A szabadság érzését adja a magasság

 Az átlagembert vonzza is, taszítja is a magasság. Különleges élmény lehet a madarak világából letekinteni a földre, ugyanakkor a félelemérzet gátat szab a magasra törekvésnek. Élnek azonban közöttünk olyanok, akik szeretik a kihívásokat, szeretik az extrém sportokat, s ami először csupán hobbinak tűnt a számukra, az később a megélhetésük alapja lett.

Barlangban és víznyelőben is 

A Tiszalökön élő Pintye Róbert több száz méter magas tornyokon dolgozik alpintechnikával, néhány hónapja Portugália szép tájaiban, hangulatos városaiban gyönyörködik odafentről. A napokban hazautazott a családjához, ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy meséljen életéről és munkájáról. 
– Mindig érdekeltek az extrém sportok, ezért még egész fiatalon alpinmentőként helyezkedtem el a helyi kalandparkban, s végül is beleszerettem a „magaslati” munkába. Készenlétben voltam, hogy segíthessek, ha valaki a magasban lévő akadályoknál rosszul lesz, vagy ha azokat nem tudja teljesíteni. Olyankor fel kellett mennem, hogy lesegítsem, illetve, hogy átsegítsem az akadályon. Rendszeresen ellenőriznem kellett a kalandpark pályáit, valamint hozzám tartozott az óriáshinta és a mászófalak működtetése is. A fő munkámat az jelentette, hogy közbe lépjek, ha emberéletek vannak veszélyben. Szerencsére kevés ilyen eset volt. Természetesen elvégeztem az ehhez a munkakörhöz szükséges iskolákat – elevenítette fel a kezdeteket Pintye Róbert, aki az eredeti végzettségét tekintve szobafestő, de rádöbbent, távol áll tőle ez a munka, a falak helyett jobban érdekelte a szédítő magasság. 
– Dolgoztam vízimentőként is pár évet. Tetszett a munka, de csak vonzott a magasság. Igaz, a festés úgy visszaköszönt később az életemben, hogy az egyik alpincég alkalmazottjaként tornyokat, magas házakat is kellett festenem. Annál a vállalkozásnál nagyon sok ágazatban kipróbálhattam magam a szakmán belül is, dolgoztam barlangokban is két éven át. 

– Egy egész barlangrendszert restauráltunk több hegy belsejében, de tártunk fel új járatokat is. A munkám révén megismerhettem alaposan az Aggteleki Nemzeti Park területén található Esztramos-hegyi Rákóczi-barlangot. Dolgoztam víznyelőben is. Nagyon tetszettek ezek a felszín alatti munkálatok, de az igazi feladatot a kétszáz-háromszáz méter magas tornyok jelentették. Az évek múlásával érdekelni kezdett a rádiótechnika, a távközlés, így az alpintechnikának arra az ágazatára szakosodtam, amelynek keretében rádió­technikai berendezéseket kell kiépíteni toronyházakon, illetve nagyobb antennákat kell telepíteni. Engem feldob, feltölt a magasság, szabadság­érzetet ad. 
– Az alpintechnikai ismereteket gyakran kell frissíteni, hiszen más tudás szükséges a kalandparkhoz, a magas épületekhez, a barlangokhoz. Természetesen a rádiótechnikai ismereteket is meg kellett tanulnom. Más-más gyártókkal vagyunk kapcsolatban, minden egyes cégnek a termékeit jól kell ismernünk. Mindig van mit tanulni. Egymástól is sokat tanulunk, összetartó csapat vagyunk – mesélt a tanulás fontosságáról Pintye Róbert. – Portugáliában egy román cég alkalmazottja vagyok. A bázisunk Lisszabon közelében, Montijóban van, ez egy hangulatos tengerparti városka, innen járjuk be az országot. Négy hetet vagyok Portugáliában, kettőt pedig otthon, Tiszalökön. Portugália szép ország, kellemes az időjárás, szívesen járok oda dolgozni. A szabadidőmben a tengerparton sétálok vagy kirándulok. Nagyon szeretek horgászni, az óceánban most szeretném kipróbálni, a felszerelést már megvettem.

Be kell tartani az előírásokat! 

Vajon mit szólt a család, amikor bejelentette, hogy az alpintechnikát választja megélhetése alapjául? – hangzott el az egyik kérdés. 
– Aggódtak, de jól ismernek, tudták: ha én úgy érzem, hogy meg tudom csinálni, akkor az úgy is lesz. A kezdetek óta látták, nem vagyok felelőtlen, odafigyelek a részletekre, semmivel sem veszélyesebb, mint más munkahely, be kell tartani a biztonsági előírásokat. Nehéz itthon hagynom a családomat, az 5 és 10 éves kisfiamat, de hát a muszáj nagy úr, az apának áldozatot kell hoznia a családjáért. Egy ilyen lehetőséggel élni kell, egyébként többen is vagyunk családapák. 
Vajon meddig lehet ezt a munkát végezni? – faggattuk tovább a 32 esztendős Pintye Róbertet. 
– Az a mérvadó, hogy melyik szakágat csinálja az ember. A rádiótechnikait huzamosabb ideig lehet végezni. Van olyan kollégám, aki az ötvenedik életév felett is olyan aktívan mászik, mint mi fiatalok. Pár évig még szeretném csinálni, hiszen megtaláltam a helyemet, szívesen végzem ezt a munkát, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. 

MML 
 

Fotók: Pintye Róbert archívuma