A visszatérés napjára emlékeztek Zajtán

Az ünnepségen felavatták az 1972/1973-as régészeti ásatásokat felidéző sztélét is.

Felidézte a napokban a történelmet közösen Zajta lakossága és az államhatár túloldalán található Szárazberek küldöttsége. Ha azt mondjuk Sopronra, hogy a hűség városa, akkor Zajta büszkén viselhetné azt a címet, hogy a hűség faluja.
S a Magyarországhoz kötődő hűségért, ragaszkodásért örökre hálás a kis erdőháti település vitéz Gaál Lajos kántortanítónak. Történt ugyanis, hogy a trianoni békediktátumban szereplő határvonalaknak a román katonák nem tettek eleget, és Zajtát megszállva tartották 1920. június 4. után is. Szerencsére Gaál Lajos korábban látott egy térképet, amelyen a trianoni határ Zajta és Nagypeleske között húzódott, ezért üzenetet juttatott el a törvénytelenségről Huszár Károlynak, aki akkoriban hazánk miniszterelnöke volt.

Üresen maradt a plébánia

Gaál Lajos és Huszár Károly jól ismerte egymást, mindketten a szatmári tanítóképzőben szerezték a diplomájukat, osztálytársa és ráadásul jó barátok is voltak. A miniszterelnök megtette a szükséges lépéseket, így egy hónap múlva Zajta végleg visszakerülhetett Magyarországhoz. Erre történelmi tényre emlékezve a település lakossága minden évben a július 4-hez közeli hétvégén megünnepli a visszatérés napját.
Az idei megemlékezést július 1-jén rendezte meg közösen a Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület és a Zajta Község Német Nemzetiségi Önkormányzata a plébániánál, illetve a templomsétánynál.
– A visszatérés napját immár emléktábla is felidézi az utókor számára vitáz Gaál Lajos kántortanító és Huszár Károly portréjával az egykori plébánia falán, ennek megkoszorúzásával kezdődött az ünnepségünk – mondta el érdeklődésünkre Huszti Róbert, a Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület elnöke. – Beszédet mondott Kosztya Zoltán polgármester, aki többek között kiemelte, ha Románia is a schengeni területhez tartozna, eltűnne az államhatár a két ország között, sokkal könnyebb lenne az átjárás. Elmondta gondolatait Bücs Attila, a testvértelepülésről érkezett Szárazberki Hármashatár Egyesület elnöke is. Utalt arra többek között, mennyire gyümölcsöző az együttműködés a határ két oldalán található települések között – részletezte a programot Huszti Róbert.
Köszöntötte a vendégeket Husztiné Nagy Ágnes, a Zajta Község Német Nemzetiségi Önkormányzata elnöke is. Szólt arról, hogy több évtizeden keresztül üresen állt a községben a római katolikus plébánia épülete, amit napjainkban már a nemzetiségi önkormányzat használ. Felújították az épületet, s különböző kiállításokat rendeztek be a szobákban. Az egyik teremben látható például XX. század eleji iskola, a másik helyiségben vitéz Gaál Lajosnak állítottak emléket, de őrzik a római katolikus egyház tárgyait és írásos emlékeit, valamint a paraszti élet használati eszközeit is.
Egy külön tárlat eleveníti fel a neolitikus forradalmat, a Körös-kultúra terjeszkedését, valamint a Makkay János régészprofesszor nevéhez fűződött kutatásokat Méhteleken és Zajtán. A régészek a kutatások során Méhteleken nagy mennyiségű leletanyagra találtak, akkor került felszínre a méhteleki Vénusz néven híressé vált termékenységi szobor is, Zajta területén pedig az akkori népesség (i. e. 4875-4765) lakóhelyeit találták meg. Mindezekről az érdekességekről a vendégek bővebben is hallhattak Huszti Róberttől, ugyanis az emléktábla megkoszorúzása után felszentelték a templomsétányon azt a sztélét és információs táblát, ami ötven év elmúltával az 1972/1973-as régészeti kutatásokat idézi fel az elkövetkező generációk számára. A megemlékezés a csűrben folytatódott. Műsort adott a zajtai női kar és a helyi férfikórus, valamint a szárazbereki Lehajló Rozmaring Néptánccsoport.

Négy fáklyával gyújtották meg

Levetítették a „Hiszek egy hazában” című, Zajtáról szóló dokumentumfilmet, amit Péterffy András, Balázs Béla-díjas operatőr, rendező készített a település lakóival. Egyelőre még nem nyilvános az alkotás, a tervek szerint iskolai tananyag is lesz a múltat felidéző film. A sötétedés után fellobbant a templom előtti területen az összetartozás tüze. A hagyomány szerint négy fáklyával gyújtották meg a máglyát, amelyek a négy égtájat szimbolizálták. Zajta lakóira és a nagyvilágban élő magyarokra áldást mondtak Ilonczai Zsombor szárazbereki és Zsakai Norbert rozsályi-zajtai református lelkészek.