Aki sosem feledte el szeretett szülőföldjét

Bármilyen messzire is kerüljön valaki, ha a gyökerek erősek, a szülőföldjét nem felejti el. Ugyanakkor a szülőföld sem felejti el azokat, akik a távolból is figyelik és segítik a fejlődését. Ennek a kettősségnek köszönhető, hogy – mint korábban már lapunkban is beszámoltunk róla – a Demecser Öröksége Egyesület kezdeményezésére Demecser képviselő-testülete díszpolgári címet adományozott dr. Pazonyi Elek Tibornak a rétközi város jó hírnevének öregbítéséért és életpályájának elismeréseként. 
A díszpolgári címmel járó díszoklevelet, plakettet és városkulcsot az önkormányzat felhatalmazása alapján Vitális Zsombor, a civil szervezet elnöke adta át augusztus 21-én Svédországban Elek Tibor mölndali otthonában. 

A település megmentői voltak 

– Pazonyi Elek Tibor egy nagy múltú, köznemesi család leszármazottja. Annak a családnak a tagja, amely nemesi előnevét ugyan Pazony után kapta, mégis a XIX. században Demecsert választotta fészkéül a família egyik ága. A család kiemelkedő egyéniségeket adott Demecsernek, jelen voltak a vármegyei közigazgatásban, tagjai jelentős katonai szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban, valamint az I. világháborúban. A II. világháború idején a német, majd szovjet megszállás időszakában a község megmentői voltak a család tagjai. Demecserben ma két úri lak őrzi egy letűnt kor s a Pazonyi Elekek emlékét – kezdte a család bemutatását érdeklődésünkre a hagyományápolást felvállaló civil szervezet elnöke. 

Több nyelvet is beszélt 

– Közgazdasági pályára készült, de nyelvtanárrá vált. Predesztinálta őt erre maga a történelmi kor, amelyben felnőtté vált, valamint az a tény, hogy többnyelvű családban nőtt fel. Német nagyanyja és egy német Fräulein, valamint orosz édesanyja és nagyanyja jóvoltából háromnyelvű otthonban nevelkedett, majd a gimnáziumi nyelvoktatás (latin, német, francia) más módon is hozzájárult nyelvtudásához. Ez a tudás segítette őt abban a korban, amelyben a családot megfosztották előbb földbirtokaitól, majd otthonától – folytatta Vitális Zsombor, aki mesélt arról is, hogy bár a történelem viharai 1956-ban Svédországba sodorták, szülőföldjét, Demecsert sohasem feledte Elek Tibor. 
Kezdetben egy ideiglenes magyar gimnáziumi állással és esti kurzusok segítségével gondoskodott megélhetéséről, így tudta otthon maradt szüleit és testvéreit anyagilag támogatni. Mindemellett angol–orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett a Göteborgi Egyetemen. Egy esti tanfolyamon ismerkedett meg egy tanítványával, aki egy feltűnően jó megjelenésű, kivételes nyelvtehetséggel és sok szép egyéni tulajdonsággal megáldott lány volt, akivel a tanár-tanítvány viszony eljegyzéshez, majd házassághoz vezetett. Feleségével, a svéd nemzetiségű Barbro Nyberggel csaknem 52 évig éltek boldog házasságban. Sajnos, egy súlyos betegség túl korán ragadta el szeretett feleségét. Házasságukból két fiúgyermek született: Christian és Fredrik. 

A Göteborgi Egyetem docense 

A középiskolában való tanítás után egészen nyugdíjazásáig a Göteborgi Egyetemen dolgozott. Az új munkahely mellett párhuzamosan készült a doktorátusra, amely újabb négy év tanulást jelentett. Külföldi tanulmányúton is részt vett: másfél évet töltött az Egyesült Államokban, ahol több idegen nyelvet is oktatott. A doktori cím 1973-as megszerzését követően hamarosan megkapta docensi kinevezését is. Egyetemi munkája az angol és svéd mint idegen nyelv tesztjeinek kidolgozásával kapcsolatos projektek vezetéséből állt, amelyekre a növekvő bevándorlás miatt volt szükség. Ausztrália különböző városaiban, Szingapúrban, Hongkongban és Izraelben is tartott előadásokat. Az idén, 2023-ban vehette át gyémántdiplomáját. 

Aktív közösségi élet 

– Elek Tibor megelégedéssel gondol vissza hosszú és eseménydús életére. A társadalmi osztálya ellen vétett igazságtalanságokat igyekszik felejteni, és csak a pozitív élményekre próbál visszagondolni. Feleségével együtt igyekeztek aktív közösségi életet élni: rokonokkal, iskolai és munkahelyi kollégákkal, teniszklubos sportolókkal tartották a kapcsolatot. Nagyon szerettek utazni, a leg­emlékezetesebb útjaik közé tartozik, mikor Brazíliába, Dél-Afrikába és a Maldív-szigetekre látogattak. Az idén márciusban töltötte be a 97. életévét. Nagy a valószínűsége annak, hogy ő a legidősebb élő ember, aki Demecserben született. 

A hetedik díszpolgár 

– Dr. Pazonyi Elek Tibor Demecser rendszerváltás utáni hetedik díszpolgára. Hosszas szervezkedés előzte meg „a nagy találkozást”. Többször beszéltünk telefonon Tibor bácsival, aki ugyanolyan izgalommal várta a találkozást, mint én – elevenítette fel a találkozás megszervezésének előzményeit Vitális Zsombor. 
– A kitüntetett díszvacsorát rendezett mölndali otthonában, amelyen két fia és egy magyar származású, egykori tanítványa is részt vett. A dísz­polgári címmel járó tárgyi emlékek átadásakor nagyon meghatódott. Köszönetét fejezte ki a Demecser Öröksége Egyesületnek és Demecser önkormányzatának, s megjegyezte, hogy a díszpolgári cím nemcsak saját magának szól, hanem a Pazonyi Elek család szinte minden felmenőjének, különösen pedig édesapjának, Pazonyi Elek Endrének. Az este nagyon jó hangulatban telt, a kötetlen társalgás többnyire angol nyelven folyt. 
– Nagy megtiszteltetés volt találkozni egy letűnt kor, mondhatni, utolsó tagjával. A nagy korkülönbség ellenére úgy gondolom, barátság szövődött közöttünk Tibor bácsival. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk találkozni egymással – tette hozzá befejezésül Vitális Zsombor.