Utoljára szólt nekik a csengő (fotók, videó)

Még az idő is kegyes volt pénteken a ballagókhoz, akik izgatottan várták ezt a napot. A városban sétálva már lehetett látni, hogy kik hivatalosak ballagásra, hiszen gyönyörű virágcsokrokkal, baglyos lufikkal elegánsan igyekeztek az iskolák felé. Az egyik legszebb, legmeghittebb ünnepi esemény egy oktatási intézmény életében is a ballagás. Nagy várakozással készülnek rá diákok és pedagógusok egyaránt.

A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban is pénteken 11 órától kezdődött az ünnepség. A gyönyörűen feldíszített iskola udvara megtelt a rokonokkal, szülőkkel, nagymamákkal, keresztszülőkkel, testvérekkel, akik vidáman és egyben meghatódva integettek, amikor a sorban meglátták a ballagójukat. A végzős diákok, bármennyire próbálták titkolni, meghatódva álltak a színpaddal szemben, és hallgatták az ünnepi beszédeket. Olykor még egy-egy könnycseppet is észre lehetett venni a szemükben. Ami természetes is, hiszen az elválás egy kicsit mindig nehéz, ilyenkor nemcsak az iskoláktól, a tanároktól, hanem az osztálytársaktól, barátoktól is el kell búcsúzni.

Véget ér egy olyan időszak, amit ők még nem tudnak, de nagyon meghatározza az egész életünket. Szinte mindenkinek vannak olyan középiskolás élményei, amiket még idősebb korban is felemleget, vagy kialakulnak olyan barátságok, amelyek akár évtizedek múlva is tartanak még. A középiskola megalapozza a fiatalok jövőjét is, öröm volt hallgatni azokat az eredményeket, amelyeket a 12.-es diákok elértek. Nagyon sok emlékkönyv, emléklap, dicséret is gazdára talált a kiváló teljesítményekért.

Öröm és büszkeség

– A ballagás előtti hét már a búcsúzkodásról szól – fejtette ki lapunk kérdésére Torda István Tamásné Nagy Ildikó intézményvezető. – Nálunk hagyomány, hogy minden osztály elbúcsúzik a tanáraiktól, az idén is nagyon megható, kedves műsorral készültek a diákok. Szívet melengető volt, amikor este gyertyafénynél hallgattuk meg a szerenádot, ami után megvendégeltük a végzősöket itt az iskolában. A ballagás tulajdonképpen nyitánya az érettséginek, ilyenkor azért már kellően izgulnak is. A tanulóink mindent megtettek a tanáraikkal együtt azért, hogy felkészülten vágjanak neki az érettségi vizsgáknak. Büszkén mondhatom, hogy az egyik osztálynak 4,92 lett az átlaga, így úgy gondolom, hogy nincs mitől tartaniuk. Miután a diákjaink kiléptek az iskola kapuján, próbáljuk követni a pályafutásukat, sokan örömmel térnek vissza egy-egy rendezvényünkre.

Kenyeres Fanni a Kölcsey-­gimnázium 12. a osztályos tanulója, még egy pár napig. – Angol tagozaton tanulok, de mellette magyar nyelv és irodalom, történelem és társadalom­ismeret fakultációt is felvettem. Nekünk a ballagás most azért is öröm, mert a Covid miatt a korábbi években nem lehetett megszervezni, nem állhattunk sorfalat a nagyobbaknak, nem díszíthettünk termeket ilyen eseményen. Így tavaly volt az első ballagás, amin már mi is részt vehettünk tizenegyedikesként. Nagyon vártam a mai napot, és kicsit izgatott vagyok, mert beszédet is fogok mondani, a végzősök nevében én fogok elbúcsúzni. Utána pedig szűk családi körben megyünk majd egy ünnepi ebédre, az egész család készült erre a nagy napra.

Nagy családi ünnepség

A végzős Liliána nagymamája Hodászról érkezett egy gyönyörű virágcsokorral, ami születésnapi és ballagási ajándék is egyben. – Huszon­nyolcan érkeztünk, szülők, nagyszülők, keresztszülők, testvérek, Nyírbátorból és Budapestről is. Nagy a család, de szerencsére azért gyakran szoktunk találkozni. Kicsit izgul Liliána az érettségi miatt, de mivel folyamatosan készült, biztos jól sikerül neki, és remélem, hogy valóra tudja váltani az álmát, hogy építészmérnök legyen.

Kovács Katához tízen érkeztek rokonok, nagy boldogsággal készültek erre a napra. Nyírbogdányban maradt az idős nagymama, aki nagyon szívesen sütött-főzött az ünnepi ebédre, most ő vigyáz a húslevesre, ami várja a családot a ceremónia után. Meghatódva mesélték a családtagok, hogy nekik ez egy dupla ünnep, hiszen Katát másfél évvel ezelőtt, pont a születésnapján gázolták el a zebra kellős közepén. Súlyos sérüléseket szenvedett, de szerencsére életben maradt, hosszú ideig tartott, de felépült. Sokáig hiányzott az iskolából, de be tudta pótolni még úgy is, hogy maradandó károsodással kell együtt élnie. Szorgalommal és kitartással kitűnő tanuló lett, és most gyógypedagógusnak készül. 

LN