Összetartunk, amíg létezünk

Igen, a 4. a osztályunk 1968-ban érettségizett a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában. Sajnos, az idő nem múlik el nyomtalanul. Az egykori 28 fős autószerelő osztályból tizenegyen már soha nem lesznek velünk, ők örökre eltávoztak, csakúgy mint szeretett osztályfőnökünk, Németh István és még nagyon sok tanárunk. Hárman pedig igazoltan maradtak távol. Így tizennégyen indultunk el az Északi temetőben nyugvók sírjához, ahol mindenkiről felidéztünk valamilyen szép emléket, s elhelyeztük az emlékezés virágcsokrát. Majd tovább folytatva a találkozót, a közeli Wimbledonba mentünk, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az osztályfőnöki órán felidézhette mindenki a legkedvesebb történeteit, illetve beszámolt az elmúlt öt év eseményeiről. (Az elhunytak tiszteletére itt is gyertyát gyújtottunk.) Nagy sikere volt a korábbi időszakokról (diákéveinkről, találkozókról) készült fotók és filmek vetítésének is. A finom vacsora elfogyasztása után Hugyecz Mihály osztálytársunk és felesége egy csodálatos meglepetéstortával rukkolt elő, melyet az egykori tablóképünk díszített. Nagyon örültünk, hogy a jelen lévő feleségek is úgy tekintenek egymásra, mint régi ismerősökre, s ők is igyekeznek jól érezni magukat. Az estet közös fotózással fejeztük be. Köszönjük a szervezőknek, a házigazdának a nagyon szép és tartalmas délutánt. Végül is úgy döntöttünk, mivel így „szalad az idő”, hogy ezután háromévente találkozunk majd, de ha lehetőség lesz, élünk Szakács Tibor barátunk felajánlásával, és minden évben összejövünk egy beszélgetésre.

Ladányi Miklós

 Fotó: Vajnárovics Jánosné