Életét a béke szeretete hatotta át

Az államalapítónkra, Szent István királyra emlékezünk.

Szon.hu

Fotó: Teknős Miklós

A magyarság legszebb és legszentebb ünnepe augusztus 20-a. Magyarország születésnapja, hiszen első királyunk a kereszténység felvételével szilárd hitet adott a magyarságnak, és megmentett bennünket attól, hogy a Kárpát-medencében előttünk megtelepedett népek sorsára jussunk. Megmaradtunk, és lehetőséget kaptunk, hogy a nagy európai nemzetek egyenrangú partnerei legyünk. Szent István érdeme az államalapítás, a szilárd hitre épülő erkölcsiség, a jogbiztonság megteremtése – szigorú törvényeket hozott, amiket be is tartatott –, illetve az állami és egyházi függetlenség kivívása.
Augusztus 20-a a legrégebbi ünnepünk, István szentté avatásának idejére vezethető vissza. Kezdetben egyházi ünnep volt, majd Mária Terézia tette országos ünneppé. 1791-ben munkaszüneti nap lett, majd 1818-ban elindult az első körmenet. 1938-ban az országgyűlés nemzeti ünneppé nyilvánította. Az ünnepet eltörölni még a szocializmus évtizedeiben sem merték, elvették ugyan egyházi jellegét, s az alkotmány, illetve az új kenyér ünnepének nevezték el, de ezt az emberek többsége sohasem fogadta el. Megmaradt Szent István ünnepének, megőrizve szakrális és nemzeti jellegét, hiszen mi tőle kaptunk új hazát, új hitet, új életet, új jövőt.

Független államot épített

Nézzük meg, hogy mi is a Szent István-i életmű lényege! Mutassuk be Istvánt: milyen uralkodó volt, és milyennek látjuk ma, a 21. század harmadik évtizedében!
Első királyunkról és koráról kevés forrás maradt fenn, ezért nem könnyű feladat hiteles képet adni róla, azt azonban biztonsággal állíthatjuk, hogy igazi államférfiú volt, világos elképzelései voltak a korról, népéről, s céljait erős akarattal kívánta elérni. A hatalomért, főleg annak megtartásáért harcolnia kellett. Kevesen tudják róla, de minden csatáját megnyerte, az ellene lázadókat kíméletlenül leverte, a külső ellenségtől megvédte az új magyar államot.

Törvényeket hozott, melyeknek szellemisége az akkori korszerű feudális jogrendszerre épült. Törvényei szigorúak voltak, de jogbiztonságot teremtettek. A német mintát követték, de István kiválóan alkalmazta a magyar viszonyokra, ez igazi történelmi tett volt. Államot alapított, új közigazgatási rendszert, a királyi vármegyerendszert építette ki. Nemcsak felvette, hanem tűzzel-vassal terjesztette a kereszténységet, mert hitt benne, mert neveltetése révén meggyőződéses keresztény uralkodóvá vált. A magyar egyház függetlenségét elérte, II. Szilveszter pápa a kor nyelvén fogalmazva apostoli hatalmat adott neki. II. Szilveszter pápától koronát kapott, amelyről Jókai Mór egy történetet oszt meg velünk „A magyar nemzet története” című művében: Anasztáz kalocsai érsek, aki a követség vezetője volt, olyan ékesszólóan festette le István cselekedeteit a pápa előtt, hogy Szilveszter lelkesedése az érsek szónoklata után e história szavakban tört ki: „Engem neveznek apostolinak, de a ti fejedelmetek maga az apostol.” Ez a történet, lehetséges, hogy a romantikus regényírás túlzása, de az tény, hogy az apostoli jelző a magyar királyok címében mindvégig megmaradt, s talán ennek köszönhető, hogy 900 éven keresztül a magyarság nemcsak saját államát, hanem a kereszténységet is védelmezte. István nemcsak a kereszténység, hanem a béke védelmezője is volt. Egész életét a béke szeretete hatotta át, a korabeli krónikák jámbor és kegyes uralkodónak állították be. Békére törekedett határainkon kívül és belül is. Ez a törekvés egyrészt belső meggyőződése volt, amit erős keresztény hite magyaráz, másrészt nagyon jól tudta, hogy az új államszervezetnek békére volt szüksége, hogy megszilárdulhasson. István éleslátása abban is megnyilvánult, hogy felismerte, a magyarok országa elég erős ahhoz, hogy a német-római császár hűbéri függése nélkül is önálló, saját útját járó, független állam lehet. Abban a korban egy európai uralkodó úgy fejezte ki szuverenitását, ha pénzt veretett, törvényeket hozott, és okleveleket adott ki. Szent István történelmi érdeme, hogy mindezt megtette. Imre herceghez írott Intelmeiből pedig azt is tudjuk, hogy egész életét az új állam megszilárdítására fordította.

Megalapozta a nemzet jövőjét

Augusztus 20-án nemcsak Szent Istvánt, hanem a több mint ezeréves Magyarországot, Európa egyik legrégebbi államát ünnepeljük. Az elmúlt ezer év megtanított bennünket arra, hogy Magyarország és Európa akkor marad meg, ha megőrzi önmagát. Megőrzi biztonságát, függetlenségét és keresztény kultúráját. István uralkodása a magyar történelem legfontosabb négy évtizede volt, melyről joggal mondhatjuk, hogy megalapozta egy egész nemzet jövőjét: amikor a nagy király 1038. augusztus 15-én befejezte földi pályafutását, az apjától átvett széttagolt, ezer érdektől feszített gyenge fejedelemség helyett egy egységes, szilárd keresztény monarchiát hagyott utódjára, Orseolo Péterre, amelyet majd később Szent László és Könyves Kálmán épített tovább.