Bolygónk vészjelzése a túlnépesedés is

A világ népességszáma 2022 végén elérte a 8 milliárd főt, a növekedés mintegy fele az utolsó 50 évre esett. 1804-ben még csak 1 milliárd, 1927-ben 2, 1960-ban 3, 1974-ben 4, 1987-ben 5, 1999-ben 6, 2011-ben 7 milliárd fő volt. 

Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re 9,7, 2100-ra 10,4 milliárd fő lesz a Föld népessége. A lakosság növekedésének lehetséges veszélyét Thomas Malthus már 1795-ben jelezte, de a téma csak 1968-ban bukkant fel újra, amikor New Yorkban megjelent A népességi bomba című könyv. 1972-ben a Növekedés határai című mű már a gazdasági bővülés ökológiai határaira hívta fel a figyelmet. 

Csődbe vittük a természetet 

Még tíz éve sincs, hogy jött az újabb intés: ha fenntartjuk a növekedést, sok ember túlfogyasztása miatt a földi élet rendszerei az összeomlás határáig jutnak. E figyelmeztetések ellenére hiányzott ennek a témának a mélyebb vizsgálata, illetve a népességcsökkentéssel kapcsolatos intézkedések megtétele. Az emberiség saját jólétének fokozására óriási mértékben használta fel a Föld ásványkincseit, a növény- és állatvilágot. 
Mára nehéz helyzetbe jutottunk, mert a jelenlegi népességszámmal túlhaladtuk a Föld természetes eltartóképességét. 
Vannak szerzők, akik arra a következtetésre jutottak, hogy az emberiség „csődbe vitte a természetet” a természeti erőforrások túlzott felhasználása miatt. 
A népességnövekedés minden környezeti gondot súlyosbít, beleértve az erdőkitermelést, a bányászatot, a növekvő élelmiszer-, víz- és energiafelhasználást, a talajkárosodást, a vadászatot és a túlhalászást. 
Ha nem tudunk változtatni fogyasztási mintáinkon, akkor a mai táplálkozási és egyéb szokásokat alapul véve 5 milliárd fő lenne bolygónk eltartóképessége. Kisebb ökológiai lábnyom (egy olyan földterület, amely egy ember életének fenntartásához szükséges) lenne kívánatos, de ez nem elég, „kevesebb lábra van szükség”. 

Kockáztatjuk jövőnket 

A környezeti mutatószámokra támaszkodó valamennyi becslés kisebb népességszámot feltételez, mint a jelenlegi. Többek szerint a világ növekvő számú népességének élelmezése és a biodiverzitás (a fajok sokfélesége) fenntartása nem egyeztethető össze. A világ 21 ezer tudósa által aláírt dokumentum szerint kockáztatjuk jövőnket, ha nem tartjuk féken a nagy fokú, bár szélsőségesen eltérő fogyasztásunkat, és nem teszünk semmit a népesség gyarapodásának lassításáért. 
A gazdaság és a népesség bővülése a legfőbb oka a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének (aminek viszont következménye a kezelhetetlen klímaválság). Emellett a túlfogyasztás is jelentősen hozzájárul a szén-dioxid emissziójának emelkedéséhez. 
A túlnépesedés és a túlfogyasztás egybefonódik, és együttesen fejtik ki hatásukat. Európában és a fejlett világ más részein a túlfogyasztás, a fejlődő világban (főleg Afrikában) a túlnépesedés a legnagyobb probléma. Számítások szerint az elmúlt évtizedben az egy főre jutó GDP-bővülés az üvegházhatású gázok kibocsátását 2,3 százalékkal, a népességnövekedés 1,2 százalékkal emelte évente. 

Felgyorsul a fajok kihalása 

Vajon táplálható-e hosszú távon 10 milliárd ember, ha az élelmiszer-termelés máris számos környezeti gonddal néz szembe? 
Ehhez sok más mellett önkéntes diétás étrendet (kevesebb húsfogyasztással) kellene szorgalmazni. Ha mindenki a diétásnak tekinthető napi 2355 kcal élelmiszert fogyasztaná, még akkor sem lehetne a mai népességet táplálni, ezért a Föld nem képes 8 milliárd fő eltartására sem, a 10 milliárd fő ellátása pedig irreálisnak tűnik, ami ökológiailag sem hosszú, sem középtávon nem tartható fenn. 
A modern ipari társadalmakban kialakul a növekedésorientált szemlélet, aminek alapja a növekvő gazdaság és a népesség bővülése. 
E felfogás tarthatatlan, mert ez a környezeti problémák legfőbb oka, amellett, hogy egyes helyeken óriási zsúfoltság alakul ki, így elhelyezésük is egyre több gondot jelent. A népességnövekedés felgyorsítja a fajok kihalását is, „letöri rokonainkat az evolúciós fán”. 

A népességi gond lényegét a jogok konfliktusa jelenti: az egyén joga a reprodukcióra és más fajok joga a folyamatos létezésre. A nők gyakran mondják, hogy nekik joguk van arra, hogy annyi gyermeket szüljenek, amennyit óhajtanak, de nem kétséges, minden gyermeknek joga van a megfelelő táplálkozásra. Egy környezeti válság magában hordja annak kockázatát, hogy az utódok életminősége elfogadhatatlanná válik, vagy maga az élet lehetetlenedik el. 

Így a jövő generációinak joga vész el a fenntartható világ iránt. A jövőben élőknek joguk van arra, hogy fenntartható világot örököljenek, ahol nincsenek súlyos környezeti károk. Az emberiségnek a rövid távú előnyökkel szemben ma kell áldozatot vállalnia a jövő generációinak élete érdekében. 
A magas születési ráták majdnem teljesen a fekete és barna bőrű népességre jellemzőek, ezért egyesek szerint a népességnövekedés lassítása nem több mint egy kísérlet a fenti rasszok elfojtására, amelyek nem hibáztathatók a gazdag nyugati országok okozta környezeti válságért. 

Éhínség, háború 

Túlnépesedés esetén kihalás fenyegeti a nem humán élővilágot, illetve a túlzsúfoltság csökkenti és károsítja a természeti erőforrásokat, ami éhínséghez, háborúhoz vezet. 
A népességrobbanásnak nagy szerepe volt a ruandai népirtásban, az arab tavasz felkeléseiben, a szíriai és a jemeni háborúkban, az afrikai Száhel-övezet növekvő instabilitásában. 

Prof. Hajnal Béla, az MTA Demográfiai Bizottságának tagja