Szigliget lett a második otthona

Dr. Hudákné Fábián Nóra több mint tíz éve látja el a táborvezetői teendőket a nyíregyházi önkormányzat szigligeti gyermeküdülőjében, azóta a nyarait a Balaton-parton tölti. Podcastbeszélgetésünkben arról mesélt, hányszor gyalogolt már fel a szigligeti várhoz, hogyan találja meg még mindig a szépséget a már sokszor látott településen, és az is kiderült, miért fontos számára a sóstóhegyiek közössége. Táboroztató pedagógusként járt először Szigligeten, és már akkor látta, hogy a gyermeküdülőnek fantasztikus adottságai vannak. Csodálatos a környezet, a tábor zárt helyen van, a tóhoz közel, a rendezett település pedig végtelen nyugalmat áraszt, így mindenki jól érzi ott magát. 2011-ben, a szezon félidejében a NyírVV Kft. lett az üzemeltető, és a hátralévő 3-4 turnus alatt ő vezette a tábort, s mindez annyira jól sikerült, hogy a városvezetés felkérte, hogy a munkája mellett – a sóstóhegyi általános iskolában tanít, s ő vezeti a közösségi színteret – vállalja el a tábor vezetését. Kért egy kis gondolkodási időt, hiszen tudta, hogy milyen hatalmas felelősség 8–900 gyerekről gondoskodni, de végül igent mondott. És ezt azóta sem bánta meg, sőt!

Fontos az összhang 

– A táborvezetés csapatmunka, ami nem működik az intézményvezetők, a kísérő pedagógusok és az üzemeltető támogatása, munkája nélkül, de szerencsére rövid idő alatt sikerült mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, és büszkén mondhatom: nagyon jó szakembergárdával dolgozhatok együtt. Nincs könnyű dolguk a pedagógusoknak, hiszen a mai gyerekek szabadabbak, nehezebb fegyelmezni őket, ezért fontos, hogy köztem és a kísérő tanárok között meglegyen az összhang, hiszen ha nincs, azt a gyerekek megérzik – mesélte a táborvezető, aki nagy örömmel figyeli a diákok arcát, amikor megérkeznek. – Minden turnusban vannak olyanok, akik először látják a Balatont, ahogy vannak visszajáró táborozók is, szoktam is tőlük kérdezni: nem unják még? De mert vagy a programokban, vagy a tábor területén szinte mindig vannak változások, a gyerekek minden évben élvezik a nyaralást. 
És hogy ő nem unja? – tettük fel a kérdést dr. Hudákné Fábián Nórának, aki legalább százszor felgyalogolt már a szigligeti várhoz, és mivel az első naptól az utolsóig a táborban van a gyerekekkel, június közepe és szeptember eleje között csak péntek esténként és szombatonként van otthon.

Nincs két egyforma hét 

– Ez a szezon különösen hosszú volt, hiszen a 11 gyerekturnus után civil szervezetek is üdültek a táborban, és el is fáradtam, de amíg látom a diákok és a pedagógusok arcán a boldogságot, és amíg van bennem lelkesedés s türelem, csinálni fogom. Ez persze elképzelhetetlen lenne támogató családi háttér nélkül, de a lányunk már egyetemista, a férjem pedig, aki felelős pozícióban dolgozik, pontosan tudja, hogy mivel jár a munkám, s mindenben mellettem áll. Számomra a nyári időszakban a táborozók a legfontosabbak, ezért a programokkal kapcsolatban az ő véleményüket is kikérem, de ezek összeállításakor az időjárás is fontos tényező: úgy kell kialakítani, hogy a gyerekek akkor is jól és tartalmasan töltsék el az időt, ha nem tudunk lemenni fürdeni – ez az idén nyáron is előfordult. Nem ülhetnek végig a táborban, mert egy idő után megunják a társasjátékot vagy a sportolást, de a programjaink hűvösebb időben is nagy élményt jelentenek nekik. A sárvári élményfürdőnek vannak beltéri medencéi, ahogy a sümegi lovagi tornát is fedett lelátóról nézzük, a Tapolcai-tavasbarlang pedig eleve zárt tér, így azok is jól érzik magukat Szigligeten, akik esősebb időt fognak ki. Nincs két egyforma hét, ezért nem tudom megunni – mesélte a táborozók „Nóri nénije”, aki tavaly augusztus 20-a alkalmából átvehette a megyeszékhely Inczédy-díját – mint mondta, az elismerés meglepte, de nagy erőt adott neki.

Mint egy nagy család 

– Több mint 30 éve, 1987 nyarától dolgozom a sóstóhegyi iskolában, ahol szabad­idő-szervezéssel is foglalkozom, a közművelődési színteret is vezetem, harmadik éve a Sóstóhegyi Nyugdíjasok Szervezetének az elnöke is vagyok. Úgy élünk ott, mint egy nagy család, ahol az iskolások nem csodálkoznak azon, hogy hetente kétszer találkoznak a nyugdíjasokkal, s ahol programokat, előadásokat, színházlátogatásokat, kirándulásokat szervezek. Tősgyökeres sóstóhegyiként hálás vagyok a sors­nak, hogy ott élhetek, s hogy az ott lakókért dolgozhatok. Engem a feladatok s az emberek éltetnek – fogalmazott dr. Hudákné Fábián Nóra, és hozzátette: a város elismerése jólesett neki, de az is boldogsággal tölti el, ha megköszönik neki az élményeket, a programokat. 

– Egy-egy szívből jövő köszönöm mindennél többet ér, s arra sarkall, hogy még többet tegyek a gyerekekért, a sóstóhegyiekért – tette hozzá.