Önként áll fel a diák a számítógép mellől

Mint ahogy az élet minden területén, úgy a horgászok körében is fontos az utánpótlás-nevelés. Pásztor László, a Császárszállás Horgász Egyesület tagja kiveszi a részét ebből a nemes feladatból. 

Bizonyítás a gyakorlatban is 

– Pár éve megkért Biri Imre, a vármegyei horgászszövetség ifjúsági felelőse, a Horgász-suli elindítója, hogy tartsak egy szakköri foglalkozást a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskolában. Ez végül olyan jól sikerült, hogy immár négy éve visszajárok oda, szerződést is kötöttem az oktatási intézménnyel. Havonta egy alkalommal találkozom a gyermekekkel, s a horgászat alapjairól, a természet megismeréséről és védelmének fontosságáról beszélgetek a fiatalokkal, valamint megtanuljuk az egyes halakat is. 
– A szakkör zárásaként gyermeknapi horgászversenyt szoktunk tartani a Bujtosi-tónál. A tó a Bujtos Sporthorgász és Tájvédő Egyesület gondozásában van, köszönöm a szervezet vezetőségének, hogy megrendezhetjük ott a programjainkat. Amit megtanulnak az év során elméletben, azt a gyermeknapi horgászversenyen a gyakorlatban bizonyíthatják, alkalmazhatják – mondta el érdeklődésünkre Pásztor László. 
– A szakkört általában negyedikesekkel indítom, de akinek tetszik, az jöhet a következő évben is. Szerencsére a fiatalokat érdekli a horgászat és a természet, egy 10-15 fős kemény mag – fiúk és lányok vegyesen – mindig van a foglalkozásokon. Sőt, talán bátran ki merem jelenteni, a lányok sokkal lelkesebbek, s a horgászversenyeken is ott vannak a legjobbak között. 

Napközis tanoda a nyáron

– Amikor már tudtam járni, édesapám rendszeresen elvitt magával horgászni a Császárszállási-víztározóhoz. A nagyszüleimnek volt ott egy nyaralójuk, és az unokatestvéreimmel a nyaralások nagy részét ott töltöttük. Sokat csatangoltunk a határban, és sokat horgásztunk a tónál. Akkor szerettem meg a horgászatot. 

Kukoricára rabolt a süllő 

– A család sokat horgászik a víztározón, de nagyon szeretjük a természetes vizeket is, sokat megyünk a Tiszára, a Bodrogra. Az élővizeket azért szeretjük, mert bedobjuk a készséget, és soha nem tudhatjuk, mi fog kapni. 
Mikor arról kérdeztük Pásztor Lászlót, hogy mi a rekord, így válaszolt: 
– Soha nem hajtottam a rekordokra, a kapitális halakra. Császárszálláson fogtam 7,5 kilogrammos süllőt, s annak ellenére, hogy ragadozó hal, egy szem kukoricára jött egy nyári hajnalon. A Tiszán akasztottam már meg 6 kilo­grammos amurt Timárnál. A legjobban azt szeretem, amikor Csobajnál feederezünk, és szinte egymást érik a kapások, és 3-4 óra alatt sok szép sütni való keszeget sikerül megfogni.