Nyúlós költésrothadás – amilyen rosszul hangzik, annyira pusztító

A zárlat alatt álló területről tilos kivinni – egyben oda bevinni – méheket, azok termékeit, betegséget terjesztő tárgyakat és anyagokat, az érintett településrész valamennyi méhészetének méhállományát a hatósági állatorvos irányítása mellett meg kell vizsgálnia a méhegészségügyi felelősnek – olvasható Vásárosnamény honlapján dr. Turi Róbert járási főállatorvos közleménye. Az indoklás szerint minderre azért volt szükség, mert egy Gyüréről származó lépmintában a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kimutatta a fertőző méhbetegség kórokozóját.

– A nyúlós költésrothadás a méhek fiasításos betegsége, ami csak a méhcsaládban terjed. Nem gyógyítható, azokat a méheket, amelyek elkapták, lefojtják, hogy ne tudjanak kirepülni, továbbvinni a kórt, és eltüzelik, de ugyanígy elégetik a kaptár azon tartozékait, amiket nem lehet fertőtleníteni – mondta el lapunk megkeresésére Hok József. A Nyíregyházi Méhészek Egyesületének elnöke hozzátette: a fertőzött családoktól származó, az utolsó három hónapban termelt mézet csak olyan helyre értékesíthetik, ahol hőkezelésen esik át, tehát főként sütőüzemek használhatják fel, annak ellenére, hogy teljesen alkalmas emberi fogyasztásra.

– Egy 2003-as rendelet szerint, amíg a mézelő méhek nyúlós költésrothadása fellelhető, a röpkörzetben – vagyis a betegség detektálásának öt kilométeres körzetében – megtiltják a méhek vándoroltatását, ezzel akadályozzák meg a fertőzés továbbterjedését.

Kérdésünkre, hogyan ismerhető fel a betegség, a nyíregyházi méhész elárulta: vagy behorpad a fiasításos sejt, vagy ha egy gyufaszállal beleszúrunk, egy másfél-két centis barna fonalat húzhatunk belőle. A szakirodalom szerint a betegséget egy spóraképző baktérium okozza, és csupán a fiatal álcákat érinti, de rájuk nézve igen veszélyes. A legfeljebb háromnapos lárvák a táplálékukba kerülő spórák elfogyasztásakor fertőződnek meg. A spórák az emésztőcsőben kicsíráznak, majd a vegetatív alak növekedni kezd, melyhez az álca testéből nyeri a tápanyagokat. A fertőzött lárvák megsötétednek, majd elpusztulnak, az ezekből visszamaradt bűzös, nyálkás anyag egyenként akár százmillió spórát is tartalmazhat.

Azzal kapcsolatban, hogyan üti fel a fejét a betegség egy-egy méhcsaládban, Hok József kifejtette: a méhek három-öt kilométeres körzetet repülnek be, s óhatatlanul érintkeznek olyan eldugott, hozzáférhetetlen helyekkel, például odvas fákkal, melyekben már fertőzött méhcsaládok élnek. Ha ezek legyengülnek, az egészséges családok elkezdik elhordani tőlük a mézet, azaz kirabolják őket, így kerülhet be a spóraképző baktérium a gazdák kaptáraiba. A méhész pedig az úgynevezett ragályfogó tárgyakkal – a kaptárszolgával, a kesztyűvel, a füstölővel, a pergetővel vagy akár a kerettel – észrevétlenül viheti tovább a betegséget, ami aztán hatalmas károkat okoz.

– Ha a laborvizsgálat kimutatja a nyúlós költésrothadást, a fertőzött – termelési időszaktól függően 30–60 ezer méhet számláló – családokat, mézet, kereteket és viaszt megsemmisítik. Amikor az állomány kevesebb mint fele érintett, akkor a hatósági állatorvos dönthet arról, hogy csak a fertőzött családokat kell eltüzelni, de a kis méhészeteknél, ha csak egyben-kettőben mutatják ki, az összes családot elpusztítják. A méhegészségügyi felelősnek két hónapon át két-három hetente ellenőriznie kell, hogy nem jelent-e meg korábban egészséges családokban a betegség. A zárlatot két hónap tünetmentesség után oldják fel, ezután a méhész folytathatja a méhészkedést – magyarázta a szakember. Hok József megjegyezte: a méhek költésének ez az egyik leggyakoribb és legpusztítóbb betegsége, Szabolcs-Szatmár-Beregben évente akár ötven esetben is előfordulhat. 

CsA