A gazdaság és a természet összhangja

Ahogy arról korábban lapunkban beszámoltunk, nagyszabású víz- és hulladékgazdálkodási konferenciát rendeztek csütörtökön Vásárosnaményban. A hazai vizek védelme rendkívül fontos feladat, ráadásul a szennyezésen túl van még egy égető gond, ami mihamarabbi megoldást igényel: a vízhiány. Ennek lehetséges megoldásáról beszélt előadásában Cselószki Tamás, az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület projektfelelőse.

Mint mondta, a fenntartható jelzőt ma már szinte minden tevékenységre ráaggatják, ám szerinte csak akkor lesz valóban fenntartható valami, ha összhangban van a természetes adottságokkal.

Drasztikusan fogy a víz

– Ma már komoly vízhiánnyal küzd a Bereg térsége, sőt hasonló gondok vannak a Nyírségben is, holott mintegy két évszázada, a folyószabályozások előtt még hatalmas területeket árasztottak el a természetes vizeink. Mindez persze rendkívül kedvezőtlen volt a mezőgazdaságnak, ezért lépni kellett. Teljesen máshogy néznek ki a folyóink napjainkban, vannak bizonyos emberi igények, ahogy a természetnek is megvannak a maga kívánalmai. Az lenne a legjobb, ha a vízgazdálkodásban megtalálnánk az egyensúlyt e két pont között – emelte ki a projektfelelős, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy manapság csökkent a csapadék mennyisége, hosszabbak a száraz évszakok, és a talajvíz szintje is drasztikusan apad.

Lassan megváltozik a táj

– A megoldásnak ki kell szolgálnia azokat a gazdasági igényeket, amelyek hagyományosan kialakultak az elmúlt 150–200 évben, ugyanakkor a tájhasználatnak nem szabad rombolnia a környezetet. A Beregben a talajvíz szintje folyamatosan csökken, amit a csarodai monitoringkút adatai is alátámasztanak, van olyan terület, ahol több mint tíz méter mélyen van a talajvíz szintje. A Tisza vízhozamai is egyre kisebbek, alacsonyabbak az árhullámok. Ezt fokozza az is, hogy folyamatosan mélyül a folyó medre a gyors folyás miatt. Mindez odáig vezet, hogy a gravitációs vízkivezetés csak néhány napig alkalmazható évente, ami egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy feltöltse a Bereg vízrendszerét. A csatornarendszer az év nagy részében szárazon áll, és a helyiek azt mondják, lassan megváltozik a táj jellege. A természeti területek vízhiányosak, ami az agrárium és a természetvédelem szempontjából is káros – hívta fel a figyelmet a súlyos problémákra a szakember, aki a lehetséges megoldásról is beszélt.

– A vízgazdálkodásnak alkalmazkodnia kell az időjárás szélsőségeihez, az aszályhoz és a belvízhez is. Olyan műszaki megoldásokra van szükség, amik imitálják a természetes vízjárást. A csapadékot össze kell gyűjteni, és meg kell oldani a vízpótlást a Tiszából. Így van esély a talajvíz pótlására, majd a víz jelenléte javítani fogja a táj mikroklímáját, ráadásul a tavaszi fagyok is sokkal kevésbé jellemzőek, ha a vízbőséggel egy párás környezetet teremtünk. A beregi vízrendszerben két tározó is van: a fő egység Tarpa közelében, ami egy árvízi vésztározó. Van még egy fióktározó Lónya térségében, ahová a víz a csatornarendszeren jut el. A tarpai műtárgynál van egy alacsonyabban fekvő egység, amin keresztül gravitációsan lehet kivezetni a vizet. Ezt a beregi csatornarendszeren keresztül lehet eljuttatni több területre is, ám az árvízszintek már egyre ritkábban teszik lehetővé ennek használatát. A megoldás az lenne, ha gravitáció helyett elektromos szivattyúkkal oldanánk meg a vízkivételt, s mindehhez az energiát napelemek biztosítanák – vetette fel a lehetséges megoldást Cselószki Tamás, akitől azt is megtudtuk, a rendszer már tervezés alatt van, és amint megvalósul, tavasztól őszig táplálható a Tisza vizével a beregi vízrendszer.

„Kicsiben” már működik

– Kisebb léptékben már működik egy ilyen szerkezet Tiszabecs és Milota között. A Tisza–Túr-víztározó egy kiváló mérnöki megoldás, és úgy vélem, napjaink vízgazdálkodásában ilyen műtárgyakat érdemes építeni. Napelemes vízkivételi és vízkormányzó rendszere is van. Ez utóbbi egy szerteágazó csatornarendszeren számos irányba terelhető, még olyan holtágak is feltölthetők vele, amik 30 éve nem láttak vizet. A gazdálkodók eleinte kétkedve fogadták a műtárgyat, ám rövid idő alatt rájöttek, milyen kiválóan működik, és újra megjelent a víz a korábban száraz területeken. Még akkor is remek, a mezőgazdaságnak is előnyös hatása van a talajvíz szintjére és a mikroklímára, ha a gazdák nem vezetik ki a vizet közvetlenül a földjeikre – ismertette az innovatív berendezést a projektfelelős.