Hatott a jégelhárító rendszer

Borsószem nagyságú jég

 A település polgármestere, Dani Attila szerint tíz éve nem volt a településen ekkora égszakadás, amely a legnagyobb gondot éppen a községi elöljáró háromhektáros almásában okozta, de a cseresznye- és meggyültetvények is megszenvedték. Elmondása szerint a növekedésben lévő kis gyümölcsökön 3-4 jégütés látszik, de szerencsére nincsenek rajtuk nyílt sebek. Persze, az ítéletidőt követően ez még nem volt észlelhető, de másnap – még akkor is bokáig érő vízben traktorozva – már le is permetezte az ültetvényt az ilyenkor rendkívül veszélyesen fertőző tűzelhalás-baktérium ellen. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak borsószem nagyságú jég esett, néhány cseresznyényivel tarkítva. Ez pedig a jégkárelhárító rendszernek köszönhető, amely reggel 6 órakor kapott riasztást, így az elindított beavatkozásának köszönhetően órákkal később nagy darabos, durva jég helyett csupán aprók képződtek – állítja Dani Attila. A 41-es főút Nyírmada felőli oldalán hasonló károkat okozott a jeges eső. A Krivács család meggyese is elszenvedte a bajt.

Lecsapott az ítéletidő

– Ezen a részen is sávosan csapott le az ítéletidő, de ahol ömlött a borsónyi jég, minden egyes meggyszemre 4-5 ütést mért. Ezzel sajnos füstbe ment a jó minőségű termés lehetősége. Szerencsére kötöttünk biztosítást, be is jelentettük, mi történt az ültetvényünkben. Azt ígérték, hamarosan kijön a kárbecslőjük egy kertszemlére – mondta el lapunknak a gyümölcster­mesztői oldaláról kevésbé, ám a gasztronómia és a vendéglátás világából annál inkább ismert Krivács András. Vágyakozva nézegették a csapadéktérképet az idei tavasz folyamán az ország legszárazabb vidékének mutatkozó Bereg mezőgazdái. A környéken például Fehérgyarmaton, Tivadarban olykor bokáig ért a víz a felhőszakadást követően, de a beregi tájat elkerülte az égi áldás. Egészen június 6-ig, amikor végre ott is megjött a várva várt eső.

 Kicsit fellélegeztek

– Két nap alatt mintegy 10 mm eső hullott, fellélegezhetünk – szakadt ki a sóhajtás szerda délután Tóth László tarpai növénytermesztő gazdából. – A kalászosok még bírták is a száraz hónapokat, de ­szerencsére egyéb szempontból kedvező volt rájuk az idő, így bízunk egy jobb termésben. Viszont a tavaszi vetések nagyon csúnya képet ­mutattak, nehezen kelt ki mind a napraforgó, mind pedig a kukorica. Előbbi nem bírt gyorsan kinőni a mezei nyúl foga alól, pedig az ­ugrifüles előszeretettel harapja el a kis forgók szárát. Most végre lesz víz hozzá, hogy lábra kapjon az állomány és utolérje a Tisza-töltés ártéri oldalán fekvő táblákban mostanra már háromszor akkora társait. A kukoricám pedig azért bírta ki az utolsó pillanatokban érkezett megváltó esőig, mert a korábbi években szerzett tapasztalatom alapján mélyebbre, a szokásos 5 helyett 6,5 cm-re vetettem, ahol tartósabb volt a talajnedvesség – fedte fel szakmai megoldásait Tóth László. 
GB