Az éttermi kultúránk része a borravaló

– A magyarok szívesen adnak borravalót, benne van az éttermi kultúránkban, s általában a végösszeg 10 százalékát teszi ki ez az összeg. Érdekes, de még a szervizdíjat felszámító éttermekben is jellemző, hogy a vendégek adnak borravalót a kollégáknak, amennyiben a felszolgáló nagyon figyelmes, esetleg valami pluszt kap tőle a vendég – tudatta Krivács András, a Magyar Nemzeti Gasztronómia Szövetség elnöke, a baktalórántházi Fenyves Szálloda és Konferencia Központ tulajdonosa, aki azt is elárulta, a nyugat-európai vendégekre kevésbé jellemző ez a hozzáállás. 

Eltérő a kultúra 

– A borravalót mindig készpénzben adják, és bár bankkártyás fizetés esetén is meg lehet oldani, ez kevésbé megszokott. Az éttermi kultúra rendkívül eltérő a világ egyes tájain: míg Európában bevett szokás borravalót adni, addig például Japánban kifejezetten sértő szokás. Az Egyesült Államok is érdekes véglet, hiszen ott a számla 20–25 százalékát kitevő borravalót is adnak a vendégek, ráadásul ez egy elvárt magatartás – engedett betekintést a nemzetközi trendekbe Krivács András. 
A borravaló és a szervizdíj közös vonása, hogy az éttermi dolgozók munkáját köszönhetjük meg velük, ám sajnos előfordul, hogy sem a szakácsok, sem a felszolgálók nem látnak ebből egy fillért sem. 
A nyíregyházi születésű Bauer Péter jó párszor megtapasztalta ezt, amikor néhány éve a Balaton partján dolgozott egy étteremben. Mint mondta, a kedves kiszolgálás és a mosoly a pincérek alapeszköztárába kellene hogy tartozzon, ám ezt sokszor hiába honorálták a vendégek. 

Zsebre tette a jutalmat 

– Egy kisebb étteremben dolgoztam néhány éve. Forró nyár, rengeteg hazai és külföldi turista, úgy vélem, minden adott volt ahhoz, hogy a munkáltatóm sikeres szezont zárhasson. A szakácsunk nagyon fiatal volt, de már akkor is látszott, hogy született zseni, a legalapvetőbb ételeket is úgy készítette, hogy az emberek rajongtak érte. Hamar híre ment, milyen finomak nálunk a fogások, jöttek is a vendégek szép számmal, a korábbi kettő helyett már négyen dolgoztunk felszolgálóként. A teraszt felosztottuk egymás közt, így mindenkire maximum négy asztal jutott. Álltuk a sarat a legnagyobb forgalom közepette is, ám hiába nyújtottuk a maximumot a vendégeknek, borravalót egy forintot sem láttunk. Hiába voltak meg ugyanis mindenkinek a maga asztalai, fizetni csak a főnöknél lehetett. Ez korántsem volt egy hatékony módszer, sokszor kellett várniuk az embereknek, hogy rendezhessék a számlát, ám az igazi sokk csak ezután jött: kiderült, hogy a vendégek többször is adtak nekünk borravalót, de ezt a fentebb említettek miatt csak a tulajdonos kezébe adhatták, aki aztán később „elfelejtette” nekünk továbbadni – osztotta meg történetét Bauer Péter. 
Az egykori pincér azt is elmondta, volt olyan eset, amikor a vendég meg is kérdezte tőle, megkapta-e a kiváló kiszolgálásért járó jutalmat, amit az imént adott oda az étterem tulajdonosának. 

Korán jött a „záróra” 

– Ez nagyon kellemetlen szituáció volt, nyilván nem kaptam egy fillért sem, de mit gondolna a vendég, ha közölném vele, hogy a főnök minden forint borravalót zsebre tesz? Később persze szóvá tettük mindezt, akkor az volt a válasz, hogy a bankkártyás fizetések esetében nem megoldható a borravaló, márpedig a vendégek nagy része úgy fizet. Ebből persze egy szó sem volt igaz, erre is megvan az eljárás, de arra már nem kaptunk választ, hogy a készpénzes borravalókkal mi történt. Ez a hozzáállás később újabb problémákhoz vezetett, s odáig fajult, hogy hiába a nagy éttermeket megjárt profi pincérek és a zseniális szakács, a vendéglátóegység a nyár vége előtt bezárta a kapuit. A sok rossz tapasztalat és a koronavírus-járvány miatt én is elhagytam a pályát, annak viszont nagyon örülök, hogy az akkori szakácsunk ma már Siófok egyik neves éttermében dolgozik.
Míg Európában bevett szokás borravalót adni, addig például Japánban kifejezetten sértő Krivács András