel beírta magát a magyar sport aranykönyvébe. Mert Risztov Évi a 2012-es olimpia talán legjelentősebb, legváratlanabb bajnoka lett hazánknak! Hasonló katartikus élményt jelentett a 2018-as phjongcshangi téli olimpia történelmi aranya, a short track királyi számában a férfi 5000 méteres váltóban. Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang Ádó legendás győzelme és az, hogy az ember részese lehet valamilyen formában Magyarország első téli olimpiai győzelmének, kiemelkedő helyet foglal el egy sportvezető életében.
– Ebbe a kategóriába illeszkedhet, bár a médiavisszhangja már kisebb volt, hogy első számú vezetőként, 22 világ- és Európa-bajnokság szervezését és rendezését irányíthattam 15 sportágban. Hogy együtt örülhettem, könnyezhettem meg Csollány Szilveszterrel a debreceni vb-n megszerzett bajnoki címét. Vagy Berki Krisztián Európa-bajnoki győzelmét, Szilágyi Áron első egyéni győzelmét az U23-as Eb-n. És lehetne folytatni a sort, hisz ebben a sorban aranybetűkkel íródott Cseh Laci három Eb- aranyérme vagy Gyurta Dani csodás győzelme, ami után szinte egyenes út vezetett a londoni olimpiai aranyhoz.
A lányok megcsinálták
– És mégis, most a mérlegkészítéskor nem ezek a csodák kerülnek a képzeletbeli dobogó legfelsőbb fokára. Hanem sokkal inkább azok, amelyek az indulás felejthetetlen élményei közé tartoztak. Az Újfehértói Gimnázium lány kosárlabdacsapata, akikkel kezdtem, és akik az első bajnoki mérkőzésükön 200–16-ra kaptak ki a megye legerősebb csapatától, a „Kefétől”. Akik viszont vállalták, hogy a következő hetekben, hónapokban minden feladatot elvégeznek, mert azt ígértem meg nekik, hogy ebben az esetben két éven belül ők lesznek a megyei bajnokok! És megcsinálták! És megkíméltek attól, hogy ruhástól kelljen beleugranom a nyíregyházi „Gangeszbe”.
– Vagy a másik újfehértói siker. A lányok középiskolai országos bajnoki címe a 4x800 méteres váltófutásban. Kocsis Erzsébet, Tóth Ibolya, Suhaj Margit, Zatykó Katalin szintén történelmet írtak országos csúccsal elért győzelmükkel. Hosszú regényt lehetne írni az NYVSC Atlétikai Szakosztálya élén eltöltött 20 esztendőmről. A fantasztikus kollégákról, akiktől mindennap lehetett tanulni. Molnár István, Seregi Ernő, Sigér Zoltán, Gulyás János, L. Nagy József, Váradi Laci bácsi és természetesen az igaz barát, Szalka Géza. Számomra valamennyien felejthetetlenek.
Az igazi boldogság
– Több oldal is kevés lenne azoknak a versenyzőknek a felsorolására, akik a nyíregyházi atlétikát képviselték a magyar válogatottakban olimpiákon, világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, korosztályos világversenyeken. Egy történelmi korszak valódi hősei, legendái voltak. Arra a képzeletbeli dobogó tetejére még két dolgot feltétlenül feltennék. A Vasvári Pál Gimnázium testnevelés tagozatának létrehozását, majd utolérhetetlen sikereit, amelyben kitörölhetetlen érdemei voltak Héczei Józsefnek és Szalka Gézának is. Végül nem hagyhatom ki az 1995-ös ifjúsági Európa-bajnokság szervezésének, rendezésének irányítását, amely során sikerült zsúfolásig megtölteni a Városi Stadiont. Hálás köszönettel tartozom Vas Laci kollégámnak, barátomnak, akinek hihetetlen érdemei voltak Nyíregyháza legnagyobb szabású sporteseményének megvalósításában. Végezetül köszönöm a lehetőséget, hogy e helyütt is alkalmam nyílt a lelkemet dagasztó örömömet kifejezni. Mert – ahogy egykori művész barátom az e témában nekiszegezett kérdésre válaszolva fogalmazott – a boldogság akkor lesz igazi, ha azt megoszthatjuk másokkal is. Most éppen ez történt meg velem.
