Charlie után szabadon: néztünk az ég felé

Csak a zene van – énekelte bele a hársillatú nyíregyházi éjszakába Charlie szombaton, a Rózsakert közel ezer nézője pedig hozzátette: csak a zene, na és az eső. Az égiek is kíváncsiak voltak a koncertre, tudni akarták, túl a hetvenen is jól szól-e a rekedt hang, a rongyosra hallgatott dalok pedig elérik-e a lelkeket. Nos, jól szólt! Abban pedig, hogy a lelkek összeérjenek, a szakadó eső is segített. Ismeretlen emberek húzódtak közös esernyők alá, és együtt énekelték, hogy könnyű álmot hozzon az éj, hogy az, aki szép, az reggel is szép, hogy régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég, és azt is, hogy minden napra kell egy szippantás a jóból. Szombat este a Rózsakert nézői megkapták ez utóbbit, ezért senkit sem zavart az égi áldás. Igaz, sűrűn néztünk az ég felé, el is áztunk (ha nem fentről, akkor az előttünk álló néző ernyőjéről csorgott ránk a víz), de az élmény mindenért kárpótolt bennünket. Mert kiderült: van abban valami különös erő, amikor ezer ember egyszerre énekel, s állva tapsol egy olyan este végén, amit megfizetni nem, csak megköszönni lehet. 

Száraz Ancsa