In memoriam dr. Noviczki Miklós

Váratlanul, hirtelen hagyott itt bennünket, kollégákat, barátokat, családtagokat. Még itt van közöttünk hangja, állandóan kíváncsi tekintete, tenni akarása. Még néhány napja a tőle megszokott lendülettel mosakodott be a műtéthez.

Most azonban csend és üresség, a hiánya van velünk. Dr. Noviczki Miklós, a nyíregyházi Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály egykori osztályvezető főorvosa 72 éves korában váratlanul elhunyt.
Küzdelmes, tartalmas élete volt. 1951. június 26-án született Hajdúnánáson, de gyermekéveit már Nagykállóban töltötte. Pedagógus szülei nagy gondot fordítottak a taníttatására. Idegen nyelveket, zenét tanult, fiatalon zongoraművészi pályáról álmodott, de végül az orvosi hivatást választotta. Polihisztor volt, mindenben, amihez nyúlt, a tökéletességre törekedett, a tudásra támaszkodott.

Nagy mesterektől tanult

1975-ben szerzett általános orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen summa cum laude minősítéssel. Egyetemista éveiben Eisert Árpád szívsebész mellett is gyakornokoskodott, aki mély benyomást tett a fiatal medikusra, hiszen ekkor döntötte el, hogy sebész szeretne lenni. Egyetemi évei alatt ismerte meg feleségét is, dr. Lészkó Anna Csillát, akivel élete végéig elválaszthatatlan párt alkottak, két gyermek, Orsi és Miklós szüleiként.

A medikusévek után, friss orvosi diplomával a kezében a Jósa András Oktatókórház Baleseti Sebészeti Osztályán kezdett el dolgozni, amit soha nem hagyott el. Igazi lokálpatrióta volt. Sebészetből, traumatológiából és kézsebészetből szerzett szakképesítést. 1996-ban az elsők között tette le az európai kézsebészeti szakvizsgát Párizsban. Nagy mesterek nagy műhelyeiben képződött. Münchenben Bie­mer, Bécsben Poigenfürst, Innsbruckban Benedetto professzorok munkájának módszereivel ismerkedett meg. Idehaza Renner professzorral tartott szoros kapcsolatot, akinek a támogatása mellett kézsebészeti centrumot hozott létre Nyíregyházán és vált a hazai kézsebészet egyik meghatározó alakjává.

A Magyar Traumatológiai Társaság vezetőségi tagja, a Traumatológiai Szakmai Kollégium tagja, a Gyermek Traumatológiai Szekció vezetőségi tagja és a Kézsebész Társaság vezetőségi tagja volt. Utolsó éveiben országos minőségügyi szakfőorvosi megbízást látott el.

Számos kitüntetés birtokosa, a Magyar Traumatológus Társaság Lumnitzer-díjjal, Nyíregyháza megyei jogú város életműdíjjal, a Vállalkozók Országos Szövetségének vármegyei elnöksége megyei Prima díjjal, Nagykálló város Korányi Frigyes-díjjal ismerte el munkáját, melyben mindig a tökéletesre törekedett. A Kárpátalján élő, határon túli betegek ellátásáért nemzetközi kitüntetést kapott. Számtalan cikk köthető nevéhez, és több tankönyv társszerzője. Több hazai kongresszus és vándorgyűlés szervezője. Fáradhatatlan volt, hiszen a mindennapi műtétek, a gyógyítás mellett arra is energiát fordított, hogy létrehozza és életben tartsa a Kézsebészeti Alapítványt.

Igazi humanista volt

A zene iránti szeretete végigkísérte életét, a Muzsikáló Orvosok koncertjein rendszeresen fellépett.

Igazi humanista volt, a Felső-Tisza-vidék szerelmese. Még Gyermek-traumatológiai Vándorgyűlést is szervezett a Tisza-parton 2002-ben, hogy szűkebb pátriáját megmutassa, értékeivel megismertesse kollégáit. Sajátos humora és szenvedélye mindig üde színfolt volt a szakmai rendezvényeken. 72 évet élt, és az utolsó pillanatig dolgozott. Még megélhette, hogy a műtőben a fiával operálhasson, melyen a gyakorlatát töltő orvosi egyetemista unokája is jelen lehetett.
Életpályája mindannyiunk előtt példaként állhat.

Szelleme, lendülete, sugárzó élet- és szakmaszeretete mától emlékünkben él tovább.

Az SZSZBVK menedzsmentje és a Jósa András Oktatókórház Traumatológiai Osztályának dolgozói